(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
A magas (bár a közösségi immunitáshoz még nem elég) átoltottságnak, a koronavírus egyre nyilvánvalóbb szezonális jellegének is köszönhetően jól alakulnak itthon a járványadatok. A tavaly ősszel berobbanó második, majd az arra ráfutó harmadik hullám miatt bevezetett korlátozások emlékét szinte elnyeli a múlt, ahogy a járvány előttihez nagyon hasonló életet élhetünk. Az ember ilyenkor hajlamos a borúlátóbb jövőképet, a járvány szakemberek által előrevetített őszi felfutását figyelmen kívül hagyni, de a mostani, mindennapi életünk szempontjából nincs is ezzel baj, örüljünk a jelennek.
A döntéshozóknak viszont mérlegelniük kellene minden lehetséges eszközt annak érdekében (és remélem, hogy közben így is tesznek a háttérben), hogy egyszerre lehessen fenntartani a gazdaság működését, és minimalizálni az egészségügyre nehezedő terhelést, egyúttal a halálos áldozatok számát. Ennek érdekében pedig nagyon érdemes odafigyelni a járványok kezelésében óriási tapasztalatot szerzett távol-keleti országokra. Még akkor is, ha a keleti és a nyugati társadalmak mentalitása, közösségi érdekekhez fűződő viszonyuk, fegyelmezettségük között olyan eltérés van, ami nem teszi lehetővé, hogy minden egyes járványügyi intézkedést egy az egyben átemeljünk. Viszont nem szerencsés, ha egy kormány a védekezés több szegmenséből leginkább az egyikre „hasal rá”, és mivel abban, jelen esetben Magyarország az oltások terén jól teljesít (bár lassan egyre több ország hagy le bennünket ebben az összehasonlításban), ezt tolja az előtérbe.
A pandémia első másfél évében a járvány ellen a legsikeresebben Kelet-Ázsia és Óceánia országai védekeztek. Ebből az erős mezőnyből is kiemelkedett a 6 millió lakosú városállam, Szingapúr, ahol mostanáig összesen 62500-an betegedtek meg, és mindössze 36-an haltak meg, ami páratlanul alacsony, 0,06 százalékos halálozási rátát jelent – írta meg a 444.
A cikkből kiderül, hogy mindez annak köszönhető, hogy az egészségügyi ellátórendszer mellett a kontaktkutatás is kiválóan működött, gyakorlatilag az ország összes fertőzését sikerült regisztrálni.
Gan Kim Yong kereskedelmi- és iparügyi miniszter, Lawrence Wong pénzügyminiszter és Ong Ye Kung egészségügyi miniszter az ország Covid-19 akciócsoportjának közös vezetői cikket írtak a Straits Times című helyi, angol nyelvű lapba. A három kormánytag írása kifejezetten optimista:
„A történelem azt bizonyítja, hogy egyszer minden járvány véget ér. Minden energiánkat, erőforrásunkat, kreativitásunkat arra kell irányítanunk, hogy minél gyorsabban eljussunk a kívánt végkifejlethez. A tudomány és az emberi találékonyság le fogja győzni a covid-19-et. Az összetartás és a társadalmi tudat segítségével tudjuk felgyorsítani ezt a folyamatot.”
Hozzáteszik azt is, hogy „A vírus továbbra is mutálódni fog, és így jelen lesz a közösségünkben. Ilyen endemikus népbetegség például az influenza. Évente nagyon sokan elkapják, de a túlnyomó többség felépül belőle kórházi ápolás vagy komolyabb gyógyszeres kezelés nélkül.”
A szingapúri politikusok szerint ha már felszámolni nem lehet, a járványt úgy meg kell szelídíteni, mint az influenzát vagy a bárányhimlőt, és utána visszatérni a régi élethez, amihez négy dologra van szükség:
- oltásokra (Szingapúrban csak mRNS-alapú vakcinákat használnak),
- tesztelésre és kontaktkutatásra (az országhatárokon továbbra is fenntartanák a szigorú vizsgálatokat). A kényelmetlen és lassú PCR-teszteket kivezetnék, átállva a néhány perc alatt eredményt produkáló, leheletből dolgozó készülék használatára.
- Egyre nagyobb szerepet szánnak a covid-19 betegség kezelésének.
- Hogy sikerül-e együtt élni a betegséggel, nagyban függ attól is, hogy a szingapúriak elfogadják-e ezt a tervet, valamint hogy képesek-e ehhez a célhoz igazítani a viselkedésüket.
„Ha mindannyian figyelünk a higiéniára, kevésbé fertőződünk meg. Ha mindannyian odafigyelünk egymásra, nem megyünk emberek közé, amikor rosszul érezzük magunkat, megakadályozhatjuk a vírus terjedését. Ha közösen dolgozunk ezen – a munkavállalók azzal, ha otthon maradnak, ha betegek, a munkaadók pedig azzal, hogy nem hibáztatják őket ezért –, a társadalmunk sokkal biztonságosabb lesz”
– írja cikkében a három kormánytag, akik szerint még sok a bizonytalanság a covid-19 elleni harcban, és amíg nem sikerül megszelídíteni a betegséget, továbbra is szükség lesz járványügyi intézkedésekre, hogy a fertőzések és kórházi kezelések számát alacsonyan tudják tartani. De ha ez sikerül, a városállamban jöhet a járvány utáni új normalitás.
Minden járványügyi megoldás nyilván nem ültethető át Európába, azon belül is Magyarországra, de mindenképpen érdemes rá odafigyelni, és tanulni abból, ahogyan Szingapúr igyekszik visszaszerezni a normális életét. Mert a normális élet Magyarországon sem azok miatt az oltásellenes járványtagadók miatt fog visszatérni, akik éppen a normális életet tűzték a zászlajukra, hanem azok miatt, akik a lehető legkomolyabban veszik a koronavírust, és minden alkalmazható eszközzel élnek is ellene.