1990. március 10-én Moszkvában állapodtak meg arról, hogy a szovjet hadsereg 1991. június 30-áig kivonja Magyarországról
- teljes személyi állományát,
- hazaviszi a szovjet állampolgárokat,
- elviszi a fegyvereit,
- és más anyagi eszközeit is.
A megállapodás után két nappal már el indultak az oroszok, elsőként a Hajmáskéren állomásozó harckocsizó alakulat mozdult meg. A kivonások óriási mértékűek voltak, hiszen a szovjetek '56 után nem bíztak semmit a véletlenre, hogy fenntarthassák a szocialista diktatúra stabilitását:
Összesen valamivel több mint 100 ezer ember hagyta el Magyarországot, ennek durván a fele volt katona, a többiek családtagok és polgári alkalmazottak voltak.
A személyszállításhoz és a haditechnikához mintegy 35 ezer vasúti kocsira volt szükség, hiszen a több tízezer harci eszközön túl még egyes elbontott laktanyák építőelemeit is magukkal vitték.
A vörös katonákat végül a határidő előtt elvitték az országból, az utolsó vonat 1991. június 16-án indult el velük. Ténylegesen az utolsó katona, Viktor Silov altábornagy június 19-én diplomata útlevéllel a zsebében, egy fekete Volgával hajtott át a záhonyi határon (amúgy ráhajtva a záróvonalra, amiért búcsúzóul igazán kaphatott volna egy közúti bírságot).
