Egy zenészismerősöm hívta fel a figyelmemet nemrég egy érdekes – és már az első meghallgatást követően azonnal szimpatikussá váló – formációra. A Fullcap nevet viselő csapat akusztikus duóként indult két évvel ezelőtt, azonban az idén év elején megjelent Régi dalok című bemutatkozó album már teljes egészében az alapító Sándor János énekes/gitáros egyszemélyes produkciójaként jött létre. Idővel aztán – a dalok zenéjét szerző, és szövegeit is jegyző – Jani mellé/köré felállt egy teljes zenekar, így már négyesben, de a nevet megtartva folytatódik a történet…
- Legelsőként térjünk már vissza a kezdetekhez, jó két évvel ez előtthöz. Mi adta a löketet, hogy belevágj egy zenekar alapításába, elindításába?
- A zenélés öröme volt mindig a cél, nem más. Ehhez többféle formációval is próbálkoztam, mire egy közös ismerősünkön keresztül megismertem az akkori énekest, akivel nem is akartunk egy akusztikus duón kívül mást csinálni. Az összeszokáshoz akkori felkapott külföldi popslágereket tanultunk meg, és játszottuk el egyszál gitáron, énekkel. Ez annyira megtetszett, hogy a fellépéseinken sokáig csak ilyen fajta dalok szerepeltek. Az elején igazából nem is akartunk idáig sem elmenni, elég volt, hogy néhány barátunknak zenélhettünk, bár ők aztán hamar rávettek minket, hogy kisebb koncertek formájában ezt másoknak is megmutassuk. Onnantól, hogy megjött az önbizalom az egészhez, minden adta magát, hogy elkezdjünk saját számokkal is próbálkozni, és kialakuljon a formáció valódi egyénisége.
- Mielőtt továbbhaladnánk a zenekar történetében, egy rövid szakmai bemutatkozást kérhetnék tőled?
- Amióta az eszemet tudom, zenélek valamin. Kiskoromban mindenféle mélyrézfúvós hangszeren játszottam, ezt követte a gitár és az éneklés. Erre a kettőre az inspirációt a gimnáziumi légkör adta, ahol már-már versenyszámba ment, hogy ki és mennyire tud gitározni és tábortűzi dalokat játszani. Én is akartam. A közös ismerősünk és jó barátom, Nagy Dávid az az ember, akinek a gitáróráin a legelső akkordokat lefogtam életemben.
Hangmérnökként végeztem Angliában, ahonnan később hazahúzott a szívem, és egy teljesen más szakmára átváltva, alkalmazás fejlesztőként töltöm az időm egy részét. Emellett volt egészen talán az előző évig hobbi szinten a zenélés és zenekar alapítás, amibe szerencsére mostanra már legalább ugyanannyi energiát és időt tudok belefektetni, mint a munkámba.
- Majdnem napra pontosan egy évvel ezelőtt – tavaly augusztus elsején – lett bemutatva az első Fullcap dal, az Újrakezdős, amihez egy klip is készült. Érdekes a cím, hangulatos a videó, jó fogós a nóta, viszont már múlt időben beszélhetünk az előadókról, pontosabban az akkori társadról. Mi okozta időközben a változást?
- Ahogy a zenekar elindult, hamar rájöttünk, hogy ez egy duóként teljesen jól megállhatja a helyét, jól is éreztük magunkat ebben a formában. Sajnos az élet közbeszólt, mert az előző énekesnek, Tamásnak magánéleti okokból abba kellett hagynia a zenélést. Viszont az, hogy itt egyedül maradtam a dalaimmal, nemhogy letörte a lelkesedésemet, de még inkább ösztönzött arra, hogy legalább egy album erejéig meg kellene hangszerelni és elkészíteni ezeket. Tamás a zenénk poposabb vonalát képviselte, én pedig a rockosabb, alteresebb oldalát, így ahogy az előbbi rész eltűnt, úgy éreztem, nem baj, ha akkor fixen egy ilyen magyar alter hangulata lesz ennek a zenekarnak és az első albumnak. Énekes hiányában pedig úgy gondoltam, hogy a saját dalaimat mégiscsak jobb, ha én éneklem.
- Idén év elején jött ki a Régi dalok című album. Kihagyhatatlan a kérdés, hogy konkrétan milyen régiek az erre felkerült szerzemények? Illetve, mi inspirálta ezek megszületését?
- Maguk a dalok nem régiek, hiszen életem első dalszövegét két éve írtam meg. Az élmények a régiek, a szerelmek, amikről szólnak, a történetek. Az első öt dalomat nehéz volt összerakni, emlékszem mindegyikkel mennyit küzdöttünk, mire elérte a mostani akusztikus formáját. Viszont az első karantén ideje alatt el tudtam kapni egy olyan hangulatot és megtaláltam olyan régebbi kis írásaimat, érzéseimet, amelyek hatására varázsütésre jött például az Oktogon, a Régi dal, vagy a Még valami is. A számok között van olyan, ami kitalált történetet dolgoz fel, van, ami csak egyetlen érzésről szól, vagy akár csak egy beszélgetésből elkapott mondat ihlette meg. Azt viszont biztosan elmondhatom az összes eddigi dalról, hogy mind szerelmi sztori.
- Az előbb említett Újrakezdős viszont nem került fel a korongra. Miért?
- Az a dal a legelső korszakot képviseli, az album már a következő szakasza a zenekarnak. Nem szerettem volna én felénekelni azt, és új verziót csinálni belőle, pont úgy jó, ahogy van. A stílusa is más, mint az albumon szereplőké, de persze ez nem azt jelenti, hogy koncerten nem kerül majd elő újra meg újra.
{"preview_thumbnail":"/sites/default/files/styles/video_embed_wysiwyg_preview/public/video_thumbnails/OLAK5uy_n947Ok5r-flmVFi4ccXJm9EZMeuOnK6kk.jpg?itok=a3aUkJPe","video_url":"https://www.youtube.com/watch?v=BoWsctuU5RI&list=OLAK5uy_n947Ok5r-flmVFi4ccXJm9EZMeuOnK6kk","settings":{"responsive":1,"width":"854","height":"480","autoplay":0},"settings_summary":["Beágyazott videó (Alkalmazkodó)."]}
- Egészségesen lélegző, akusztikus, nem agyonkompresszált a hangzás. A felvételek rögzítéséről mesélnél?
- Az albumon lévő dalok összes sávját én találtam ki, játszottam és vettem fel otthon, egyedül a doboknál kaptam egy kis segítséget a fentebb említett közös barátunktól, mert sajnos azokhoz én nem értek. Sok demoverzió után egy viszonylag kész koncepcióval állítottam be Mészáros László hangmérnök barátomhoz, akivel az Újrakezdős-t is együtt csináltuk már.
- A nagyon kellemes, és értőn meghangszerelt muzsika mellett teljes magabiztossággal egyedinek jellemezhető szövegvilágot kaptak a dalok. Nem túlzás, hogy sok csapat produkciója ezen vérzik el. Nálad honnan jött ez a készség? Mikor, hogyan szembesültél azzal, hogy szövegíróként is megállod a helyed?
- Az albumra konkrétan a legelső szövegeim és dalaim kerültek fel. Bő két évvel ezelőtt egy kisebb önismereti válságomban segített a szövegírás, bár soha nem tudtam, hogy ezt hogyan kell csinálni. Hogy jönnek egyes zenekaroknál olyan jó dalszövegek, milyen tehetség kell vajon ehhez? Erre egy barátom egyszer azt mondta, hogy Jani, ezt nagyon sokat tanulják és gyakorolják azok a szövegírók! Szóval, elkezdtem gondolatokat, verseket, kis novellákat, történeteket leírni, míg végül az egyik versemnek megtaláltam a dallamát, és dalszöveggé tudtam alakítani. Ez volt az első, a Nem hiszed. Ezután mindegyik dalnál meg kellett találni azt a harmóniát, amitől a mondanivalóm és a zene kiegészíti egymást.
Lassan készülnek a szövegeim, van olyan négy sorom, amit két éve írtam le, de csak most nyáron szembesültem azzal, hogy mit is akartam akkor mondani, és végül egy kerek dalt tudtam belőle formálni. Persze még a legjobb barátaimon kívül senkinek nem adtam elő. Vár arra, hogy egy újabb érzés meghangszereltesse velem, és egy kész szerzeménnyé formálódjon.
Azt pedig egyáltalán nem érzem, hogy én ebben kifejezetten tehetség lennék. Van úgy, hogy valamiért a kezem le tudja írni vagy be tudja gépelni azt, amit éppen érzek, és akár hónapokkal később az nekem újra megtetszik, annyira, hogy megint foglalkozzak vele. Ez egy hibátlan gyakorlás az önmagam megismerésére, cserébe óriási örömmel tölt el, amikor valaki a dalszövegeimben valami számára nagyon fontos és szép dolgot talál, akár szomorú, akár vidám sorról legyen szó.
- A külcsínbe sem lehet belekötni (mondjuk, nem mintha akarnék), igen tetszetős, kellően kreatív és kifejező. Közös ötletelés előzte meg a megvalósítást, vagy teljes mértékben a grafikusra lett bízva a kivitelezés?
- Az alapötlet tőlem származik, de nagyon jó barátom, Soltész Viktor grafikus-tervező nélkül sehol sem járnék. A borítónál két dolgot akartam felhasználni. Az egyik, nyilván a két sapka volt, amikor még duó voltunk, de elég hamar csak egy lett belőle. A másik, hogy minden dalt meg akartam valahogy mutatni a borítón is, ehhez pedig kis ikonokat használtuk, amikhez az ihletet a Mr. Doodle nevű művész adta. Minden kis ikon utal valamelyik dalra, és a fizikai albumon sokkal többet is lehet látni, mint ami csak a borítón van. Ezekkel az ötletekkel kerestem meg Viktort, aki hihetetlen lelkiismeretes munkájával megalkotta ezt az egész dizájnt, minden az ő rajza.
- Ennyi infó után már bátran elővehetjük a formáció nevét is. Minden a sapka alatt kezdődik el. Ott érnek össze az érzelmek a gondolatokkal, emlékekkel és ott keveredik bele a zene is. Onnan indul minden a hosszú útjára. - olvasható a zenekar FB-oldalán ezzel kapcsolatban. Konkrétan ki dobta be a Fullcap nevet? És elsőre maradt is?
- Az eddigi tapasztalataim szerint a legtöbb zenekarnak nagyon fontos, hogy megtalálják a tökéletes, nekik passzoló nevet. Mi is ilyen duó voltunk, hetekig agyaltunk a rosszabbnál rosszabb ötleteken, míg végül a barátunk, akin keresztül megismertük egymást, azt mondta, legyen valami bennünk közös dolog a nevünk. Ekkor egymásra néztünk Tomival, mindkettőnkön sapka volt, úgyhogy az lett, hogy Fullcap. Röviddel ezután sok jelentést találtunk ennek a sapkának, ilyen például a fenti gondolat is, vagy akár az, ahogy az album borítójában az előlapon ki van vágva a formája, és azon keresztül, mint egy ablakon lehet betekinteni mögé/alá. Úgy nem látszik minden, viszont ha az ember megnyitja a szívét (vagy esetünkben az albumot), beengedi a nézelődőt, akkor sokkal több dolgot ismerhet ott meg.
- A Fullcap követők azzal szembesülhetnek, hogy az elmúlt hónapokban felállt melléd, köréd egy komplett zenekar. Bemutatnád a társaidat?
- Az első csatlakozó Szabó Stein Viktor gitáros volt, akivel a közös gitártanárunkon, a már említett Nagy Dávidon keresztül ismertük meg egymást. Ő az, aki talán még nálam is rockosabb stílusba vinné a zenekart, szerencsére a többi taggal megvan így az egyensúly. A második új tagunk Vass Alexandra 'Ali' lett, akivel kutyás barátságon keresztül ismerjük egymást már évek óta. Alapból ő is szólógitáros volt, de ebbe a projektbe kifejezetten a basszusgitáros szerepét szerette volna megkapni. Végül Sándor Gergely is ránk talált, akire azt mondhatom, hogy a 25 éves dobos múltjával ő az igazán tapasztalt tagja a bandának. Bár pont ebben a stílusban még egyikőjük sem zenélt sokáig, mindannyian szeretik és teljesen magukénak érzik, örömmel telik minden próba a legelsőtől kezdve.
- Remélhetőleg nem csak az én véleményem az, hogy messzemenően rádiókompatibilis, nem mellesleg kiválóan megszólaló számaitok vannak, miközben a minőség sem szenved csorbát. De ezeket valahogy el kell(ene) juttatni a hallgatósághoz. Hogyan próbáltok hírt adni magatokról, olyanok figyelmét felkelteni, akik még nem ismernek titeket, vagy akár a szélesebb körű publikálásban is segíteni tudnának?
- Amíg a próbáink vannak, igyekszünk gyakran jelentkezni együtt a különféle közösségi oldalainkon, és akár betekintést adni egy-egy ilyen alkalomról. Ugyanakkor készülőben van őszre három új videoklip is, amik a terveink szerint hónapról-hónapra jelennek majd meg. Ezek persze az albumról kiválasztott dalokhoz forognak majd. Szeretnénk eljuttatni a rádiókba a közönség-kedvenc dalainkat is, reméljük ezek a majdani klipek tudnak ebben a célunkban segíteni. Ezen kívül, ha végre összeszokott a zenekar, nagyon fontosnak tartom az új számok írását, biztosra veszem, hogy ez a csapat egész máshogy, jobban, színesebben fog zenét szerezni, mint amikor egyedül kellett csinálnom.
- Van egy lemeznyi dal, felállt a csapat is, és elvileg lehet koncertezni. Hogyan tovább?
- Amint készen áll a banda, le is szervezzük az első koncertjeinket, és onnantól nem szándékoznánk egy darabig megállni. Ősszel, ahol csak lehet, zenélni szeretnénk, illetve ahová nem juthat el egy ilyen formáció hangerő vagy hely szűke miatt, ott én mutatnám be a Fullcap-et egy egyszál gitáros produkcióval, amilyenre egy éve már többször is volt példa. Bízunk benne, hogy jövőre még több fesztivál meg lesz tartva, ugyanis célunk a legtöbbre eljutni, és megmutatni ott is a Fullcap élményt.
promófotók: Novák Eszter