Könnyed nyári kikapcsolódást ígért a budapesti Rózsavölgyi Szalonban a hét elején bemutatott darab, és bár meglepődtünk, de nem csalódtunk. Jérôme Tonnerre: Intim vallomások című vígjátéka klasszikus sitcommal indul: a lelki, családi problémákkal küszködő Anna (Bánfalvi Eszter) a pszichiáter Dr. Monnier (Mertz Tibor) rendelője helyett véletlenül(?) a megszokásba belegyökerezett adótanácsadó, William Faber (Pál András) irodájába toppan be. Akinek a szószátyár hölgy mellett esélye sincs a félreértés tisztázására.
Később persze
A lány teljesen feltárta a férfi előtt családi problémáit, a férfi pedig belehabarodott a lányba.
A helyzet persze bonyolultabb: Faber mellett még ott van korábbi(?) kedvese, Jeanne (Sipos Vera), akivel igazi se veled, se nélküled kapcsolatban állnak. William egyszer, Jeanne ötször vetett véget a kapcsolatnak, mégis rendszeresen együtt vannak (a színpadon is) annak ellenére, hogy Jeanne is randizgat, és Williamnek is Anna a kiszemeltje.
Anna és William két külön temperamentum. A lánnyal mindig történik valami, amit szeretne elmondani, a férfi pedig igazi szürke kisember, akivel sosem történik semmi. Ugyanabban a lakásban-irodában élt egész életében, amit még apjától örökölt, a házvezetőnővel Mulonnéval együtt. Aki valamilyen szinten ugyanúgy pszichés gondozást nyújt Williamnek, mint Dr. Monnier. (Kacsintás!)
Kiderül, Williamnek talán nagyobb szüksége van az agyturkálóra, mint a lánynak, élete gondjai csak úgy oldódnak meg, ha tényleg mindent eldob, és a múltba bebetonozódott adótanácsadó erre a darab végén képes is, tehát teljes a happy end.
A darabot a Jeanne-t is alakító Sipos Vera rendezte, és tökéletesen ki is használta a Rózsavölgyi Szalon adta tér lehetőségeit.
ami hol az adótanácsadói iroda-lakás, hol pedig Dr. Monnier rendelője, tehát nagy elismerés illeti Enyvvári Péter díszlettervezőt is.
És ha szabad ennyire elfogultnak lenni, talán még inkább meg kell emelni képzeletbeli kalapunkat Simon Ferenc István jelmeztervező előtt. Anne minden jelentben más-más ruhában tűnik fel, attól függően, most épp zárkózott vagy épp felszabadult. És William szinte végig azonos szürke ruházatának apró vagy épp látványos változásai (szürke nadrág, szürke nyakkendő, szürke kardigán, de már-már rikítóan gyermeki, mintás zokni) is
Mulonné múlt századból itt ragadt házvezetőnői jelmeze éppoly sztereotip, mint Dr. Monnier öltözéke a humoros
Pink Freud – The dark side of your mom
feliratú pólóval, a fehér orvosi köpennyel, az SZTK-keretes szemüveggel és a tornacipővel.
Hogy mégsem tisztán egy felszabadult sitcomról van szó, azért a nézőtéren – bár mint utaltunk már rá, elmosódik a határ a színpad és a nézőtér között – ülve, hallgatva a darabot, érezni:
A nevetést néha egy-egy erős konfliktushelyzet töri meg, ahol a szereplők egymással kiabálva éreztetik: az élet nem csak jókedv és kacagás, a felmerülő lelki problémákkal pedig igenis törődnünk kell.
A kilencven percben tehát humor, néhol talán indokolatlanul szókimondó szöveg (ezért a darabot csak 12 éven felülieknek ajánlják), de erős érzelmi hullámvasút is vár miket. Meg egy adag mirelit lasagne, mert van, ami sosem változik.
(Jérôme Tonnerre: Intim vallomások. Rózsavölgyi Szalon. Rend.: Sipos Vera. Szereplők: Bánfalvi Eszter, Pál András, Mertz Tibor, Sipos Vera)