A kedd reggeli brüsszeli terrortámadás alapvetően beleillett az eddigi, Nyugat-Európában elkövetett merényletek sorozatába, könnyen lehet azonban, hogy egy egész, hazug politikai garnitúra végét okozhatja majd – feltéve, ha az európai polgárok hajlandóak szembenézni azzal, hogy szabadságjogaik korlátozása a terrorveszélyre hivatkozva egy fabatkát sem ér, hiszen kormányaik futni hagyják a terroristákat. Rájuk ugyanis a korlátozás helyett emberi jogok vonatkoznak.
Törökország megkeverte a lapokat
A robbantás utáni első hírek között volt, hogy a tettesek iszlamista merénylők, az Iszlám Állam pedig magára is vállalta a gyalázatos tett elkövetését. Mind a bevándorlást rózsaszín szemüvegen át néző nyugati politikusok és a hozzájuk kötődő liberális megmondóemberek, mind pedig a kétségbeesésükben lassan már minden muszlimban terroristát látók folytathatták eddigi gyakorlatukat: előbbi csoport a rasszizmus kárhoztatását és a befogadás fontosságának mantrázását, míg utóbbiak tehetetlen dühük kivetítését bármire, aminek a Közel-Kelethez köze lehet.
Abban viszont eddig mintha szinte teljes konszenzus lett volna, hogy ha az állam felelőssé tehető az elharapózó terrorért, akkor az kizárólag Törökország lehet. Egyébként az elmúlt időszakban egyre durvább és több halálos áldozatot követelő merényleteknek még Nyugat-Európánál is jobban kitett Ankara pedig egészen mostanáig úgy tűnt, kénytelen lenyelni, hogy nyugaton sokan egyszerűen az ISIS cinkosaként tekintenek rá, a sorozatos ankarai robbantások pedig el sem érik az európaiak ingerküszöbét. A mostani, brüsszeli merénylet után azonban Recep Tayyip Erdoğan olyat mondott, ami rögtön két belga miniszter székébe került – volna. Ha Európában a szavakon kívül bármit is tenni szeretnének a terror ellen.
A törökök elfogták, a belgák szabadon engedték
Kiderült ugyanis, hogy a török hatóságok jól ismerték a Zaventem repülőtéren robbantó Ibrahim el-Bakraouit. 2015 nyarán ugyanis a férfit a szír határ közelében fekvő Gaziantepben ők fogták el – előélete alapján pedig sejthető volt, hogy nem Délkelet-Anatólia páratlan kulturális örökségét megtekinteni ment oda. A törökök a fogásról értesítették a belga hatóságokat, majd, mint idegen állampolgárt, kiutasították el-Bakraouit. Belgium azonban nem nagyon kapkodott azért, hogy el-Bakraoui az őt megillető helyre kerüljön. Engedték, hogy a férfi Hollandiába toloncoltassa ki magát, majd feltételesen szabadlábra helyezték.
Mindenki tudta, csak ők nem.
Sem a holland, sem a belga hatóságok figyelmét nem keltette fel különösebben a szír határról visszatoloncolt iszlamista fiatal. Igaz ugyan, hogy előélete nem volt az integráció sikerének mondható, ám bűnlajstromán a szélsőséges iszlamista agitációt nem találták meg (tehát mégiscsak műemlékeket nézhetett a szír határnál – legalábbis a belgák szerint), így nem érezték problémásnak elengedni őt. Tették ezt annak ellenére, hogy Törökország figyelmeztette őket. Sőt, mint kiderült, az Amerikai Egyesült Államok is potenciális terroristaként tartotta nyilván mindkét el-Bakraoui testvért. Mindez a belga és a holland hatóságokat egyszerűen nem érdekelte, elmondásuk szerint ők nem találták meg a fivéreket a terroristagyanús személyek nyilvántartásaiban.
Ezekre a jó káderekre még szükség van
A menthetetlent persze nehezen lehetett volna mentegetni azzal, hogy a Benelux-államok szervei rossz listát néztek, hiszen még ez is a teljes dilettantizmus kérdését veti fel. Hogyan lehetséges, hogy két állam titkosszolgálata sem képes azonosítani egy terroristát, még egy ennyire nyilvánvaló esetben sem? A még rosszabb eshetőség az, hogy igazából nem is akarták őket megtalálni és ismerve a nyugat-európai reflexeket ez igen valószínű, hogy így történt.
Noha az eset nyomán a belga belügyminiszter és az igazságügyi miniszter is benyújtotta lemondását, miniszterelnökük azt nem fogadta el, mondván, a válságos időszakban szükség van rájuk. Úgy tűnik, nyugaton nem csak annak nincs következménye, ha valaki terrorszervezetekkel tart kapcsolatot, de annak sem, ha szakmai alkalmatlanság miatt tömeggyilkosságok előkészítőit hagyják elsétálni. Végül is, Nyugat-Európában toleránsnak illik lenni, rúgni pedig csak keletre és délre szokás. Kérdés, felébred-e a liberalizmusból Európa, és másra mutogatás helyett elszámoltatja-e saját sírásóit: a migránsok behívóit, a terroristák szabadon engedőit?
(Szalay Szabolcs)