Hiába próbált kérdéseket feltenni az N1TV és az Alfahír Koncz Zsófiának, a borsodi időközi országgyűlési választás kormánypárti jelöltjének, ő ugyanis lényegében semmire nem volt hajlandó válaszolni.
Hallott már a sajtóetikáról?
- fakadt ki dühödten, amikor az újságírók kérdezni merték, merthogy Koncznak az volt a berögződése, hogy ő tényleg nem ér rá beszélgetni a tőle és pártjától független sajtóval.
Mert a helyzet a következő: ott még nem tartunk, hogy tisztelje a nyilvánosságot, de ott sem, hogy egyszerűen elküldje az újságírókat a fenébe. A kormányfüggetlen sajtó eufemizált pokolba küldése úgy néz ki, hogy a politikus a rendezvény előtt azért „nem ér rá” válaszolni mert mindjárt kezdődik a program, utána pedig azért, mert már máshová siet. Azaz tudjuk, hova: mindegy, csak ne legyenek ott a viselt dolgairól kérdéseket feltevő újságírók.
Pedig lássuk be, az ilyen simliskedésnél még a bunkó őszinteség is egyenesebb. Ahogy az újságíró tudja, hogy a politikus tökéletesen ráérne válaszolni ha akarna, úgy a politikus is tudja, hogy ezzel az újságíró tisztában van. Mégis újra és újra meg kell élni ezeket a „nem érek rá” köröket. Avagy alanyunk már akkor hazudik, amikor még a kérdést sem tették fel neki. Mi lenne, ha még válaszolna is? És hol van ebben a választók tisztelete?
Ukrajnában legalább verekednek a parlamentben – sóhajt fel bennem az őszintén létezés után sóvárgó egyszeri polgárjenő, noha nyilván azzal is megelégednék, ha a politika egyszerűen megértené, hogy a sajtó ellenőrző szerepének befogadása pontosan ugyanannyira a munka része, mint az adóforintokból átutalt havi fizetés. Ez a köztes állapot viszont a legrosszabb: nincs sem együttműködés, sem elutasítás, csak elejétől a végéig felesleges, haszontalan, mérgező hazudozás.
Persze aki minimálisan is tisztában van azzal, hogy 2010 óta mit művelt a Fidesz a magyarországi sajtóval, annak alapvetően nevetségesen és bosszantóan hat, ha egy fideszes politikus szájára veszi a sajtóetikát. Egyáltalán nem etikus, ha ezt a fogalmat egy ilyen közösség tagja használja. Sőt: pofátlan.
Koncz esetében sincs ez másképp, hiszen milyen etikáról beszélhet az, aki néhány éve még névvel és fotóval ellátott nyilvános listát akart készíteni ellenzéki aktivistákról „provokátorfigyelő” címen, a mostani kampányban pedig odaült fotózkodni random gyerekekhez és a képekkel törvényt sértően kampányolni kezdett?
És milyen etikáról beszélhet az, akinek legfőbb kihívóját, az összellenzéki jelölt Bíró Lászlót Koncz saját pártja próbálta megakadályozni a választáson való elindulásban, azóta pedig úgy állítják be őt a fideszes sajtóban, mint valami fegyverrel fenyegetőző őrült nácit, aki emberek pénzét lopja el? Tudjuk: Vona is gonosz náci, orgiázó meleg és muszlim terrorista volt egyszerre. Aztán futószalagon kapta a kártérítési összegeket az etikus, fideszes sajtótól – a választások után.
Korrupció az, amiből kihagynak – tartja a mondás, és ezt most azzal egészíthetjük ki, hogy akkor sajtóetika pedig az, amikor nem kérdeznek az újságírók.
Milyen érdekes, hogy Koncz Zsófia jelölti szerepe pontosan ezzel a téttel bír: győzelme esetén megmarad az a kétharmados kormánypárti többség, aminek további regnálása napi szinten vetíti előre a kormánytól függetlenül működő sajtó végét. Abban biztosak lehetünk, hogy rajta semmi nem múlna. Újság és köztévé elvégre Észak-Koreában is van, és mindenki elégedett vele.