"Hisszük, hogy ez egy jövőorientált iparág, ezt kulturáltan, civilizáltan a nemzet hasznára föl lehet építeni Magyarországon" - így fogalmazott az Alfahírnek adott interjújában Kaderják Péter, a Magyar Akkumulátor Szövetség ügyvezetője. A 2022 őszén megjelent "Nemzeti Akkumulátor Iparági Stratégia 2030" egy új iparág kereteit jelöli ki, hangsúlyozva annak kockázatait és előnyeit. De vajon szüksége van-e hazánknak az akkumulátoriparra? Erről is beszélgettünk. Interjú.
- Magyarország mint akkumulátor-nagyhatalom?
- Behozhatják-e a lemaradásukat a magyar cégek, oktatási intézmények?
- Mit jelent a gyenge kormányzati szintű koordináció?
- Mi lesz a termálvízkészletünkkel?
- Visszaszerezhető a közbizalom?
- Kell félni az ázsiai cégektől?
- Hazánk végül akkumulátortemető lesz?
Az Önök értelmezésében mit jelent, hogy akkumulátor-nagyhatalom?
Ez inkább politikai kifejezés, nem is szeretem. Inkább azt mondanám, hogy amilyen jelentős autóipar kialakult Magyarországon, ahhoz hasonlóan jelentős akkumulátoripar is ki tud épülni itt. Egy késhegyre menő globális verseny zajlik, hogy eldőljön, kik lesznek a nyertesei és a vesztesei a járműipar átalakulásának. A Magyarországon megtelepülő három prémium német márka már döntött, és az elektromobilitás irányába tett lépéseket. A korszerű villamosenergia-tároló berendezések kulcsfontosságú alkatrészei lesznek ezeknek a járműveknek. Az autók értékének 30-40 százalékát teszik ki az akkumulátorok.
Jelentős gazdaságfejlesztési tényező és szektor lehet hazánkban az akkumulátoripar.
Mikor lehet majd kimondani, hogy túl sok az akkumulátorgyár hazánkban?
Szerintem nem lehet ilyet kimondani. Hiszen mihez képest túl sok? Ha az a kérdés, hogy van-e ennek a termelésnek határa, vagy hol kellene megállni, ha meg kell állni, akkor az egy szakpolitikai szempont, nem a Szövetség kompetenciája. Mi azon dolgozunk, hogy ami megvalósul, abban minél nagyobb legyen a magyar hozzáadott érték.
Az uniós piac része vagyunk, és most vannak olyan gyártókapacitások, amelyek egyáltalán nem magyar piacra vannak méretezve A Mercedes, az Audi, a Suzuki, vagy épp a Richter sem csak a magyar piacra gyárt, az európai, globális piacra exportál. A magyar egy kis nyitott gazdaság, az egészet export húzza, éppen ezért a kulcsszektorokat európai vagy globális kontextusban érdemes nézni.
Ha minden mai terv megvalósul, és felépül a debreceni gyár, akkor az európai elektromos autók által igényelt akkumulátoroknak az egyötödét fogja Magyarország előállítani. Ez egy nagy szám.
A győri Audi által gyártott egymillió motoros teljesítményéhez hasonlóan a magyar akkumulátorgyártás is túlmutat majd Magyarországon.
Hogyan lehet növelni a magyar hozzáadott értéket, bevonzani a magyar cégeket? A stratégiában is kiemelik, hogy ennek még nincsen meg a magyarországi feltétele. Nem lehet, hogy elsiették a dolgokat, és előbb épültek meg az üzemek, és csak most próbálnak meg hozzárendeli magyar hátteret?
Hogy az elektromobilitás ilyen lendületet vett, és hogy gyakorlatilag évente duplázza a teljesítményét, nem rajtunk múlott. Miközben a politikai döntések a klímasemlegességről és közlekedés zöldítéséről megszülettek, az ehhez szükséges háttéripar Európában addig még nem létezett. Csak 2017-ben alakult meg az európai szövetség (European Battery Alliance – EBA). Azóta csak 5-6 év telt el, igaz, lényegében viharos sebességgel történtek a változások.
Nyilván az a jó sorrend, amit Ön említ, hogy először legyenek erős magyar vállalatok, de nem rajtunk múlott, hogy ez így alakult.
Ahhoz hasonlítanám, mint ami az autóiparban lejátszódott Magyarországon a rendszerváltás után, az újkori magyar gépjárműipar is a nagy külföldi befektetésekkel kezdődött, és kezdetben szinte nem volt benne semmilyen magyar hozzáadott érték.
Értem a példát, de az akkumulátoriparnak van három évtizedes jövője?
Hogyne lenne! Hosszabb jövője is van. A Nemzetközi Energiaügynökség összeállította, hogy 2050-ig a klímasemlegesség elérésének kívánatos időpontjáig, várhatóan miként alakulnak az egyes zöld technológiák beruházási piacai. Szerintük magasan az akkumulátoripar lesz a legnagyobb értéket képviselő ágazat. De ha az ember józanul belegondol abba, hogy az átállás miatt globálisan le kell cserélni a járműállomány zömét, beleértve a nehézgépjárműveket, akkor megérti, hogy az egy irdatlan nagyságrendű piac.
Ez egy jó tételmondat, de egy kicsit kanyarodjunk vissza a fenti sorrendre. Még bepótolható a lemaradás a magyar gazdasági, oktatási, civil szereplők számára?
A Szövetség tagjainak nagy része olyan kkv, amelyek fantáziát látnak ebben az iparágban. Vannak nagyobb cégeink is, mint például a Videoton, amelyek már ma rendelkeznek lítiumionos-technológián alapuló megrendelésekkel. Van olyan mérnökcégünk, ami nem a járműiparban, hanem a másik nagy területen, a megújulóenergia-parkok termelését segítő akkumulátorokban van otthon, van olyan középvállalkozásunk, amelyik pedig kifejezetten a lokális hálózati konténeres energiatárolási projekteken dolgozik. Magyarországon jelenleg 28-29 megawattnyi hálózati tároló kapacitás elérhető, az ezeket megvalósító cégek is mind a tagjaink. Az újrahasznosítás is fontos, van nagyon jól működő középvállalkozásunk, ami mobiltelefonból, laptopból kikerülő lítiumion-akkumulátorokat dolgoz fel, és nyeri ki belőle az értékes alapanyagot. Hulladék-koncesszorként pedig a MOL is a Szövetség tagja. Ha az értéklánc elejét nézzük, akkor pedig arra a nagyon érdekes kérdésre kell választ adnunk, hogy akkualapanyagok tekintetében fel tudunk-e mutatni valamit. Vannak remények, például, hogy a hazai termálvízkészletben a lítium megfelelő mennyiségben jelen van, és azt gazdaságosan ki lehet termelni. De a műanyagfröccsöntőktől egészen az alumínium-öntvényeket gyártókon át a szoftvercégekig bezárólag nagyon széles a paletta, ahol már ma látjuk azokat a vállalkozásokat, akik jó eséllyel lépnek be erre a piacra. A kínai CATL is belépett már a Szövetségbe, és keresi a magyar kompetenciákat. Jelenleg ötvenhat tagunk van.
Ha teszem azt, nekem van egy ilyen típusú cégem, akkor a Szövetség tudna segíteni, hogy beszállítója legyek akár a CATL-nek?
Üzletet nem tud a Szövetség garantálni. A célunk a hálózatépítés, kompetenciafelmérés, s nemcsak egymással ismertetjük össze a cégeket, hanem a kormányzati szereplőkkel is. Jelentős kormányzati programok indulnak, indultak el.
A Stratégiában külön kiemelték, hogy gyenge az akkumulátor-értéklánc kiépítésének kormányzati szintű koordinációja. Ez mit jelent?
Már a Stratégia megszületésével önmagában javult ez a helyzet. A tagvállalatok segítségével összeállítottunk olyan javaslatokat, amelyek megvalósításával közelebb lehet jutni a célokhoz. Ilyen kiemelt cél a képzett munkaerő megteremtése. S itt megint muszáj a teljes emobilitási értékláncra gondolnunk. Az európai Battery Academy modulárisan kifejlesztett oktatási programokat kínál a különböző szinteken, a szakmunkásképzéstől egészen a felsőoktatásig. A hazai szövetség is kialakított egy pilot oktatási programot középvezetőknek, még egyelőre a tagjainknak.
Terveink között szerepel az elektormobilitás, az akkumulátoripari mérnökmesterképzés beillesztése a magyar oktatási rendszerbe
. Rengeteg teendő van. Úgy tudom, a kormány fog erre forrást szánni.
Mekkora támogatásra lenne szükség?
Egy-két milliárd forint már sokat segítene.
Beszéljünk a közbizalom visszaszerzéséről. Ahhoz képest, hogy még gyerekcipőben jár az ipar, komoly társadalmi, politikai tiltakozásokat váltott ki. S amikor Öntől azt hallom, hogy szóba hozza a termálvízkészletünket, minimum elbizonytalanít.
A termálvizeinket jelenleg is használjuk, a fürdők mellett fűtünk is vele. Mint ahogyan a csapvízben, ebben is vannak olyan ásványi anyagok, amelyek a felforralás után kicsapódnak, a többi vizet pedig vissza lehet sajtolni. Ez a leginkább környezetbarát módja a lítiumbányászatnak. A természet ettől nem károsodik. Bányászati víz rengeteg helyen keletkezik Magyarországon, ez a technológia egyáltalán nem újdonság.
Gulyás Gergely kancelláriaminiszter a legutóbbi kormányinfón azt mondta az akkumulátoriparral szembeni tiltakozások kapcsán, hogy sokkal célravezetőbb lett volna érthetőbben kommunikálni. Hogyan lehet visszaszerezni a közbizalmat, ha ennyire a mínuszból indul az ipar?
Többet kell beszélgetni róla, és többet kell kérdezni.
Nem folyt politikai vita arról, hogy Magyarországon gyártson-e autót az Audi, a Mercedes, vagy a BMW, hiszen természetesnek vette mindenki, Magyarország egy európai ország, európai uniós környezetvédelmi szabályokkal, és azokat az intézményrendszer és a gyártók általában be is tartják, ha meg nem, akkor megbüntetik őket. Az a nagyon hirtelen jött, és időnként hisztérikus reakció kicsit váratlanul érte az akkumulátoripar szereplőit. Ha kifejezetten a Szövetség oldalról nézem, nekünk az jó, ha minél többet beszélünk erről a kérdésről, ha minél több tényleges és valós információ jut el a sajtóhoz és az állampolgárokhoz arról, hogy vannak-e kockázatok az iparággal kapcsolatban, és ezek közül mik azok, amik valósak, és mi az, ami csak mesebeszéd. Az ember attól fél legjobban, amit nem ismer.
Sok beszélgetéssel, fórummal, transzparenciával, környezetvédelmi adatok publikálásával helyreállítható a hiteles párbeszéd.
A Szövetség nem tudja a cégek helyett betartani a környezetvédelmi előírásokat, és a kormány helyett sem tudja kikényszeríteni azokat, viszont hisszük, hogy ez egy jövőorientált iparág, ezt kulturáltan, civilizáltan a nemzet hasznára föl lehet építeni Magyarországon.
Felkészült a magyar jogszabályi környezet, hogy egy új iparág ekkora lendülettel megjelenjen az országban?
Azt gondolom, hogy igen. Hazánk a gépipari és vegyipari területen is alapvetően sikeres. A MOL például Tiszaújvárosban építi a hatalmas új üzemét, rengeteg vizet fog fogyasztani, rengeteg vegyszert fog használni, és ezek a szempontok pedig előkerülnek az akkumulátorgyártás kapcsán is. De mégsem merült fel, hogy ezt a beruházást megépítse a MOL, és az sem, hogy a magyar hatóságok jól fogják-e végezni az ellenőrzéseket. Ez arra utal, hogy jól működik a szabályozás.
Lehetnek olyan komponensei az akkumulátorgyártásnak, amelyek miatt módosítani kell a sztenderdeken, de erre tartjuk fent a környezetvédelmi intézményeket adófizetői pénzből.
A MOL esetében lehet azért nem volt vita, mert az egy magyar cég, míg az ideérkező akkumulátorgyártók Ázsiából érkeznek. Azért elég sok olyan ipari katasztrófáról hallhattunk, amelyek miatt okkal feltételezhetjük, hogy ezek az ázsiai cégek nem tartják majd kötelező érvényűnek a környezetvédelmi szabályokat.
Elismerem, hogy lehet ilyen félelem, de ez előítéletesség megalapozatlan, ha nem ismerjük eléggé ezeket a vállalatokat. Tudom, hogy nagyon keveseknek adatik meg, hogy bejussanak ezekbe az üzemekbe, nekem volt szerencsém a gödi üzemet belülről látni. Hát, az inkább hasonlít egy gyógyszergyárhoz, vagy patikához, mint egy szokásos XX. századi vegyipari üzemhez. Hajkendőben, fehér ruhában dolgoznak az emberek, minden gép üveg mögött, minden robotizált, digitalizált, a legkorszerűbb technikával.
Nem az ipari forradalom Kínájából jönnek ide a szennyező üzemek. Azt kell mondanom, hogy sok tekintetben előrébb tartanak, mint Európa.
De kétségtelen, kezdeni kell ezzel az előítéletességgel valamit. Látom az ázsiai partnereink felől is a nyitottságot, hogy megértsék az itthoni aggályokat. De nem árt tudni, számukra ez élet-halál kérdés, ők lesznek az ipari beszállítói német prémium márkáknak, akik a zöld átállás éllovasai. Ha a magyar hatóságok nem fogják tudni betartatni az ázsiai cégekkel a szigorú szabályozást, akkor majd a vásárlóik fogják rajtuk bevasalni. Ez egy hármas nyomás: van egy nagyon szigorú európai szabályozás, lesz egy magyar környezetvédelmi regula, és ráadásul a vásárlóik is a legzöldebb iparágból érkeznek.
Szóba hozta a vízigényt. Jogos kockázat, hogy az akkumulátoripar miatt nagyobb lesz az aszály Magyarországon?
Beszéltem a vízügyi szakmából azokkal, akik ismerik ezeket a gyártási folyamatokat. Szerintük mesze túldimenzionált állításról van szó. Egy példát hadd említsek a nagyságrendek miatt. A komáromi üzemben napi 10 ezer köbméter vizet fogyasztanak a gyártás során, amíg a Duna vízhozama másodpercenként 2300 köbméter. Négy másodpercnyi Duna-vízhozam, amiről beszélünk Komárom esetében. Kétségtelen, hogy az akkumulátorgyárak a nagy vízfogyasztók közé tartoznak, de nem jelentenek nagyobb veszélyt a vízkészletre, mint a korábban már említett üzemek.
De mondjuk Debrecennél nincs Duna...
Debrecen egy külön kérdés, viszont ott még csak tervezésnél tartanak.
Abszolút egyetértek azzal, hogy a CATL-üzem semmi esetre sem veszélyeztetheti a város vízellátását, de ha jól tudom, akkor az üzem által felhasznált vízmennyiségnek 75-80 százaléka tisztított szennyvízből lesz előállítva.
Ha valami, akkor ez egy igazi vízbáziskímélő megoldás. Ez a kérdés nagyon fontos, körbe kell járni, de a debreceni vízügyi szakértők megnyugtató képet festettek.
Van még egy félelem. Még európai szinten sincs kiépülve a hulladékgazdálkodás. Mi lesz az elhasznált akkumulátorokkal? Visszaküldik ide? Lehet Magyarország pár év múlva egy akkumulátortemető?
Az újrahasznosításban globálisan Európa áll a legjobban, de ez nem jelenti azt, hogy jól áll, van hova fejlődni. Készül és valószínűleg ebben az évben fogadja el az Európai Unió azt az új akkumulátor-rendeletet, amely kifejezetten ezekre a termékekre fog vonatkozni, garantálva, hogy „születéstől” egészen az életciklus végéig legyen információnk arról, hol vannak ezek a berendezések. Minden akkumulátornak lesz egy útlevele, ami lehetővé teszi, hogy magát az aksit és a benne lévő anyagokat nyomon lehessen lövetni, hogy minél nagyobb mértékben ösztönözzék az újrahasznosítást. Egy autóban használt akkumulátor várható időtartama tíz év, ám ezután a kapacitásuk 70-80 százaléka még mindig elérhető, ezeket még általában 10 évig más célokra nyugodtan fel lehet használni.
Szóval körülbelül 20 év múlva jelenthet problémát a hulladékgazdálkodás.
Ugyanakkor ezek a technológiák már most is léteznek, hazánkban is két olyan cég van, ami újrahasznosítással foglalkozik. Nagy érték, ha valaki az alapanyagokhoz hozzá tud jutni bányászat nélkül, sokan állnak sorban ezen a piacon.
Az újrahasznosítás európai szinten fog megoldódni, ez nem magyar kérdés lesz.
Közgazdász, egyetemi oktató, a Magyar Energia Hivatal korábbi elnöke, illetve 2018 és 2021 között az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) energiaügyekért és klímapolitikáért felelős államtitkára.