Itt a tavasz, tele a terasz. De!

nyitás, terasz,
Béli Balázs / Alfahír

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

Attól, hogy valamit lehet, még nem kötelező. A hétvégi terasznyitásról készült képek láttán úgy tűnt, az ország varázsütésre sok-sok kis fesztivál otthonává alakult volna. Persze, a tavaly ősz óta tartó bezártság (de legalábbis bezárt vendéglátóhelyek okozta szabadságérzés-vesztés) miatt teljesen érthető volt, hogy a szép időben sokan élnek majd a lehetőséggel, hogy végre családi, baráti körben egyenek, igyanak, szórakozzanak. Hiszen önmagában a vendéglátóhelyek ezért léteznek, mint a társadalmi érintkezés színterei. Ezért eszünk néha étteremben, nem pedig otthon, és ezért iszunk néha kocsmában, nem pedig otthon.

Ezt értem. Amit viszont nem, hogy hogyan lehet egy pillanat alatt elfelejteni, miben élünk – a nyár relatív szabadságát leszámítva – bő egy éve. Itt elsősorban azokra gondolok, akik egy-egy vendéglátóhely már amúgy is zsúfolt teraszára még odamentek sokadiknak, a nagy sorba beálltak, hogy még nagyobb sor legyen.

Különbséget kell tenni a teraszozás és teraszozás között.

Láttam ismerősök által megosztott fotókat, ahol szellősen elhelyezett asztaloknál, az egymás közti távolságot könnyedén betartva ebédeltek. Figyelembe véve a már sok tönkrement, vagy éppen a tönk szélén lavírozó vendéglátóst, karitatív tettnek is vehetjük, ha a körülmények tudomásul vétele mellett (tudniillik még mindig járvány van, egyre több európai országból jelentik a vírus indiai mutánsának megjelenését) étterembe, kávézóba, presszóba, kocsmába megyünk. Ugyanakkor – és volt is ilyen vállalkozó, aki ennek a félelemének hangot adott – hamar az arcunkra, és a vendéglátósok arcára is fagyhat a nyitás okozta mosoly, ha a hétvégi tömegjelenetek (főleg, ha megismétlődnek) új lendületet adnak az egyébként lecsengőben lévő harmadik hullámnak.

Egy társadalom akkor tud jól működni, akkor ellenállóbb a negatív hatások ellen, ha az emberek viselkedését, magatartását nemcsak a jogszabályokban rögzített keretek, hanem az egyén (gondolkodásra, empátiára, szolidaritásra épülő) felelősségvállalása is meghatározza. Az egyes döntéseknél ezért érdemes figyelemmel lenni a körülményekre és a várható következményekre, ennek megfelelően ezért kell elkerülni terasznyitás elfesztiválosodását, hogy aztán szép és szabad nyarunk lehessen. Majdnem olyan, mint régen, ami nagy dolog lenne. Rajtunk is múlik.