Hogyan lett ismét a Jobbik a legerősebb ellenzéki párt? Mi lesz a lemorzsolódó Fidesz-szavazókkal?

Jakab Péter
Jakab Péter sajtótájékoztatója a Borsod 6-os választás estéjén, Tarcalon

Az Iránytű Intézet októberi közvélemény-kutatásából nemcsak az derült ki, hogy az ellenzék össztámogatottsága néhány százalékkal megközelítette a Fideszt, de az is, hogy a pártot választani tudó választók körében a Jobbik újra a legerősebb ellenzéki párt. Erről is kérdeztük az Iránytű Intézet ügyvezetőjét, Ember Zoltánt. Interjú. 

 

Az Iránytű Intézet legfrissebb kutatásának egyik legfontosabb következtetése, hogy az ellenzéki pártok össztámogatottsága megközelíti a Fideszét. Ezek a számok mennyire adhatók össze?

Az önkormányzati választás, illetve a dunaújvárosi és borsodi időközik azt mutatták, hogy ahol az ellenzék közös jelöltet tudott állítani, ott az ellenzéki szavazók fel tudnak sorakozni egy jelölt mögé, legyen az bármelyik párt tagja. Általánosságban elmondható, fegyelmezettek voltak. De nem is az az ellenzék legfőbb problémája, hogy nem adható össze egyéniben a különböző pártok támogatottsága - a közös listát most hagyjuk -, hanem az, hogy nincs elég ellenzéki szavazó, vagy nem elég aktívak. Egy kb. 50 százalékos Fidesszel szemben áll egy kb. 45 százaléknyi ellenzéki tábor.

Az országos adatfelvétel október 15-20. között zajlott, a Borsod 6-os eredmények mennyiben befolyásolták a kutatás eredményét?

A Borsod 6-os időközi választás leginkább azokat érdekelte, akik a magyar belpolitikával kelnek és fekszenek, azonban a választópolgároknak csak a töredéke értesült róla, vagy követte a történéseit. Annyiban lehetett hatása, hogy a felfokozott kampány miatt a Jobbik támogatottsága 1-2 százalékpontot erősödni tudott.

 

Pedig igyekezték hangsúlyozni, hogy októberben a kétharmad lebontása a tét, másrészt az is fontos kampányelem volt, hogy az ellenzék közösen állított jelöltet. Ennek a hírértéke sem tudta megmozgatni a választókat?

Egy helyi időközi választás az országos aktivitási arányokra összességében nincs hatással. Persze az egy jól érthető üzenet volt, hogy az ellenzék nem rebbent szét, nem faroltak ki Bíró László mögül, miután a Jobbik nem lehetett jelölőszervezet. Ezek azt üzenik annak a szavazórétegnek, amelyik követi az eseményeket, hogy az ellenzéki egység, legalábbis az egyéni jelöltek szintjén, ma nem megbontható.

 

Növekedett az ellenzéki tábor?

Abszolút értékben, a teljes népesség tekintetében az elmúlt félév alapján az ellenzék tábora nem változott, legfeljebb belső átrendezések történhettek, de ez is csak csekély mértékben. A Fidesz viszont az 54 százalékos nyáron mért éves csúcsáról, visszacsökkent 50 százalékra az újra bekopogó járvány, illetve annak gazdasági, egészségügyi, és mindenféle hatásainak köszönhetően. De ez nem jelenti azt, hogy több ellenzéki szavazó lenne ma, mint mondjuk tavasszal.

 

Akik leváltak a Fideszről, azok pártot keresnek, vagy bizonytalanok?

Leginkább utóbbi. Bármelyik párt esetében az elbizonytalanodás egy hosszú, és vargabetűs folyamat, és nem feltétlenül jelenti azt, hogy valaki szerdán fideszes, csütörtökön pedig mondjuk eltökélt LMP-s. Hosszú hónapoknak kell ehhez eltelnie. A bizonytalanná váló szavazók bármikor visszatalálhatnak a Fideszhez is. Ezért nem szabad ezt úgy értelmezni, hogy az ellenzéknek hirtelen nagyon sok lehetősége nyílt új támogatókat találni. Az is igaz, hogy még nem telt el elég idő ahhoz, hogy erről a lemorzsolódó tömegről érdemben beszélni tudjunk. Meglátjuk, hogy ez a Fidesz részéről egy egyszerű megingás, vagy egy folytatódó mélyülő spirál. Ám ahogy ma kinéznek a járvánnyal kapcsolatos számok, illetve az egészségügyből kiszivárgó hírekből arra lehet következtetni, hogy ez a negatív folyamat a kormánypárt részéről erősödni fog.

 

Tehát a torta az ellenzéki oldalon nem csökkent, nem nőtt, maximum a szeletek vastagsága változott.

Igen. De ahhoz, hogy ezt megértsük, kezdjük ott, hogy a 2018-as választás hozott az ellenzéken belül egy nagyon erősen domináns Jobbikot, egy épp csak a Parlamentbe jutó DK-t, egy Országgyűlésbe be nem kerülő Momentumot, és egy kis-közepes párt szintjére süllyedő MSZP-Párbeszédet. Aztán ezt átírta a 2019-es EP-választás, amikor is az ellenzék domináns szereplője a DK lett, nyomában a szintén megerősödő Momentummal. Az más kérdés, hogy az EP-választás az alacsony részvétel miatt valószínűleg nem mutatta meg a pártok mögötti tényleges erőviszonyokat, hanem csak azt, hogy ki milyen mértékben tudta aktivizálni a saját táborát. Viszont egy önbeteljesítő jóslatként funkcionált. A
pártot választani tudók számai az EP-választás eredménye felé fordultak, a DK 15, a Momentum pedig 10 százalékos eredményt is el tudott érni a közvélemény-kutatóknál, az MSZP-Párbeszéd viszont 10 alá csökkent. A Jobbik is kezdett hozzácsökkeni az EP-választás eredményéhez. Ami az idei évet illeti, szerintünk nagyon úgy tűnik, hogy a DK lendülete megtört, a Momentumé valószínűleg nem, esetükben a tendencia felfelé mutat. A Jobbik csökkenése pedig megállt és stabilizálni tudta a támogatottságát 10-12 százalék között. Az a tény, hogy ma Magyarországon három hasonló erejű ellenzéki párt van, a DK, a Jobbik és a Momentum, mindenképpen az együttműködés, a kompromisszum megkötése felé mozdítja el a kormánnyal szembeni erőket. Más lenne a helyzet, ha lenne egy domináns szereplő, de a jelenlegi állapot segíti az ellenzéki együttműködés kidolgozását.

Ki lehet emelni olyan eseményeket, folyamatokat, amelyek a három egyenrangú ellenzéki párt esetében elmozdulásokat eredményeznek, eredményeztek? Minek köszönhető például a Jobbik javuló eredménye?

Ennek az egyik oka az lehet, hogy a versenytársak mérsékelten teljesítenek, leginkább a DK-ban és a MSZP-ben tapasztalhatunk tartalmi, arculati visszaesést. A Jobbik a közösségi médiában nagyon erős, és van egy új elnöke, Jakab Péter, aki, úgy tűnik, hogy felfelé húzza a párt támogatottságát, és sok esetben népszerűbb, mint a pártja. Tehát a Jobbik esetében, ha több éves idősíkot nézzük, akkor a csökkenés megállításáról van szó, ha viszont az elmúlt 1-1,5 évet, akkor már visszaerősödésről is lehet beszélni.

 

A járvány második hulláma trendforduló lehet a magyar belpolitikában? Tud az ellenzék profitálni a Fidesz gyengüléséből?

A Fidesz akkor tud stabilan politizálni, ha ő határozza meg a politikai napirendet, előre tudja már, hogy milyen álláspontot vehetnek fel az egyéb szereplők, de ezt a központi mezőt most nehezen tudja uralni, és neki is alkalmazkodnia kell a világjárványhoz, a gazdasági válsághoz. Most már nem elég pusztán a kommunikáció, konkrét gazdasági és egészségügyi eredményeket is muszáj felmutatni. Hogy trendforduló-e, azt még nem látjuk, de nagyobb eséllyel lehet belőle az, mint márciusban.

A kérdés az, hogy tanult-e az ellenzék 2020 tavaszából. Egy válsághelyzetben, amikor hírözön van, közös témafelvetésekre, közös nyomásgyakorlásra van szükség, külön-külön a pártok szava elveszik, és ha nem hallják őket, akkor nem lesznek új szavazóik sem.