Harminchárom éves a Dirty Dancing, amit azóta sem ültethetnek a sarokba

Dirty Dancing

Harminchárom éve, 1987. augusztus 21-én indult útjára Amerikában az azóta is töretlen népszerűségnek örvendő Piszkos tánc, a filmtörténet egyik megkerülhetetlen romantikus filmje. Értetlenül vakarhatjuk a fejünket, hogy egy nyúlfarknyinak is alig beillő sztori, amit a létező összes szerelmi klisével, és  a vak által is előre látott fordulatokkal spékeltek meg, hogy lett jelenség. De ahhoz kétség sem fér, hogy működik, elvarázsolja a nézőjét még sokadik alkalommal is a bugyuta párbeszédeivel, a csábos tekinteteivel, és a szédülést okozó csipőmozgásaival. Ez már önmagában hatalmas érdem egy olyan filmtől, aminek a megvalósulása egy pokoljárással ért fel.

A forgatókönyvíró, Eleanor Bergstein saját fiatalkori élményein alapuló sztorijában sokáig egyetlen stúdió sem látott lehetőséget, mígnem jött a frissen megalakult Vestron Pictures és az eredetileg 8 millió dollárt kalapozó Bergsteinnel megegyeztek, hogy amennyiben 5 millióból kihozza az egész mozit, akkor beállnak mögé.

1987. szeptember 5-én megkezdték a forgatásokat, amiből hamar világossá vált, hogy még az univerzum sem akarja, hogy film szülessen. A felmerülő problémák a legváltozatosabb formában érkeztek: Jennifer Grey édesanyjának a karaktere lebetegedett, így a másik szerepre szerződtetett Kelly Bishop ugrott be helyette. A munkálatok hatodik napján a film helyszínét kirabolták, így új díszletet kellett szerezni. Amikor a stáb már fellélegezhetett volna, akkor a jelmeztervező egy létrabalesetben megsérült, a rendezőasszisztens a csuklóját, egy másik stábtag pedig a lábujját törte el, hárman pedig ételmérgezést kaptak. Patrick Swayze a hírhedt farönkön táncolós jelentnél annyira megütötte a térdét, hogy onnantól kezdve a forgatás végéig jegelnie kellett a lábát. Bár a felvételek legalább gördülékenyen haladtak, Swayze és Jennifer Gray nem igazán jöttek ki egymással, gyakran voltak összetűzéseik, a színésznő a kritikák hallatán nem egyszer elsírta magát.

A forgatókönyvet napról napra átdolgozták, amiből Swayze alaposan kivette a részét. Sokáig kampányolt azért, hogy a "Baby-t senki nem ültetheti a sarokba" mondat kikerüljön a szkriptből, mivel túl nyálasnak tartotta azt. Végül szállóigévé vált, így talán nem is baj, hogy benne maradt.

Jön a Dirty Dancing folytatása az eredeti színésznővel

Egy ideje lehetett hallani pletykákat, miszerint készül az eredeti Dirty Dancingnek a folytatása, most hivatalossá is vált, sőt azt is tudjuk, hogy a főszereplője ismét Baby lesz, Jennifer Grey megformálásában. A rendezői széket az Eleven testek direktora, Jonathan Levine foglalja el, míg a 60 éves Jennifer Gray a főszerep mellett az executive produceri feladatokat is ellátja majd.

A Piszkos tánc olyan tüzes volt, hogy majdnem elégett

A felvételek befejezése előtt a vezető sminkes is kereket oldott, Murphy-törvénye szerint a legjobbkor, ugyanis ezen a napon Grey karján darázscsípés okozta fertőzés kezdett terjedni. Az új sminkes sem húzta egy hétnél tovább a stábbal, a csuklóját és két ujját is eltörte a jobb kezén, mivel nem balkezes volt, így ő is elhagyta a produkciót.

Negyvennégy nap után véget ért a kínkeserves forgatás, az elsőfilmes Emile Ardolino direktornak már csak össze kellett ollóznia az anyagot. Az első verzió olyan pocsékra sikeredett, hogy a Dirty Dancing egyik producere azt tanácsolta:

Égessük el a negatívot és vegyük fel érte a biztosítást!

Tervben volt, hogy a mozivásznakat elfelejtik és csak videón jelentetik meg a produkciót, de Ardolino második nekifutásra olyan verziót vágott, ami a stúdió tetszését is elnyerte. A többi pedig már történelem, a pontosan 5 millió dollárból kihozott Piszkos tánc világviszonylatban több mint 213 millió dollárt szedett össze, arról nem is beszélve, hogy 33 év elteltével sem képes kimenni a divatból.

Swayze és Grey álmodozása generációkat köt össze

Ahogy az UPI akkori kritikusa Cathy Burke fogalmaz, a Dirty Dancing

kedves, érzelmes film rengeteg nosztalgikus zenével. De ami ennél is fontosabb, a Dirty Dancing felemelő üzenetet közvetít a reményről, ami csak a fiatalok álmaiban létezik.

Pontosan ebben rejlik az első ránézésre semmi különlegeset nem kínáló Piszkos táncnak a csábereje. Ahogy 1987-ben a fiatalok érezhették tőle, hogy az álmaik megvalósulhatnak, és bármelyikükből lehet egy pillanatra Baby vagy Johnny, az azóta felnőtt generációt emlékezteti arra milyen is volt lázadó és álmodozó tinédzsernek lenni, milyen volt az első elsöprő szerelem érzése. És valljuk be, néha jól esik az ilyen nosztalgikus pillanat, ahol a régi önmagunkat egy mosoly kíséretében felidézhetjük.