Állami támogatás helyett fenyegetést kapott a Macskaárvaház

Macskaárvaház Alapítvány
Mentett macska a Macskaárvaház Alapítványnál
Macskaárvaház Alapítvány/Facebook

Noha egy sor állatszerető kormánypárti politikus jó kapcsolatot ápol a kápolnai Macskaárvaház Alapítvánnyal, az újhullámos állatvédelmi akció során ők mégsem kaptak tápadományt: fenyegetést viszont igen. Az alapítvány vezetőjével, Bóday Pállal beszélgettünk a rég várt segítségnyújtásról, a jó propagandáról és arról, milyen lépésekre lenne szükség az állatvédelem professzionális szintre emeléséhez. Interjú.

 

Legutóbb pont akkor beszéltünk, amikor kinevezték Ovádi Pétert a Nemzeti Állatvédelmi Program megújításáért és végrehajtásáért felelős miniszteri biztosnak. Akkor még nem értettük, vagy legalábbis inkább csak találgattuk, miért nem szán pénzt és energiát a kormány az állatvédelemre, hiszen ezzel nem csak jót tenne, de politikai sikert is arathatna. Hogy látja, megfogadták a tanácsot?

Ami engem illet, még 2018 karácsonya előtt egy kormánypárti lapnak adott interjúban fejtettem ki először, hogy a nemzeti oldalnak, vagy ha úgy tetszik a keresztény-nemzeti kultúrkörnek Magyarországon is meg kellene fogalmaznia álláspontját a természet, az állatok, vagyis a teremtett világ védelmével kapcsolatban.

Egy olyan értékalapú, nemzetpolitikai stratégiában bíztam, amely a bibliai Ne ölj! parancsát igyekszik kiterjeszteni az ember mellett Isten más teremtményeire is, és - Assisi Szent Ferenc tanításaival összhangban - fokozatosan megszünteti a hobbivadászatot és a húsevést. Kimutattam azt is, hogy a vegán életforma nem csak egy progresszív zöld törekvés, hanem mélyen a kereszténység aszkéziséből fakadó, egészségügyi, mentális, spirituális szempontból is hasznos út.
 

Meghallották Önt?

Annyiból igen, hogy Nyitrai Zsolt országgyűlési képviselő úr, aki több alkalommal járt nálunk a kápolnai Macskaárvaházban és rendkívül elismerően nyilatkozott állatvédelmi szakmai tevékenységünkről, felkért arra, hogy tanácsadóként segítsem őt és munkatársait abban a munkában, amit a Miniszterelnöki Kabinetirodán a kiemelt társadalmi ügyek szolgálatában végzett. Ide tartozott az állatvédelem is.


Elfogadta a felkérést?

Igen, és büszke vagyok arra, hogy teljesen ingyen, mindenfajta fizetségtől és juttatástól mentesen, a szó klasszikus értelmében önkéntes munkában ötletekkel, tanácsokkal, elemzésekkel részese lehettem olyan későbbi döntések megalapozásának, mint például az Állatvédelmi Konzultáció vagy éppen a nemrég, részben Ovádi képviselő úr által jegyzett törvénymódosítás.

 

Bóday Pál
Harmati András/Alfahír

 

Ez eddig jól hangzik, de Ön azóta is kritikus.

Nagyjából Ovádi úr színrelépése időszakában már érzékeltem egyfajta nemtetszést is, hiszen több, egyébként jobbára kormányközeli médiumban hangot adtam annak a máig szilárd meggyőződésemnek, hogy a környezet, természet és állatvédelem ügye a kormányzati munkában feltétlenül érdemelne egy csúcsminisztériumot. Hiszen a három terület oly fontos, összefüggő és egyúttal szerteágazó, hogy itt hatékonyan csak komoly szakmai képzettséggel és politikai súllyal, illetve tekintéllyel rendelkező, valamint az állam és közigazgatás működését is átlátó ember tudna hatékony munkával látványos, hosszútávú eredményeket elérni.

Többször elmondtam, hogy ilyen embernek tartom Dr. Illés Zoltánt a nemzeti oldalon, mint a zöldmozgalomban, valamint a hazai és nemzetközi tudományos életben egyaránt tekintéllyel rendelkező, ugyanakkor az ellenzék körében is szakmai, erkölcsi tisztelet kivívó fideszes politikust. Egyébként véleményem visszaigazolásaként éreztem, amikor Gulyás Gergely miniszter úr a Parlamentben egy interpellációra adott válaszában azt mondta: a Fidesz rendelkezik a legkomolyabb szakmai tekintéllyel bíró zöld politikussal, Dr. Illés Zoltán személyében. 


Illés Zoltán fideszesként is kemény kritikusa lett a kormánynak, sajnos ritka, ha szakemberként így is igényt tartanak valakire.

Tudtommal Illés Zoltán soha nem volt megélhetési politikus. Egyetemi emberként, komoly európai uniós szakmai szervezetek hazai képviselőjeként a rendszerváltás óta tanít, dolgozik és sokáig aktívan politizált. Természetesen nem tudom, és civil állatvédőként nem is kompetenciám belelátni abba a döntéshozatalba, hogy Illés Zoltán tanár úrral a Fidesznek milyen kormányzati tervei vannak, csak reménykedni tudok abban, hogy komolyak. Az viszont jó hír, hogy tudomásom szerint párját ritkító szaktudását az elmúlt években is folyamatosan igénybe vette a magyar közigazgatás.


Viszont az Ön által említett "csúcsminisztériumot" még az egészségügy és az oktatás sem kap, de kétségtelen, hogy az elmúlt bő egy évben mégis napirendre emelték az állatvédelmet. A nevetséges, alig néhány tízmilliós állami támogatás 1,5 milliárdosra nőtt karácsonykor és Orbán Viktor nemrég személyesen pakolta a kutyatápokat egy menhelyen. Utóbbi nyilván propaganda, de a többi? 

Orbán Viktor Magyarország miniszterelnökeként rengeteg magyar ember szemében abszolút tekintély, és egyben viselkedési minta. Ezért nagyon fontos dolgot tett azzal, hogy személyesen vitt 500 kiló állateledelt az egyik menhelyre. Hogy ez propaganda? Hála Istennek! Nagyon ráfért már az állatvédelemre egy kis propaganda, hiszen eddig - szégyenteljes módon - csak a vadászat és a húsevés fokozása kapott állami propagandát, sok tízmilliárd forint értékben. 


Jogos, de a példamutatás legfeljebb mellékterméke a propagandának, nem pedig a célja. Annyi éven át söpörték szőnyeg alá a komplett állatvédelmet annak szinte minden szereplőjével együtt, hogy a parlamenti választások előtt kicsit nehezen emészthető meg a kormányzat egyik pillanatról a másikra történő érzelmi fejlődése.

Ettől függetlenül én Orbán Viktor állatvédelmi „propagandáját” több, mint örvendetesnek tartom. Kicsit keserűen azt is hozzátenném: állatvédőként a másik politikai oldal miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter is mondhatna legalább egy tőmondatot az állatok védelméről. Az ellenzék túl kevés szót ejtett az állatvédelemről, vagy a klímaváltozás elleni küzdelemhez elengedhetetlen vegán életmódról.

A probléma inkább az, hogy amiről most beszélünk, az lényegében csak a „házi kedvencek” védelme, de egy szó nem esik a horrorfilmekbe illő vágóhidak és az állatszállítás témaköréről. Vagy éppen a hobbivadászatról, amely egyetértve Sir Roger Moore véleményével, a XXI. században nem más, mint mentálisan sérült emberek beteges perverziója.


Egy állatvédő azt is sajnálja, ha értelmetlenül lőnek agyon egy vadat, vagy brutálisan szenved a vágóhídon egy sertés. Ha leragadunk a kutyák és macskák szintjén, mégsem igazi állatvédelemről beszélünk?

Kicsit úgy tűnik, a kormány lépései és Ovádi úr felhatalmazása inkább arra korlátozódik, hogy legyártsanak egy „állatvédelem” nevű politikai terméket, és ezzel az állatvédő érzelmű, számításaim szerint milliós nagyságrendű hazai szavazópolgár szívéhez szóljanak.

Ezt tenni egyébként nem bűn, csak ebből még nem lesznek szigorúan betartott törvények, és alapvető ökológiai paradigmaváltás a természet- és állatvédelem területén. 


Ha mindenki boldog, a jó cél érdekében már nem is kell hatékonynak lenni?

Kicsit attól tartok, hogy ezek a szigorítások hasonló sorsra jutnak, mint például a korábbi, dohányzásellenes felbuzdulások. A vasúti és egyéb megállókban betiltották a cigizést, de nem értek el vele eredményt, mert világossá vált, hogy a szabályszegésnek semmifajta érdemi következménye nincs.


Azért más dolog elszívni egy cigit, mint kínozni egy állatot.

Ma egy átlagos magyar faluban száz emberből legalább ötven törvénysértő, állatkínzó módon, folyamatosan láncon tartja kutyáját, hóban, fagyban, kánikulában egyaránt, akár megfelelő mennyiségű és minőségű víz és élelem nélkül.

Ugye jól érzékelem, hogy sajnos nem reális jövőkép, hogy ezeknek a szívtelen embereknek a tömegére majd lesújt az új, Ovádi-féle törvény szigora?


Nyilvánvaló, hogy ehhez nem elég a törvény, hiszen olyan háttérintézményekre is szükség van, melyek egyáltalán lehetővé teszik a törvények betartatását. Ahhoz pedig még több pénz, és még nagyobb politikai akarat kell.

Ezért is okozott nagy kárt, kiváltva több mint száz állatvédő szervezet tiltakozását, amikor Fülöp Erik parlamenti képviselő a köztudatba emelte az állatrendőrség elindulását, hiszen ilyen nem történik. Márpedig állatrendőrségre tényleg óriási szükség lenne, és remélem, egyszer létre is jön, mert enélkül betarthatatlanok lesznek a miniszteri biztos jegyezte szigorítások. De ha egyszer erről döntés születik, akkor azt majd Magyarország belügyminiszterétől szeretnénk hallani, hogy komolyan is vehessük.


Addig is minden úgy marad, ahogy megszokhattuk – legfeljebb kicsit jobb körülmények között és több külsős segítséggel. Önök kaptak fentről adományt? 

Nem, mi tápadomány helyett egy kioktató üzenetet és egy elég durva fenyegetést kaptunk.


Hogy mit?

Kaptam egy üzenetet, miszerint „nem kell pofázni, és akkor majd lesz minden”.


Ez a pofázás, amit most csinálunk?

Gondolom, igen. Én inkább szabad véleménynyilvánításnak nevezném, és nem is kívánok lemondani róla. De nem csinálok hiúsági kérdést abból, hogy a mi alapítványunk mit kap, és mit nem, csak azt is világosan kell látni, hogy ilyen „megrendszabályozással” nem minket, hanem a mentett állatainkat rövidítik meg. Egyébként szerénytelenség nélkül ki merem jelenteni, hogy a macskák mentésében, gyógykezelésében az egyik legmagasabb szakmai színvonalon dolgozó állatvédő civil szervezet vagyunk. Érdemes lenne Ovádi úrnak is meglátogatnia.


Ebből kiindulva ez most nem tűnik reálisnak. De mi volt a fenyegetés?

Megdöbbentett, hogy térségünk egyébként állatszerető, és a Macskaárvaházról is elismeréssel beszélő fideszes országgyűlési képviselőjének, Horváth Lászlónak az egyik felelős munkatársa azt üzenete nekem, hogy a választások után „el leszek ásva a Bükkben”.


Ez bűncselekmény.

Elég súlyos bűncselekmény. Nevet természetesen itt és most nem mondok, hiszen ez már valóban nem tréfadolog: egy ilyen fenyegetés nem közéleti viták része, ez ügyben a hatóságoknak lehet tennivalójuk, így részletekkel majd csak nekik szolgálok az ügyről.


Mi lesz az árvaházzal?

Az, hogy a Macskaárvaház nem fért be annak a több száz civil szervezetnek a körébe, akik ételadományt kaptak, nagyon szomorú hír számunkra, de volt egy örömteli következménye is: talán szolidaritásból és együttérzésből is, de soha nem látott mennyiségű állateledel adományt és támogatást kaptunk másoktól.

Állatkínzással a gyengék is uralkodhatnak valakin - interjú Bóday Pállal, a Macskaárvaház alapítójával

Van baloldali és jobboldali állatvédelem? Létezhet politikai stratégia az állatkínzás néma tűrése mögött? Tényleg a macskasimogató libsi, szingli, vegán bringások akadályozzák a gyermekeiket autóval iskolába szállító konzervatív, keresztény, normális családanyákat az úton? És mikor jön el a pont, ha már nem csak kínosak, hanem szegényebbek is leszünk néhány berögzült és kegyetlen szokás miatt?

És nem csak ellenzéki pártoktól vagy civilektől, hanem kormánypárti politikusoktól, polgármesterektől is. Szóval, ha a cél esetleg az volt, hogy valakik ellenünk fordítsák a kormánypártokat, nos, ez jól érzékelhetően visszájára fordult. Mindenesetre a történtek kétségbeejtően pitiáner politikusi gesztusok, amelyek méltatlanok az állatvédelem nagy céljaihoz.

2018. március 15-én, a kápolnai Macskaárvaház Alapítvány úgy emlékezett meg a nemzeti ünnepről, hogy 12 pontban foglalta össze az állatvédelem szerintük legfontosabb és legsürgősebb feladatait. Az alapítvány kuratóriumi elnöke az Alfahírnek azt mondta: sajnálatos módon négy év elteltével lényegében még semmi sem valósult meg ezekből.

Az Állatvédelem 12 pontja:

1. Vegán táplálkozás népszerűsítése, alternatívaként elérhetővé tétele a közétkeztetéssel foglalkozó hálózatokban.

2. Állatkínzás törvényi tényállásának pontosítása, kiterjesztése, jelentős szigorítása, a büntetőeljárási törvény módosítása, hogy a jövőben gerinces állatokról ne tárgyként, hanem élő, érző lényként fogalmazzanak a magyar törvények. Hobbivadászat szigorú korlátozása, hosszabb távon betiltása.

3. A vallási, etikai oktatás részévé tenni az állatvédelem nagyszerű keresztény hagyományait Remete Szent Antaltól Szent Gertrúdon át Assisi Szent Ferencig, Tom Regan-ig.

4. Bevezetni az állatvédelmi ombudsman intézményét.

5. A közoktatás részévé tenni az állatvédelem elméletét, gyakorlatát, hazai és nemzetközi történetét.

6. Alapvető emberi jogként, a lelkiismereti szabadság részeként államilag elismerni az állatgyilkosság, kínzás és kihasználás mentes vegán étkezés jogát.

7. Építőipari és infrastrukturális beruházások engedélyezése esetén előzetes állatvédelmi kontroll alkalmazása.

8. Káros, erőszakos tartalomként megjelölni és tiltani megkínzott, meggyilkolt, halott állatok képi megjelenítését a médiában és közösségi médiában.

9. Állatkínzás bűncselekménye esetén fegyvertartástól és mindenfajta gyermekekkel kapcsolatos foglalkozástól eltiltani a bűncselekményt elkövetőt.

10. Támogassa az adórendszer a családoknak az árva állatok mentését, ivartalanítását, befogadását.

11. Nyilvánítsák hungarikummá a hazánkban óriási hagyományokkal rendelkező madárvédelmet, és az legyen része a közoktatásnak.

12. Kamerázzák be a vágóhidakat, tiltsák be az állatok számára pokoli kínokkal járó hosszú távú közúti szállítást.