Hollik a zord viking, Kubatov a migránssimogató

válogatott
Szigetváry Zsolt / MTI

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

 

Csütörtökön késő este Hollik István olyan dühödten csapta földhöz plüss-sisakját, hogy még a rávarrt szarvak is leszakadtak róla. A kormánypárti politikus rögtön ezután letépte magáról a kék-vörös sálját és páros lábbal ugrálni kezdett rajta.

Legalábbis valahogy így képzelem el, hogy a szuperszuverén kabinet egykori szóvivője miként fogadhatta a 2-1-re végződött Magyarország-Izland meccs végeredményét. Persze csak akkor történhetett ez így, ha Hollik István következetes ember és ugyanazt gondolja a fociról, meg úgy egyáltalán a világról, mint 2018 nyarán. Akkor ugyanis a világ a Franciaország-Horvátország foci-vb- öntőre figyelt és Hollik szerint ezért a meccsnek „Európa jövője szempontjából is fontos üzenete lehet, hiszen egy bevándorlóország játszik egy nemzeti identitására büszke, keresztény országgal.”

A most csütörtöki meccsen Magyarország egyenlítő gólját egy Franciaországban született játékos, Loïc Nego lőtte. Vagyis egy bevándorlóország gazdasági bevándorlója, ha úgy tetszik migránsa talált be a büszke, színviking, „nemzeti identitására büszke, keresztény országnak”, Izlandnak.

Hogy mindez marhaság? Ne nálam tessék reklamálni, hanem a Fidesz-KDNP „mindenegyben” gondolkodását illusztráló Hollik Istvánnál, aki az egyébként még a döntő napján törölt posztjában azt is megjegyezte, hogy „a foci mindig többről szól, mint hogy két csapat hogyan küzd a pályán”. Ez mondjuk tényleg így is van, csak míg a labdarúgás a világ szerencsésebbik felén, egy játékon túlmutató, kőkemény üzlet, addig nálunk a legfelsőbb szférákba elérő politika. Így aztán kristálytisztán láthatóvá is válik az a tudathasadásos gondolat, amit a Fidesz (és a KDNP) környékén gondolnak a bevándorlásról, migrációról, vendégmunkáról.

És ez nem csak a fociban jelenik meg, hanem például a művészetben is. Kötter Tamás fideszes és porschés író például ezt nyilatkozta minap a Mandinernek a gaz, globalista ellenről:

"Nekik teljesen mindegy, hogy egy magyar, arab vagy egy fekete szolgálja ki őket, a lényeg, hogy kiszolgálják és fogyaszthasson.”

Majd mindössze egy kérdéssel később már így fogalmazott a jobboldali filmművészet kapcsán:

„Ha nincs olyan valaki, aki képes normálisan megrendezni a fontos mozikat, akkor hívjunk külföldről.”

Pontosan így gondolkodnak a kormány stratégiai partnereinek üzemeiben is: mindegy, hogy ukrán, szerb, albán, indiai, török, vagy bangladesi jelentkező tölti majd be a munkaerőhiány miatt megüresedett pozíciót, a lényeg, hogy az átadón valaki a kormánypárt környékéről beszélhessen arról, hogy ezt is jobban csináltuk meg, mint a sorosista balliberálisok. Ördögi kör ez: a lényeg, hogy a gazdaság pörögjön, bármi áron, akkor az sem drága, ha külföldről hozunk be más kultúrájú munkavállalókat, mert ha nincs konjunktúra, akkor megbukunk, vége az álmunknak, jön az ellenzék, és velük a migránsok.

Ismételni tudom magam: ha valaki szerint ez egy tébolyító ökörség, az forduljon Hollik István párttársához, a Fradi-elnök Kubatov Gáborhoz, aki egyébként pacekban ki is mondta ezt.

„Ha nincs magyar játékos, akkor a külföldiekhez kell nyúlnunk”

– mondta a tavalyi évértékelőjén, mindezt az eredménykényszerrel magyarázva. És ami azt illeti nyúlnak is: bőven sok már az egy kézen lévő öt ujj, hogy megszámoljuk, hány magyar játékos van a „nemzet csapatának” titulált Ferencváros kezdőcsapatában. A kötteri analógia alapján: mindegy, hogy magyar, szír, brazil vagy ukrán rúgja a gólt, csak eredmény legyen. Hogy a klubfociban ez már régóta így megy más országban is? Igen, így. Hogy már a válogatottakba is honosítanak légiósokat? Igen, ez is igaz. Csakhogy mindkét jelenség olyan államokból indult el, amik a fideszes narratíva szerint elvesztették európai jellegüket. Mit is jelent ez? Csak idő kérdése és bevándorlóországgá leszünk hát mi is?

Semmiképpen, már ha ez a zord viking Hollik Istvánon múlik. De azért figyeljünk oda Kubatov Gáborra. Ugyan jól titkolja, de hát messziről ordít róla, hogy egy migránssimogató globalista.