Orbán-felség sértésért verés jár?

picsa
Hétköznapi csalódások

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

„furcsa, hogy ez az ügy nem kelt akkora hullámokat”

„Virrad már a magyar pusztán / Fejlődik, ez látszik tisztán / Abszurdisztán.” Ironikusan a zenekar ezen sorai illenek talán legjobban arra a sokkoló és nehezen emészthető történetre, amely a Hétköznapi Csalódások punkbandával esett meg tavaly októberben. Az egyik pofon után kapja a másikat a jogállamot tisztelő polgár, aki a velük történtekről olvas, közben pedig az olykor elég durva dalszövegeken mereng. Elsőre felháborodtam a cenzúrázás tényén, de ebbe a felháborodásba értetlenség és keserű nevetés is vegyült, annyira abszurd, hogy 2020 Magyarországán tényleg cenzúráznak egy dalt egy állami felületen. A zenekarral fellépő színész megveréséről olvasva viszont ez a felháborodás sokkba csapott át. A miniszterelnököt kritizáló dal miatt a kormánypárt pártigazgatójához kötött fogdmegek megvernek ma egy embert a nyílt utcán? Ez tragédia! Ez akkor is tragédia, ha a Hétköznapi Csalódások egyes dalszövegei szintén agresszióra bátorítanak.

Ahhoz képest, hogy a miniszterelnök Karikó Katalint leasszonyságozó interjúja vagy Novák Katalin „ne küzdjenek a nők a férfiakkal egyenlő bérekért” nyilatkozata milyen felháborodást okozott a közvéleményben, furcsa, hogy ez az ügy nem kelt akkora hullámokat. Borbíró András megveretése ugyanis nehezen magyarázható mással, mint politikai okokkal, a hatalom tettével. Igaz, hogy Orbán Viktor vagy Novák Katalin szavaira egyértelmű bizonyíték volt az, hogy azokat ők maguk mondták el, míg a kopaszok ütéseiről és rúgásairól nem készült sem hang-, sem videófelvétel. Az is igaz, hogy nem bizonyítható a kapcsolat sem a két eset között. De mégis megtörtént! Nem gondolom, hogy a Hétköznapi Csalódások kitalálta volna a történetet arról, hogy az együttesükkel fellépő színészt több verőember kereste föl a lakásánál, és miután beazonosították, hogy „ő-e az a színészgyerek”, utána ütni, rúgni kezdték a nyílt utcán. Borbírónak nem volt senki haragosa a banda beszámolója szerint. Legalább tartsa lázban az a közvéleményünket, hogy megtörténhetett-e ez, de Isten mentsen minket attól, hogy ezt az esetet hallgatással tudomásul vegyük!

Legyen kínos a kormánynak mind a cenzúra, az agresszió pedig még inkább! Különösen akkor, amikor épp az ellenzéket szeretné megvádolni a Fidesz, a propaganda, élükön a miniszterelnökkel. Pár hete Orbán Viktornak a Capitolium ostromáról a 2018-as ellenzéki, rabszolgatörvény ellenes tüntetések jutottak eszébe, holott ott a rendőrség volt inkább agresszív, mint a tüntetők, de a Capitolium ostromához egyik fél sem mérhető. Nem rohamozta meg senki sem a Parlamentet, és nem volt egy pártpolitikus sem, aki erre bíztatta volna a tömeget. Kopasz verőlegények azonban nem egy ellenzéki eseményen tűntek már fel 2010 óta, legyen az Nyakó István népszavazási szándékának leadása, vagy egy ligetvédő tüntetés. Annak idején a kormányzati nyomástól időlegesen felszabadult HírTV-n készült riport 2018 márciusában Szabó „Szőke” Ferenccel, hogy csapatával együtt Kubatov Gábor kérésére politikai leszámolások végrehajtóiként léptek fel. Külső szemlélőként a NER politika-történetének ebbe, a talán legsötétebb szálába illeszkedhet a Hétköznapi Csalódások színészének megverése.

Az együttes 1990-ben alakult punkzenekar. Harminc éve már jelen van a magyar rock- és fesztiváléletben. Ezt bizonyítja az is, hogy jelölték őket a raktárkoncertezők közé, ahová a fesztiválszervező és a könnyűzenei élet szakemberei válogattak fellépőket. Meglepetést okozott azonban az, hogy végül az illetékes hatóság rábólintott a Hétköznapi Csalódások szereplésére, hiszen közismerten kormánykritikus az együttes, markánsan kormánykritikus dalokkal. Rajongóik körében aztán az keltett felzúdulást, hogy a raktárkoncertezéssel járó állami támogatást elfogadták. Erre a vádakra abban a mostani Facebook posztjukban is reagáltak, amelyben nyilvánosságra hozták a cenzúrázás és megveretés történetét. „Az állam nem a fidesz, az állami megsegítés nem a fidesz pénze. Ezeknek a döntéseknek egy normális világban nem szabadna, hogy közük legyen a politikához. Ennél több magyarázat úgy gondolom, nem kell, egy értelmes gondolkodó embernek pont elég” – írták.

Az érvelésüket én elfogadom. Mi, a magyar állam polgárai valóban azért fizetjük az adóinkat, hogy belőle a magyar kultúrát is támogassa – harag és részrehajlás nélkül – a kormány, amely kultúrának a könnyűzene is része. Egyáltalán nem gondolom azt, hogy az államtól kapott támogatás azonos volna a kormány politikájának elfogadásával, hiszen éppen azért küzdünk, hogy egyetlen párt, még a kormánypárt se legyen azonos az állammal! A punkzenekar rá is cáfolt arra, hogy a pénzért cserébe megtörték volna gerincüket. Többszöri kérés ellenére sem vették ki a repertoárból a kormányzat számára egyértelműen kínos dalaikat. Sőt, azt az apróságot sem teljesítették, hogy Megyeri Ferenc énekes levegye a Soros feliratú pólóját, pedig senki nem értesült volna erről az engedményről, ha megteszi.

Az együttes három dalt nevezett meg egyértelműen, amit kicenzúráztak a raktárkoncert felvételéből. A már idézett Abszurdisztán című daluk, a Viktor és a G*ciország. A Viktor értelemszerűen Orbán Viktorról szól, amelyben többek között ilyen sorok hangzanak el: „Hallottam róla, hogy messiás / Nem olyan, mint az a pufajkás / Nem iszik, focizik, jó gyerek, / Csak a Tamással/anyjával (koncert verzió) él nemi életet!” A szöveg valóban nem passzolna egy rózsafüzér-olvasókör délutáni matinéjébe, de a Hétköznapi Csalódások mégiscsak egy punkzenekar. A punkság lényege az, hogy a fennálló hatalom és rendszer ellen lázad. A Viktor daluk ráadásul durvaságban sehol nincs mondjuk az Elka Punk című opuszhoz képest a zenekar kezdeti, hősi idejéből, amelyben a pápáról emígyen énekelnek: „Áldás helyett piát hoz, / vén szentfazék imádkozz / hazudozz csak, pofázz csak, / széttaposlak utállak. / Hófehérben úgy nézett ki, mint akit lemeszeltek / Akcsával mi tudtuk jól, hogy a csuhásnak reszeltek / nem vártuk meg míg a lengyel végigmondja a miséjét, / egy hatalmas pásztorbottal levertük a veséjét.” Még II. János Pálnál is jobban megkapta Antall József. Ha az Antallról írt dalukhoz hasonlítjuk a Viktort, akkor az utóbbi már-már altató is lehetne: „Antall ismét elém ugrott / Le is térdelt előttem / Lehugyoztam a vén b*zit / Aztán lazán leköptem”. (A dalt még Antall József életében írták.)

A régi dalaikat olvasva az én kezem is megremeg, hogy kell-e ezekért a dalokért adóforintokat áldozni, a modern polgári állam eszméje szerint azonban kell. Akármennyire profánul hangzik, de a reformkorban, ’48-ban, különösen ’56 pesti srácai azért küzdöttek, hogy szabadon lehessen akár gyalázni is a mindenkori hatalmat. Feltehetően se Széchenyi, se Kossuth zenei ízlésébe nem férne bele a Hétköznapi Csalódások, de Petőfi Akasszátok fel a királyokat! című verse sokkal ijesztőbben hatott akkoriban, mint hatna ma a Viktor a köztereken.

Számomra párhuzamba állítható a Charlie Hebdo tevékenységével is. A szatirikus lap karikatúrái öncélú sértegetéseknek tűnhetnek, mégis nagyon fontos missziót teljesítenek azzal, hogy a gyakran saját magunkat is megbéklyózó tabukat a helyükön kezelik. Jézusnak eszébe se jutna beperelni a Charlie Hebdot egy meredekebb címlap miatt, legfeljebb nem venné meg kávé mellé, de az is lehet, hogy pár napra Facebook profilképének választaná, mert szilárd személyiség, és helyén kezelné a karikatúrát. Az viszont bizonyos, hogy fel sem merülne benne lemészároltatni a szerkesztőséget, vagy visszahívatni az őt karikírozó lapszámot. A mennyei köztévén szerintem minden további nélkül leadnák a II. János Pált gyalázó dalt is. Sőt, ha merénylőjét a lengyel pápa felkereste a börtönben, leülne egy kávéra a Hétköznapi Csalódások zenekarral is, amiből egy értékes beszélgetés születhetne. De nem így a NER köztévéjén és a NER-hez tartozó felületeken. Itt cenzúrázzák a hatalommal kritikus dalokat.