Gyöngyösi Márton: „Oroszpárti rezsimből egy is bőven elég, nincs szükség Orbán szerb klónjára az EU-ban”

Gyöngyösi Márton
Gyöngyösi Márton, a Jobbik új elnöke
Béli Balázs / Alfahír

Múlt pénteken zajlott a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) XX. ülése, ahol hagyományosan a határon túli magyarság helyzetét járják körül, vitatják meg a jelenlévők. Az évről évre megrendezett tanácskozás kapcsán Gyöngyösi Márton, a Jobbik elnöke, EP-képviselője beszél arról, hogyan látja a külhoni magyarság jövőjét, milyen lehetőségeik vannak a megmaradásra, és Orbán Viktornak milyen felelőssége van e nemzetpolitikai kérdéskört illetően. A konzervatív ellenzéki párt vezetője arra is kitér, az uniós pénzek hiányában miért tart veszélyesnek egy esetleges kínai hitelfelvételt. Interjú.

 

Ön is részt vett a MÁÉRT mostani ülésén, ahová a kormány és a parlamenti pártok a Fidesztől az ellenzékig meghívást kaptak, és határon túli magyar szervezetek is képviseltették magukat. Mit jelez az, hogy a Jobbik elnöke egyedüli ellenzéki pártvezetőként jelent meg az eseményen?

Azon, hogy a DK nem jelent meg, nem különösebben lepődtem meg, hiszen az ő hozzáállásuk a határon túli magyarok ügyéhez közismert. Noha erkölcsi okokból eleve nem tudom elfogadni, stratégiailag sem tartom szerencsésnek lemondani több millió emberről, de a DK véleménye legalább konzekvensen ellenszenves. Azon már jobban meglepődtem, hogy a nemzeti húrokat azért időről időre megpendítő Momentum, vagy a Párbeszéd sem tartotta fontosnak a határon túli magyarság képviselőivel való egyeztetést, nem hogy pártelnöki, de semmilyen szinten sem.

A Jobbik mindig is egy nemzetben gondolkodó párt volt, számunkra az anyaországi, a határon túli magyarok, és a diaszpórában élők együtt alkotják a magyar nemzetet.

Ahogyan minden sikeres ország igyekszik tartani a kapcsolatot azokkal a közösségekkel, amelyek kulturálisan kötődnek hozzá, úgy Magyarországon is fontos, hogy ezt megtegyük. Nem is volt kérdés, hogy a Jobbik a legmagasabb szinten képviselteti magát egy ilyen találkozón.

 

Egyes értékelések szerint a MÁÉRT mára kiüresedett, és eredeti funkciójával ellentétben a határon túliakat érintő kérdések jobbára már háttérbe szorultak. Most is főként a nemzetközi politika tematizálta a napirendet. Egyetért ezzel a véleménnyel?

Az, hogy Orbán Viktor immár nem csak nemzetközi elfogadottság, de beszédei hosszúságának terén is egy karibi szigetország néhai diktátorát igyekszik másolni, nem a MÁÉRT hibája, hanem Orbán Viktoré. Egyébként meglenne a helye a nemzetközi politikai kitekintésnek egy ilyen találkozón is - sohasem tartottam szerencsésnek azt a kissé lealacsonyító megközelítést, hogy a határon túli magyarsággal csak az ő konkrét ügyeikről lehet beszélni. Szerintem Magyarország helyzete a világban, vagy a magyar külpolitika éppen annyira tartozik a MÁÉRT résztvevőire, mint a határon túli oktatás kérdései. Mindkettő meghatározza ugyanis az ő mindennapjaikat is.

Az más kérdés, hogy az Orbán Viktor által külpolitika címszó alatt előadott öntömjénezésből és oroszpárti konteózásból öt perc is bőven sok

- mi két órán át voltunk kénytelenek hallgatni. Ez tényleg túlzás.


Az értekezletet summázó videójában arról beszélt, hogy az önrendelkezés ügyéhez nem sikerült közelebb kerülni, illetve úgy látja, kellene egy olyan nemzetstratégia, amely a szülőföldön való megmaradást biztosítja. Ön szerint milyen felelőssége van e téren az elmúlt 12 évben túlnyomórészt kétharmados többséggel bíró Orbán-kormányoknak, milyen eredmények és mulasztások történtek?

Igazából lassan ott tartunk, hogy a szülőföldön való megmaradás már nem csak a határon túl téma, hanem az anyaországban is.

Mégis, milyen nemzetstratégiát tudna felmutatni a határon túl egy olyan rendszer, amiből magából is fejvesztve menekül szinte minden fiatal?

Azért, hogy a Délvidéken mára végnapjait éli a magyarság, Kárpátalján pedig a szemünk előtt tűnik el, minden felelősség Orbán Viktort és rezsimjét terheli. Ezek az emberek Magyarországot a rendszerváltás élenjáró országából egy nyomorgó diktatúrává silányították, ami a határon túl arra képes, hogy ott is kitermelje a saját fideszes klienseit. A nemzetstratégia ott kezdődne, hogy Orbán távozik a hatalomból, Magyarország pedig újra egy vonzó, sikeres ország lesz. Ezután jöhet minden más.

 

Orbán Viktor idei MÁÉRT-nyitóbeszédében hangsúlyozta, Magyarország érdeke, hogy a Balkán országai, különösen Szerbia mielőbb váljon az EU részévé, hogy biztonságos zónát hozhassanak ott létre. Azt azonban nem említette, hogy bármiféle feltételt szabnának a szerbek uniós csatlakozásához, például garanciák biztosítását a délvidéki magyarság nagyobb fokú önrendelkezéséhez. Ez ugyanis a már tagállammá vált Románia és Szlovákia esetében 2004-ben és 2007-ben elmaradt. Ön ragaszkodna egy hasonló kitételhez Magyarország részéről?

Szerbia jelenleg nem egy demokratikus ország. Mégis, ki hiszi el egy diktatúrának a magyarság részére adott garanciáit? Mi lenne az a garancia? Megígérik, hogy magyarul fogják korlátozni a délvidéki emberek jogait? Ugyan már...

A Moszkvából irányított diktátorok persze nyilván örülnek egymásnak, így nem csoda, hogy Orbán Viktor is nagyon boldog lenne, ha Putyin másik nagy cimborájával, Aleksandar Vučić szerb elnökkel közösen verhetnék szét az Európai Uniót. Mi viszont ebből nem kérünk, és az Európai Unió sem.

Tegyük egyértelművé: ahogyan a magyaroknak, úgy a szerb embereknek is Európában van a helyük.

Ám oroszpárti rezsimből egy is bőven elég, nincs szükség Orbán szerb klónjára az EU-ban.

Amíg Vučić elnök hatalomban van, és amíg Szerbiában olyan parlament működik, amiben nincsen ellenzéki párt, addig fölösleges bármilyen, a magyarság részére adott garanciáról beszélni, és fölösleges is Szerbia uniós tagságáról beszélni.

 

Az értekezleten a miniszterelnök a határon túli magyar közösségek vezetőinek azt ígérte, bár új nagyberuházások várhatóan nem indulnak a következő egy-két évben, nem arról akar tárgyalni velük, mi hogyan nem valósulhat meg, hanem arról, mi hogyan lehetséges. Hogy látja, a jelenlegi gazdasági válság fényében mi várható az Orbán-kormánytól az elkövetkező években?

Az elmúlt években az orbáni Magyarország fő exportcikke a határon túlra a mutyi, és az uniós pénzen hizlalt fideszes oligarchák rendszerének kiépítése volt.

Ahogy a helyzetet elnézem, a következő időszakban erre valóban nem lesz keret Budapesten. Lehet, hogy ez nem is baj. Persze ki tudja, lehet, hogy megpróbálkoznak esetleg az ársapkákkal előidézett áruhiány meghonosításával a Székelyföldön, bár nem tudom, hogy ez hogyan volna kivitelezhető.

Nyilvánvaló, hogy az az Orbán-rezsim, ami itthon is egyre nagyobb bajba kerül, és a szénája egyre inkább kifelé áll az EU-ból, a határon túl sem lesz képes segíteni az ottani közösségeknek.

 

Milyen konkrét javaslatai vannak, hogy pozitívabb, előremutatóbb trend bontakozzon ki a határon túli magyarok életkörülményeiben, ideértve jelesül a népesedést, a kisebbségi jogokat és az identitás megőrzését is?

A határon túli magyarokat csak egy olyan Magyarország tudja érdemben segíteni, amely maga is egy elismert, megbecsült ország, és amelynek a szavára adnak a nemzetközi közösségben, és az Európai Unióban. Jelenleg Orbán rendszere nem ilyen: őket Európában leginkább korruptnak és Moszkva trójai falovának tartják. Amíg ez a kormány marad, semmilyen javulást sem tudok elképzelni. Nem lehet úgy kiállni a szomszédos országokban élő magyarok kollektív jogaiért, hogy mindeközben itthon egyre csak központosítanak, és minden hatalom a Fidesz kezébe kerül. Ez abszurd, és ezt a világban is jól látják.

Ha Magyarországnak újra egy megbecsült, Európában elfogadott kormánya lesz, akkor el tudjuk kezdeni azt a hatalmas munkát, hogy az Európai Unióban lobbizzunk a nemzetiségi jogok hatékonyabb kikényszerítéséért, valamint érdemben fogunk tudni tenni a határon túli magyarság demokratikus önszerveződéséért is, amely elengedhetetlen.

Jegyezzük meg: az autonómia lényege nem pusztán annyi, hogy magyarul is kiírjuk, hogy városháza. Ilyen a sztálini rendszerben is volt, mégsem mentünk vele sokra. Az autonómia azt jelenti, hogy egy közösség maga rendelkezhet egy sor őt érintő kérdésben. Kezdve a nagyon fontos nyelvpolitikától egészen akár a saját adórendszerig, vagy rendőrség fenntartásáig. Ez lenne a cél, ezt kellene képviselnünk együttes erővel Európában. A helyi kezdeményezések felkarolása, a jogkörök átcsoportosítása a magyar közösségek felé pedig magával hozná azt, hogy az emberek szívesebben maradnának szülőföldjükön.

 

Az Európai Parlament hétfői plenáris ülésének első napirendi pontja a magyar jogállamiság helyzetéről szóló vita volt. Erről szóló Facebook-posztjában azt írta, hogy ez jól mutatja a Fidesz-kormány megítélését Európában, valamint Orbán Viktor az ázsiai diktatúrák mellé kormányozta Magyarországot. Mit ért pontosan ez alatt, illetve az uniós pénzek hiányában miért lenne kedvezőtlenebb mondjuk Kínától hitelt felvennie az országnak?

Pár éve Montenegró kínai hitelt vett fel egy autópálya építésére. Jelenleg ott tartanak, hogy az EU-hoz szaladgálnak segítséget kérni, mert az autópálya ára egyre csak nő, viszont a szerződés szerint ha nem fizetnek, Kína bármire ráteheti a kezét az országban. Ami megtetszik nekik, vihetik a kínaiak. Ilyen a kínai hitel, és Orbán szerint ez előnyösebb, mint az az EU-s pénz, aminek a jelentős része nem is hitel, hanem vissza nem fizetendő támogatás.

A baj az, hogy Orbán nem simán bolond, hanem egy velejéig romlott gazember, aki nagyon is jól tudja, hogy miért kell neki a kínai pénz.

Az EU ugyanis elvárja, hogy Magyarország demokrácia maradjon, Kína pedig nem. Orbánnak pedig a saját hatalommániája annyira fontos, hogy azért gond nélkül el fogja zálogosítani az országot a kínaiaknak. Ha hagyjuk, persze.