A mai Kína területén, Hszincsiang Autonóm Tartományban feltártak egy Kr. e. 400-150 közötti sztyeppei sírt, amely valószínűleg valamely hun előkelő földi maradványait rejti, ők uralták a térséget akkortájt. A szakemberek megvizsgálták az abban található lócsontokat, szám szerint ötöt és kiderítették, hogy a kínai forrásokban gyakran előforduló aranyszőrű lóról van szó. (Különös véletlen, hogy a Magyar népmesék táltos paripái is mindig aranyszínűek?)
A lovakat ötezer évvel korábban háziasították Közép-Ázsiában, a tenyésztés mesterei az eurázsiai sztyeppei térség népei voltak, akiket a forrásokban szkítáknak neveztek el. Ők és a belső-ázsiai hunok a lótenyésztést tökélyre fejlesztették és kitenyésztettek egy különleges lófajtát, amelynek a kínaiak különböző neveket adtak: „tízezer li-t futó ló, mennyei ló, stb.” Ezeket a hátasokat a hunok és közép-ázsiai szövetségeseik, a wusunok használták a csatamezőn és szigorúan tilos volt előadni ősi ellenségeiknek, a kínaiaknak. Han Wudi császár (Kr. e. 141-87) azonban szerzett jó néhány lovat a hunok ellenfeleitől, és ezekkel megkezdte a felkészülést a hunok elleni hadjáratra. Az új uralkodó nem akart adót fizetni északi szomszédjainak, illetve meg akarta szerezni a kereskedelmi utak feletti ellenőrzési jogot. Felszerelte hadseregét hun módra és Huo Csubing tábornokot bízta meg, hogy foglalja el a nagy kereskedelmi út bizonyos szakaszait a hunoktól. A hun trónviszályok segítették a kínaiak tervét és Kr. e. 120 körül megszerezték a Sárga-folyó partszakaszát, amelyen keresztül haladtak át az áruk Kínától nyugatra. A kínaiak az új területen számos erődítményt emeltek, de uralmuk nem tartott hosszú ideig. A császár terve azonban nem valósult meg maradéktalanul, továbbra is adót fizettek a hunoknak, illetve a hódításaikat is fokozatosan elveszítették. A csodálatos lovak megihlette a művészeket, mind a sztyeppei művészetben, mind a kínaiban sokszor láthatjuk ezeket a csodálatos teremtményeket. A lovakhoz két különleges mondás kapcsolódik, mindkettő a Han-dinasztia idejéhez köthető. „Az országot lóhátról könnyű meghódítani, de lóhátról kormányozni már nehéz.” A másik Ma Jüan mondása, aki szerint: „A ló a katonai erő alapja, az állam nagy erőforrása.”