2018 őszén a Hammer Records (idén januártól H-Music) több hónapos titkos szervezkedés és munka után egy különleges kiadvánnyal lepte meg a rajongókat, de a 60. születésnapját ünneplő Paksi Endrét is - Egyek vagyunk címmel a hazai rock zenei élet krémje dolgozott fel egy-egy ikonikus Ossian dalt. Most viszont elérkezett a „revans” ideje, az elmúlt hónapokban a csapat műhelyében elkészült egy 19 tételes album az akkori szereplők szerzeményeinek újraértelmezésével. A Most mi jövünk! című lemez az eredeti tervek szerint múlt hét végén jelent volna meg, de mivel picit megcsúsztak a gyártási folyamatok, így október 22-re módosult a kiadás dátuma, így – egy rövid egyeztetést követően – mi is elhalasztottuk a már időközben elkészült interjú publikálását. Az ezúttal (zömében) „rajongói szemszögből” összeállított kérdéseinket Paksi Endre zenekarvezető, énekes válaszolta meg.
- Én megsaccolni sem tudnám, hogy hány olyan szemfüles Ossian rajongó lehet, akik szó szerint vették a három évvel ezelőtt megénekelt soraidat, miszerint: „Visszaadok mindent kamatostól, nem kétszer, nem háromszor…”, de szerintem igen-igen kevesen. Vagyis rengeteg embernek okoztatok most ezzel a kiadvánnyal hatalmas meglepetést, a zenekarokról nem is beszélve. Mikor merült fel legelőször ötletszinten ennek az anyagnak az elkészítése?
- Aki igazából ismer, az tudja, hogy nem azért írom a dalszövegeimet, hogy kijöjjön a szótagszám. (nevet) Komolyra fordítva a szót, az ötlet már 2018-ban felmerült, hogy a 60. születésnapomra készült, Egyek vagyunk című Ossian-tribute lemezen résztvevő összes zenekarnak „visszaadjuk a kölcsönt” és feldolgozzunk tőlük egy-egy dalt. Én alapból kedvelem a feldolgozásokat, nagyon gyakran izgalmas pluszt tudnak adni, természetesen akkor, ha az alapdalt és az átiratot készítő előadót is kedvelem. Életem folyamán többször gondolkoztam egy ilyen jellegű albumról, de különböző okok miatt ezek mindig csak tervek maradtak. Most azonban, nagy örömömre ez is megvalósult!
- Ha nincs ez a Covid okozta mizéria, a többszöri rendezvénystop, és a még jelenleg is nagyon bizonytalan helyzet, akkor is most készítettétek volna el ezt az albumot?
- Egyértelműen nem! Már az ötlet felmerülésekor tudtuk, hogy ez eszelősen nagy meló lesz, és az akkori, folyamatosan koncertező időszakunkban ez megvalósíthatatlannak tűnt. Aztán a tavalyi évben – párhuzamosan A Teljesség album készítése közben –, ismét napirendre került a történet, vettünk egy nagy lélegzetet és belevágtunk. Még a vártnál is több munka volt vele, de emellett egy nagy élmény és egy borzasztóan izgalmas zenei kirándulás is!
- Hogyan álltatok neki a megvalósításnak? Az előadók ugye adottak voltak, de mennyire volt nehéz (vagy éppen könnyű) kiválasztani magukat a dalokat, és mi alapján tettétek le a voksotokat egy-egy szerzemény mellett?
- A legfontosabb az volt, hogy teljes mértékben kapcsolódni tudjak az adott dalhoz, ez volt az elsődleges szempont. Nem mintha bármelyik zenekar gondolatvilágában jelentős eltérés lenne hozzám képest, de mindenkinél vannak olyan személyes jegyek, amelyek csak rá jellemzőek. Igyekeztem olyan dalszövegeket választani, amelyek a lehető legközelebb állnak hozzám. Ezután elméletben megterveztük, hogy milyen irányba vigyük el a mi változatunkat, Ricsi pedig zseniális hangszereléseket hozott, amelyeket aztán közösen csiszoltunk véglegesre.
- Mennyire élveztétek az ezzel járó foglalatosságot? Értem ezt úgy, hogy ugye adott volt a zene, és a szöveg is minden esetben, tehát nem „nulláról” kezdtetek neki egy-egy számnak.
- Őszintén mondom, hogy minden percét élveztük! (nevet) Rengeteget kísérleteztünk és sokat tanultunk belőle. Talán némileg könnyebb is volt, mint egy saját új album megalkotása, hiszen ahogyan te is említed, nem a „nulláról” kellett elindulni, remek „alapanyag” állt a rendelkezésünkre. A hangszerelés, a díszítések, egy-egy dal „felöltöztetése” rendkívül fontos, de az igazán komoly dalszerzők egyöntetűen állítják, hogy mindez semmit nem ér, ha egy szám „tábortűzi verzióban” nem életképes, vagyis egy szál akusztikus gitárral elénekelve is jól kell szólnia. Természetesen vannak néha kivételek, de azok is csak ezt a szabályt erősítik. (nevet)
- Volt olyan dal, ami valamiért picit nehezebben „adta meg” magát?
- Inkább egyéb okok miatt cseréltünk menet közben egy-két dalt. Például eredetileg a Moby Dick-től a Legyél jó-n gondolkoztunk, de addigra már túl sok balladisztikus szám gyűlt össze, ezért aztán a Keresztes vitéz lett Gáboréktól. Az AWS esetében szegény Siklósi Örs még élt, amikor elkezdtük válogatni a lehetséges dalokat és tőle a Hajnali járat-ot szerettem volna, de a tragédia után inkább a Lelket vennék mellett döntöttünk.
- És lett olyan esetleg, ami időközben nagyon a szívedhez nőtt?
- Nagyon szeretem a Lord dalt, az Egyedül járom a várost, a Túlzó kámfor illat-ot a Road-tól, vagy az Ez az a ház-at a Tankcsapdától. De tulajdonképpen az összeset felsorolhatnám. Szerintem egy rendkívül változatos anyag született, ahol szinte minden zenei oldalunkat megmutathattuk.
{"preview_thumbnail":"/sites/default/files/styles/video_embed_wysiwyg_preview/public/video_thumbnails/PLdA51_0SDN1YLdxZRxnLGOCpvfAdWz5av.jpg?itok=3C5KcqIy","video_url":"https://www.youtube.com/watch?v=K6UO7o7WY_w&list=PLdA51_0SDN1YLdxZRxnLGOCpvfAdWz5av","settings":{"responsive":1,"width":"854","height":"480","autoplay":0},"settings_summary":["Beágyazott videó (Alkalmazkodó)."]}
- Mettől-meddig tartott az egész munkafolyamat? Tehát a dalok kiválasztásától egészen azok rögzítéséig?
- Durván háromnegyed év. Érdekes belegondolni, hogy ezt milyen kevesen látják, de talán ez nem is baj, a lényeg, hogy minél több embernek okozzanak örömet.
- Minden hétköznap megosztottatok egy-egy felvételt a FB-oldalatokon egy rövid ajánló kíséretében, és a visszajelzéseket olvasva, mind a hallgatóság, mind a „feldolgozottak” is nagyon meg vannak elégedve. Volt bennetek előzetesen egy kis félsz, hogy milyen lesz a fogadtatás, vagy úgy voltatok vele, hogy ízlések és pofonok, ti minden tőletek telhetőt megtettetek, hogy tökéletes legyen a végeredmény?
- Ez utóbbi. Talán önzőségnek tűnik, de mi már régen úgy vagyunk vele, hogy önmagunknak szeretnénk megfelelni, nekünk kell, hogy tetsszen, amit csinálunk. Ennek egészen egyszerűen az az oka, hogy úgysem tudunk mindenkinek megfelelni, nem tudunk és nem is akarunk úgy alkotni, hogy közben azon görcsöljünk, hogy milyen és mekkora nagyságrendű „célközönségnek” a képzelt, vagy valós igényeit ki tudjuk-e majd elégíteni. Ez szerintem megöli a zenélés örömét, és szerencsére az a tapasztalatom, hogy minél mélyebbről jön, amit csinálok, annál több emberhez talál utat.
- Ha nem bánod, egyetlen kérdés erejéig a külcsínt is felhoznám, mert nagyon ütős lett a kiadvány dizájnja. Ez honnan jött, ki az ötletgazda?
- Hartmann Kristóf (H-Music Hungary igazgató - a szerk.) ötlete volt és én azonnal rákattantam, ritkán láttam ennyire szellemes megoldást! Szerintem „egyszerű, de nagyszerű”… Voltak egyéb elképzelések is, de ez vitte a pálmát! (nevet)
- Ismét az RP Stúdió olvasható a bookletben. Így készült már A Teljesség album is, tehát ki lehet jelenteni, hogy a jövőben már mindig így fogtok dolgozni?
- Nekünk ez nagyon bejött, úgy érzem, hogy folyamatosan fejlődünk ebben is, rengeteg időnk van a megvalósításokra, annyiszor futhatunk neki, ahányszor akarunk, ez hatalmas szabadságot ad. Mi már a kétezres évek közepén leálltunk a „kimegyünk a próbaterembe és ott teljes hangerőn döngetjük az új témákat” módszerrel, mert ezer sebből vérzett ez a megoldás. Mint tudjuk, a „hangerő ápol és eltakar”, és a stúdióban folyamatosan szembesültünk azzal, hogy ami a próbaterem zajos zűrzavarában jónak tűnt, az ott nem működik. Sokkal ésszerűbbnek látszott „elő-stúdiózni”, vagyis demókon összerakni a dalokat. Ez évről-évre egyre komolyabb minőségben sikerült, úgyhogy a járványhelyzet bezártsága alatt nagyon komoly fejlesztésekbe kezdtünk. Először csak próbálgattuk, minden tét nélkül, és egyre jobban ráéreztünk a hangulatára. Ricsi egészen elképesztő energiákat fektetett abba, hogy mindez megvalósuljon, és én is igyekeztem kihozni a maximumot.
- Készen van az album… mit beszéltetek meg, az évből hátralévő bő két hónapban milyen teendők várnak még rátok?
- Pihenni szeretnénk, mert nem csak az elmúlt hónapokban, de az utóbbi két évtizedben szinte megállás nélkül dolgoztunk. Én például most kezdtem újra olvasni az összes Rejtő Jenő könyvemet! (nevet)