A vírust nem hatja meg, hogy én türelmes vagyok

Judge Judy, Judy bírónő
YouTube

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

Azok mellett, hogy Sarkadi-Illyés Csaba kolléga elismerésre méltóan gördülékeny körülmények között megkapta a védőoltás első dózisát, kénytelenek vagyunk árnyalni is a képet.

Jómagam január végén regisztráltam az oltásra, ugyanis nem állt szándékomban „tolakodni”. A társadalom számos rétege nálam jobban rászorult, mert az ő esetükben több a személyes kontakt, a járvány megfékezésében vagy épp az ország működéséhez szükséges munkában vesznek részt stb. Két-két és fél hónappal ezelőtt azonban úgy véltem,

most már talán nekem is lepottyanhat egy fecskendőnyi oltóanyag arról a bizonyos teherautóról.

Február 10-én így nem kicsi izgalommal nyitottam meg a Kormányzati Tájékoztatási Központtól érkezett „oltási program – aktuális tudnivalók” tárgyú levelet. Nocsak – gondolja az egyszeri választópolgár –, tudják, mennyi idős vagyok, ki a háziorvosom, van-e bármilyen betegségem, dolgozom-e olyan helyen, amit előrébb soroltak stb., így biztos kapok némi támpontot, hogy mi várható.

Nos, a hátasállat nemzőszervét! A Tisztelt Hölgyem/Uram! megszólításból arra következtethetünk, hogy

még arra sem vették a fáradságot, hogy a regisztráltakat nemek szerint csoportosítsák,

csak egy sablon propagandalevélben fényezték magukat.

Február 22-én érkezett a következő levélben az értesítés… na, nem az oltásról, hanem az újranyitási konzultációról. Hogy aztán azt kövesse egy még erősebb zárás.

Február 27-én jött a következő propagandalevél, a Tisztelt Hölgyem/Uram! megszólítás után az alábbi szöveggel:

A tervek szerint húsvétig minden olyan honfitársunk megkaphatja az oltást, aki eddig regisztrált.

A levél az alábbi teljesítetlen ígérettel zárul: „Az oltási programmal kapcsolatos legújabb fejleményekről a jövőben is tájékoztatást adunk.”

Március 10-én újabb propagandalevél jött „Már több mint egymillióan kaptak oltást” önfényező tárggyal, de ebből sem derült ki még hozzávetőleg sem, hogy 43 évesen, krónikus betegség nélkül, egyszerű mezei állampolgárként mikor is várható, hogy sorra kerülnék. Ahogy a következő, március 25-i „Aktuális információk az oltási programmal kapcsolatban” tárgyú levélből sem.

Pedig ma már egy Y-generációs fiatal szinte játszva leprogramozza azt, hogy az adatbázis adatai alapján besorolja a regisztráltat egy oltási csoportba, majd a megadott keresztnév felhasználásával kiküld egy ilyen levelet:

„Kedves Zoltán!

A regisztráció során megadott és az egészségügyi nyilvántartásban szereplő adatai alapján az oltási terv szerint az Ön vakcinációjára várhatóan ezen és ezen a héten kerülhet sor.

Tisztelettel

Koronavírus Tájékoztatási Központ”

Azért valljuk be, ennek leprogramozásához nem kell az amerikai atomtöltetek indítókódjának feltöréséhez szükséges informatikai tudás! Rogánéknak mégsem sikerült.

Nagypénteken végre megtört a jég! Nem a propagandaminiszter hírlevélküldő rendszere írt, hanem végre egy illetékes személy, mégpedig a háziorvos! Délután 6 órakor érkezett e-mailjében azt írta, április 6-án, kedden a kora délutáni órákban praxisából 50 fő számára az AstraZeneca oltóanyaga elérhető lesz. A levélben a háziorvosom azt kérte, 24 órán belül válaszoljak, akkor rögzíti az adataimat, és értesít, tudnak-e fogadni.

Örömébódottá! Ha nem is húsvétig, de húsvétkedden megkaphatom az első oltást. És bár az Európai Gyógyszerügynökség honlapján fellelhető alkalmazási előírás szerint ennek hatékonysága „csak” 60 százalék körül van, ez épp hatvannal magasabb, mint az oltatlan emberben a mostani nulla, úgyhogy nem húztam a szájamat, nem válogattam, a levél megérkezését követően másfél órán belül (19 óra 26 perckor) válaszoltam, hogy hoci, ide vele!

(Tájékoztatásul a többi vakcina hatékonysága: a Pfizeré 95 százalék, a Szputnyiké 95 százalék, a Modernáé 94 százalék, míg a Sinopharmé 80 százalék.)

Álmomban sem gondoltam volna, hogy a másfél óra alatt megválaszolt e-mail nem elég jó, vasárnapról hétfőre virradó éjjel megérkezett a levél, hogy

betelt az ötven fős keret.

Érdeklődésemre, hogy mégis, kábé mikor döfik belém a tűt, a doktornő is csak annyit tudott mondani, minden lehetőségnél korcsoportonként küld értesítést, de

előre ő sem tudja.

Úgyhogy marad a türelmes várakozás, és az egészségügyi dolgozókba vetett bizalom. Mert én magam is igyekszem minél türelmesebb maradni és erre biztatni mindenkit, de egyre inkább úgy érzem,

nem oltási terv, hanem valami véletlenszerű ötletparádé

alapján utasítják az egészségügyet hátukon vivő hősöket ilyen-olyan rendelkezések végrehajtására.

A gond ezzel az, hogy most fogy az idő. Ez most nem valami zsíros EU-s pénzek lenyúlásával kecsegtető beruházás, ami ha leáll egy kis időre, akkor, na, bumm, majd folytatják később, a Maldív-szigeteki offshore számla megvár. Ez most emberéletre megy, mert a vírus nem fog olyan miniszteri vagy államtitkári siránkozásra hallgatni, hogy

most ne fertőzz, léccilécciléccííí!

A járvány terjed, a gazdaság áll, és hiába van benne az Alaptörvényben az a magától értetődő dolog, hogy az apa férfi, ha közben az államadósság és a hiány nő!