A Gulágon alkotta meg a főleg magyarokból álló kis közössége, baráti társasága számára a túlélés 4 szabálypontját, mégpedig:
1. A szenvedést nem szabad dramatizálni! Nem szabad panaszkodni, mert attól gyengébb lesz az ember.
2. Keresni kell az élet apró örömeit!
3. Nem vagyunk tökéletesek, de itt és most kell megmutatnunk, hogy különbek vagyunk rabtartóinknál! Ez mozgósítja az életenergiákat.
4. Akinek van hová kapaszkodnia, annak könnyebb. Mi hívők, ha a Jóistenbe kapaszkodunk, rájövünk, hogy Ő is akarja túlélésünket.
1916. december 23-án látta meg – éppen 100 éve – a napvilágot Rákosszentmihályon még Olofsson Károly néven. Ahogy vezetéknevéből látszik, svéd felmenőkkel rendelkezik. A Placid nevet a bencés rendbe való felvételekor kapta, 1933-ban (ennek a névnek egyébként külön története van! – lásd előadásai) Tanárnak készült, de éppen hogy belekezdett, 1946-ban a Gulágra ítélték 10 év kényszermunkára. Ő azonban ennek az útnak is azzal a kérdéssel vágott neki, hogy vajon mit akarhat tőle a Jóisten… Hamar megtalálta a választ: „én nem diákokat fogok tanítani, ahogy elterveztem. Nekem az lesz a dolgom, hogy tartsam a lelket a fogolytársaimban. Ez volt a hivatásom a lágerben tíz évig. Ezért voltam én a legboldogabb ember az egész Szovjetunióban, mert rám talált az életfeladatom.” (Előadásaiban erről a 10 évről, viszontagságairól, de még inkább apró örömeiről beszél – aki ezeket végighallgatja, minden bizonnyal onnantól átértékelődik benne a „viszontagságok közt való kitartás és töretlen hit” fogalma., és ő is máshogy fog saját életéhez állni.) Visszatérte után még tanárként sem dolgozhatott, papi hivatását pedig titokban kellett gyakorolnia. 1969-től mosodavezetőként munkálkodott. A 70-es évek közepétől kisegítő lelkész a budapesti ciszterci Szent Imre templomnál. Kitartását, erőt adó hitét több kitüntetéssel honorálták:
- A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1993)
- A hit pajzsa kitüntetés (2003)
- Magyar Örökség díj (2005)
- Pro Ecclesia Hungariae-díj (2006)
- A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2010)
- Magyar Becsület Rend (2016)
Jó néhány gondolatát, mondatát szívünkbe zárhatjuk: „Hát én az evangélium gyermeke vagyok!” ; „Legyen meg a te üdvözítő akaratod!” - megannyi bennünk visszhangzó aforizma, amely 100 évnyi életet tükröz vissza. 1916… két nagy háború, államformaváltás, az ország darabokra szakítása, több évtizednyi terror, Gulág, majd újabb rendszerváltoztatás… egy embernek elgondolni is milyen nehéz, mennyi mindent megélt már a mi szépkorba ért Placid atyánk!
Ő maga mondta magáról, hogy neki nincsen tehetsége semmihez. És mégis, micsoda embert faragott belőle az Úristen! Nem „különleges” ember, nem „zseni” – ha mindezeket a hétköznapi értelemben vesszük -, hanem egyszerűen csak ember a talpán, de igazán! Csak úgy ragyog az evangéliumi örömtől! Maga az igazi fényességes egyszerűség az immár 100 éves Placid atya!
Természetes, szívből jövő hazaszeretetéről is példát vehetünk, előadásain, miséin sohasem mulasztja el kihangsúlyozni, mennyire fontos „szeretnünk a mi édes magyar hazánkat”!
Nem hagyta ki ezt a december 20-án tartott hálaadó miséjén sem, ahol rövid, örömtől és szeretettől duzzadó beszéddel nevettette és ríkatta meg az egybegyűlteket. A misén kiemelte a szentmise fontosságát. A szentmise és a szentáldozás erejét kis papként már a Gulág idejében raboskodva is megérezte. Annak külön kalandos története volt, hogy hogyan szerzett misézéshez szőlőlevet és kenyeret… akit érdekel, hogy a Szovjetunió kényszermunkatáborában hogyan és miképp karácsonyozott a maroknyi magyar dideregve, hogy keresték az apró örömöket, hogyan heccelték meg a táborvezetőt, és hogyan mutatták meg különbségüket a gyárigazgatónak, annak a következő videót ajánljuk. De vigyázzon, ha egyszer belekezd, garantáltan nem fogja tudni végig nem hallgatni a lehengerlő életkedvű beszédet!
Isten éltesse Placid atyát!
(Fotók: Lambert Attila, magyarkurir.hu)