A vendéglátós, aki nem nyitja ki a belső teret, hogy ne legyen különbség a vendégek között

Nagymajtényi Csikós Falatozó Pizzéria
A Nagymajtényi Csikós Falatozó Mátészalka egyik legkedveltebb helye
Facebook / Nagymajtényi Csikós Falatozó Pizzéria

A hétfőn megjelent Magyar Közlönyben a négymilliomodik oltás beadása utáni napot követő újabb szabályok életbe lépéséről olvashatunk.

A védettségi igazolvánnyal rendelkezőknek széles körű lehetőségeket nyit meg a szabályzat az igazolvánnyal nem rendelkezőkkel szemben. Előbbiek csoportjának ugyanis például a vendéglátóhelyek teraszai mellett a belső tér is megnyílik védettségi igazolványuk bemutatását követően. A védettség tényének ellenőrzése a helyiség üzemeltetőjének, a szolgáltatás nyújtójának feladata, s amennyiben ennek nem tesz eleget,

a bírság 100 ezer forinttól 1 millió forintig terjedhet, vagy akár egy éves bezárással is sújtható.

Joggal vetődhet hát fel a kérdés, van-e kapacitás arra, hogy ezen szabályokat maradéktalanul betartathassák a vendéglátósok?

Márkus Krisztián régóta foglalkozik vendéglátással, hét esztendeje pedig üzemeltetője s tulajdonosa is Mátészalka egyik legkedveltebb helyének, a Nagymajtényi Csikós Falatozónak. Giroszosként nyitották meg kapuikat a vendégek előtt, azonban mára már étteremként működnek, szolgáltatásaik palettája pedig igen színes: szívesen tartanak náluk a vendégek kisebb lakodalmakat, születésnapokat, keresztelőket.

Márkusék azon túl, hogy finom ételeikkel, kedves kiszolgálásukkal és sok-sok szeretettel várják a hozzájuk betérőket, igyekeznek más területeken is támogatni a helyieket: adakoznak, jótékonykodással segítik a Gyermekvárost, s a futballcsapat szponzoraként is segédkeznek.

A mára már étteremmé bővülő egykori „csak” falatozó Márkus Krisztián élete munkájává vált. De milyen volt az elmúlt egy esztendő? Az első hullám óriási áremelkedést hozott magával, Krisztiánék pedig szinte minden nap mínuszt termeltek, helyzetük egyre inkább kilátástalanná vált, s nem tudták, hogyan tekintsenek a jövőre.

Krisztián egy dologban azonban biztos volt: senkit sem fog elengedni az étteremben dolgozók közül, ez pedig így is lett. Hónapról hónapra evickéltek, ahogyan sokan mások az országban, mindig próbálva az akkori helyzethez igazodni, végül pedig teljesen átálltak a kiszállításra.

Az érthetetlen szabályozások kora

Az étteremtulajdonos szerint az egyre erőteljesebb szigorítások nonszenszek voltak annak fényében, hogy sokáig bárki élvezhette a kaszinók falai közötti életet, vagy épp a nagyáruházak, plázák nyújtotta vásárlási lehetőséget.

Nálunk minden korlátozva volt, ennek pedig még nincs vége. Vendégeink nagy részéből váltott ki felháborodást, hogy például az a maximum fél óra, amíg elfogyasztják az ebédjüket, miért okoz problémát? Hiszen, ha valahol megtartjuk a higiéniai szabályokat, az a vendéglátás: étellel dolgozunk. Ezt senki nem vette figyelembe

– mondta portálunknak, kitérve arra is, a kötelező maszkviselés bevezetése szintén csak borzolta a kedélyeket. Igyekeztek mind a saját, mind a vendégeik érdekeit nézni, azonban sokszor keveredtek kellemetlen szituációkba azon vendégekkel, akik ellenezték a maszk használatát.

A beígért támogatásokkal kapcsolatban Krisztián azt mondta, ha valaki mögé néz a dolgoknak, azt láthatja, azok nem egészen úgy működnek, ahogyan azt a kormánymédia mutatja.

Nem engedtünk el senkit, hittünk abban, hogy lesznek enyhítések, de nem akartam elfogadni, s nem tudtam elhinni, amikor megláttam a Magyar Közlönyben, hogy a védettségi igazolvány lesz az emberek élete

– vélekedik Krisztián a megannyi tisztázatlan kérdést a mai napig magával hordozó oltási igazolványok kapcsán.

Úgy gondolja, a plázákban – ahova több ezer ember is betér egy nap – nem fogják elkérni a biztonsági őrök a vásárlók védettségi igazolványait, nekik, vendéglátósoknak azonban kötelességük.

Ezek a megkülönböztetések, elvonások, hihetetlenek. Nem tudom, mi baja van a kormánynak a vendéglátósokkal, de valami nagy lehet, mert felfoghatatlan, hogy ennyire sújtsanak minket

– húzta alá Krisztián.

Mindennek fényében úgy döntött, nem akar hasonló konfliktusokba keveredni, mint a kötelező maszkviselés bevezetésekor, továbbá nem akar különbséget tenni vendég s vendég között. Ki is írta hát étterme Facebook-oldalára: ők nem fognak védettségi igazolványt kérni vendégeiktől, azonban a benti fogyasztást sem teszik lehetővé.

Sokan ismerik egymást a városban, ha az egyik társaság kint ül, a másik bent és beszélgetni akarnak, akkor egy pultos vagy felszolgáló folyamatosan foglalkozzon azzal, hogy kártyákat kér tőlük? Ez továbbá a vendég szemében is egyfajta diszkrimináció. Mi nem szeretnénk egy ilyen alapján eldönteni, ki az, aki ehet bent és ki az, aki nem

– mondta.

Krisztián úgy véli, a társadalomnak nem arra van szüksége, hogy megint két- vagy háromfelé szedjük szét az országot, az emberek pedig egymással harcoljanak.

Példaként azt hozta fel, miszerint az árak hetente emelkednek, s talán ezzel kellene többet foglalkozni az országnak, semmint a gyűlölködéssel.

Keresztény emberként úgy gondolom, az ország, a világ, borzasztó úton halad. A nemzetet összefogni kellene, nem széthúzni, gyűlöletet szítani. Látható, megannyi negatív hozzászólás érkezik azon helyek közösségi bejegyzései alá, akik kiírták, hogy csak védettségi igazolvánnyal rendelkezőket engednek be. Nem tudom, mi a célja ennek a kormánynak mindezzel, csak azt lehet látni, hogy a legfontosabb a futball, hogy tele lehessenek a stadionok

– húzta alá a vendéglátós, aki egyébként a miniszterelnökhöz hasonlóan szintén szereti a focit, a sportokat, az e körüli döntésekkel azonban nem tud egyetérteni.

Addig, amíg az étterembe, ahol be kellett tartatnom annak idején a 2 méteres távolságot, s le tudott ülni 10-20 ember, nem hiszem, hogy nagyobb esély volt a megfertőződésre, mint egy stadionban vagy egy plázában

– vélekedik a felemás szabályozásokról.

Krisztián elmondta, minden vendég után fertőtlenítettek, biztosítottak kézfertőtlenítőt és maszkokat is számukra, azonban rá kellett jönniük: bármit is tesznek, ha – mint fogalmazott – honatyáink másképp gondolják, akkor az úgy lesz.

S miként látható a hétvégi terasznyitás egy vendéglátós szemüvegén keresztül? Krisztián szerint a vendéglátósok egyszerűen nem tudtak felkészülni egy ekkora rohamra. Arra is kíváncsiak voltunk, mégis, hogyan tud tájékozódni a folyamatosan változó szabályozásokról, az egymásnak ellentmondó hírek, miniszterelnöki bejelentések útvesztőjében?

Krisztián például a Magyar Közlönyt bújja – ahogyan ő mondja – nulla-huszonnégybe ahhoz, hogy tisztában legyen, pontosan mikor, milyen szabályok is vonatkoznak rájuk. Ugyanis nem csak magáért, kollégáiért és vendégeiért is neki kell felelnie.

Amikor megláttam, hogy 4 millió beoltott után nyitnak a belső terek is, már akkor elhatároztam, mi ezt nem fogjuk megengedni. Nem teszem ki sem a vállalkozásomat, sem pedig a kollégáimat egy büntetésnek

– mondta.

Döntését nagyon pozitívan, támogatóan fogadták mind a kollégái, mind pedig a vendégek, holott jócskán elesnek így a beosztottak a megszokott borravalótól.

Egy év után is érthetetlenek számomra ezek a döntések. Nem értem, mi történik a vendéglátással. Van kormánypárti vendéglátós ismerősöm, s már ő is azt mondta pár hónappal ezelőtt, nem bírja tovább. Elbeszélgettünk – félretéve azt, ki melyik oldalon áll – s megpróbáltuk arra a kérdésre megadni a választ, amire már több mint egy éve keressük: Miért nem hagynak minket élni?

Krisztián elismeri, a szép kártyás fizetés lehetőségének bővítése nagy segítség, azonban érdemes lenne a laborként tekintett Ausztria segítségnyújtási tendenciáit követni itthon is.

Ne csak egy réteget hagyjunk élni, hanem mindenkit. Hogy mindenki legalább el tudjon valahogy evickélni. Én nem akartam ebből milliomos lenni, de szeretném, ha én is tisztességesen megélhetnék

– mondta végül.