Az elhangzottakból többek között kiderült, hogy a felzárkóztatásra szánt pénzeket sok esetben nem arra költötték el, amire szánták. A szegregáció pedig nemcsak a cigányságot érinti, hanem sokkal szélesebb társadalmi probléma. A meghívottak nehezményezték továbbá, hogy a különböző kormányok a szakma véleményének meghallgatása nélkül hoztak meg fontos döntéseket.
Annak ellenére, hogy 2008 és 2013 között 160 milliárd forintot költöttek el felzárkóztatási programokra, a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek aránya mégis növekedett az óvodákban és iskolákban. A szakmában teljes egyetértés van abban, hogy a rendszer nagyon csekély hatékonysággal működik - mondta vitaindítóként Dúró Dóra.
A morális és erkölcsi válság felszámolásával kellene kezdeni
- Hogy kezdjem önkritikával: a mindenkori kormányoknak nagy restanciájuk van a cigányság félzárkóztatásával kapcsolatban – hangsúlyozta Katonáné Kállai Katalin, Hiller István egykori miniszteri biztosa. Majd hozzátette: rengeteg munkát elkezdtek és valóban sok pénz ment el felzárkóztatási programokra, ennek azonban nem sok látszata van.
Tapasztalatai szerint a szegregáció felszámolása komplett kezelést igényel, első lépésként a társadalom morális és erkölcsi válságát kellene kezelni, utána következhetne a megfelelő oktatási program kialakítása. Munkája során úgy látta, hogy a szegregáció felszámolására szánt pénzek nem kerültek a megfelelő helyekre. Megjegyezte továbbá, hogy a cigányságból is hiányzik az az értelmiségi réteg, amely szerepet tudna vállalni a felzárkóztatásban.
Katonáné Kállai Katalin további komoly problémaként említette, hogy a politikai döntések mögül számos esetben hiányzik a szakmaiság, a döntéshozók nem kérik ki az adott területen komoly tapasztalatokkal is tudással rendelkezők véleményét. A cigányság esetében aztán a hibás döntések következtében halmozottan jelennek meg a közoktatás problémái.
Ne tűnjenek el az erre szánt pénzek
Százdi Antal szerint a morális és erkölcsi válságot jól mutatja az egyre inkább elharapódzó korrupció. Az esélyegyenlőségre, felzárkóztatásra elköltött forrásoknak nincsen semmi látszata. Úgy látja, hogy sokkal jobban kellene figyelni arra, hogy a különböző programokra szánt pénzeket valóban arra költsék el, amire megkapták a roma közösségek.
A felsőbb osztályokban már teljesen lemaradnak
A „gettó iskolák” biztosan nem alkalmasak a szegregáció problémájának kezelésére, így az egyébként tehetséges gyerekek is elkallódnak. Hiányzik továbbá az individuális megközelítés, ennek hiányban pedig nem tudják megfelelően kezelni a magatartási és beilleszkedési problémákat – mondta Menyhért Ildikó.
Úgy véli, hogy már az óvodában fel kellene mérni, hogy milyen tanulócsoportokat kell majd szervezni. Az, hogy a nyomor újratermelődik meglátása szerint a szakma hibája is, a mindenkori kormányok azonban egyszerűen rájuk testálták a feladatot.
A nyomor miatt mentálisan sérült gyerekek jelenleg nem kapják meg azt a szakmai felkészültségű pedagógust, aki megfelelő módon segíteni tudna nekik. Az oktatás a cigányság esetében az írás, olvasás és számolás mechanikus megtanítására korlátozódik. Ennek következménye, hogy 7. és 8. osztályban már egy egyszerű jegyzet elkészítése is problémát okoz a számukra – számolt be tapasztalatairól Menyhért Ildikó.
A versenyképes és versenyképtelen munkaerő között folyik a harc
Csillei Béla szerint a szegregáció arról szól, hogy törvényekkel, vagy társadalmi jóváhagyással bizonyos csoportokat olyan helyzetbe hoznak, ahonnan kitörni már lehetetlen.
Emlékeztetett arra, hogy a rendszerváltás egyik legnagyobb vesztese pont a cigányság volt. 1990 előtt a roma társadalom férfi tagjainak 80-90 százaléka míg a nők több mint 50 százaléka rendelkezett munkaviszonnyal. Manapság a cigányság többsége nem talál magának munkát. Valójában azonban versenyképes és versenyképtelen munkaerő között folyik a harc. Azoknak, akiknek nincsen megfelelő szellemi tartalékuk lehetetlen elhelyezkedniük a munkaerőpiacon, legfeljebb a közmunka marad számukra, ami meg „gettó” - hangsúlyozta Csillei Béla.
Fontosnak tartotta továbbá leszögezni, hogy a rendszerváltás óta egyetlen olyan kormány sem volt, amely a szegregációt törvényekkel támogatta volna. Ellenben a cigány gyerekek jelentős része szakgimnáziumban tanul, ahol aztán nem tehetnek emelt szintű érettségit, így kizárják őket a felsőoktatásból – álláspontja szerint ez is szegregációnak tekinthető.
Csillei Béla szerint olyan oktatási intézményekre van szükség, amik segítik a hátrányos helyzetű gyerekek versenyképességet és a munkaerőpiacon történő elhelyezkedésüket.
Életek mennek tönkre rossz politikai döntések miatt
Katonáné Kállai Katalin minősíthetetlennek nevezte a jelenlegi oktatási rendszert, súlyos problémának tartja továbbá az alapítványi iskolák ellehetetlenítését és a mentorprogramok elsorvasztását.
Álláspontja szerint nem elegendő a 16 éves korig tartó tankötelezettség. A cigány gyerekek esetében ugyanis ez katasztrofális következményekkel jár, kiesnek a rendszerből, elkallódnak, ezzel pedig csak halmozódnak a problémák. Majd ismét utalt arra, hogy a politikusok a szakma megkérdezése nélkül döntenek fontos kérdésekről. A hibás elképzelések miatt pedig „életek mennek tönkre.”
Átképzik őket, de minek?
- Olyan programokra költenek pénzeket amelyek hatékonysága megkérdőjelezhető - vélekedett Menyhért Ildikó. Példaként említette, hogy gyorstalpalón varrónőnek és fodrásznak képeztek át roma anyukákat, akik közül később senki sem helyezkedett el ezekben a szakmákban. Tapasztalatai szerint ez annak köszönhető, hogy a megfelelő szakmai gyakorlat elsajátítására már nem fektettek kellő hangsúlyt. Úgy látja: hiányzik a megfelelő társadalomszervezés is.
Az elhangzottakból kiderült, hogy lokális szinten vannak már olyan kezdeményezések és programok, amik működnek. Példaként többek között a hátrányos helyzetű, de tehetséges gyerekek tanulását segítő Arany János Tehetséggondozó Programot említették. Szintén pozitív példaként említették a Cserdi és Hosszúpályi településeken végzett munkát. A résztvevők úgy vélték: meg kell keresni a már működő programokat és megvizsgálni, miként lehet ezeket megvalósítani országos szinten is.