A hazai nukleáris kapacitásbővítéssel már korántsem az a legnagyobb gond, hogy megvalósul. Mert Paks2 elsősorban valóban az évszázad üzlete, és nem pedig egy energiastratégiai kérdés.
Szerdán az Országgyűlés Fenntartható fejlődés bizottsága meghallgatta Aradszki András, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) energetikai ügyekért felelős államtitkárát, valamint Aszódi Attila, a Paksi Atomerőmű teljesítményének fenntartásáért felelős kormánybiztost, miközben arra igyekeztek választ találni, hogy miképp fest Magyarország energetikai jövőképe.
Természetesen, egyöntetű választ nem kapott a nagyszámú érdeklődő (és mivel a kormány kizárólag az atomenergia mellett tört lándzsát, így az is lesz, punk-tum) - azt ugyanakkor mégis kár lenne elvitatni a szervezőktől, hogy
igen nehéz egy olyan szakmai fórumot összehívni, ahol nemcsak a kormányoldal képviselteti magát, de olyan civilszervezetek is szóhoz jutnak, mint az Energiaklub, a Zöld Magyarország Program, de elmondhatja véleményét dr. Munkácsy Béla is, az ELTE adjunktusa.
Hogy nem közelednek az álláspontok egymáshoz, az egyértelműen politikai megfontolással magyarázható, ami viszont elbizonytalaníthatja az egyszeri állampolgárt;
vajon fordított felállásban, szocialisa kormányzás alatt, ki lenne atompárti, és ki ellenezné azt?
Persze, erre a kérdésre nem fogunk soha választ kapni, de attól még eltöprenghetünk rajta.
Azonban, nem csupán jobb- és baloldal között tapasztalhatunk törésvonalakat (hangsúlyozzuk: politikai alapon), de a Fidesz hátországában is komoly küzdelmek zajlanak az évszázad üzletében való részesedésért. Mert bizony 3- 5.000 milliárd forint, az testvérek között is három - ötezer milliárd forint.
S ahol óriási pénzek folynak az állam csatornáin keresztül, egy név szinte minden esetben felbukkan; igen Simicska Lajosról beszélünk. Csak a g betűs-kirohanás óta már nem életbiztosítás a milliárdos vállalkozóhoz fűződő barátság. Egyébként ez tisztulási folyamat Paks esetében is ugyanúgy zajlik, mint a közélet minden más területén, egyszerűen eltüntetik a Simicskához közeli embereket. Csakhogy, egy nukleáris erőmű vezetése annál azért bonyolultabb, hogy azt rábízzák Tiborcz Istvánra (tudják, ő az a szerencsés fiatalember, aki azzal gazdagodott meg, hogy benősült az Orbán-családba), vagy esetleg Mészáros Lőrincre (tudják, ő meg azért gazdagodott meg, mert keményen dolgozott).
Mint írtuk, alig egy hónapja távozott - titokban - az MVM Paks II. Atomerőmű Fejlesztő Zrt. vezérigazgatója Nagy Sándor, és ült át Atomerőmű-üzemeltetők Világszövetsége (WANO) londoni irodájába.
Lépését a nol.hu-nak így kommentálta a lap államigazgatásban dolgozó forrása:
Olyan nincs, hogy egy nukleáris szakember önként lemond egy atomerőmű-építés vezetéséről, és inkább egy adminisztratív állást választ.Ez olyasmi, mintha egy űrhajós úgy döntene, hogy nem megy föl az űrbe, hanem inkább az űrügynökség tisztviselője lesz.
Mivel szakmai szempontból nem lehet magyarázni a váltást, kénytelenek vagyunk mást keresni a háttérben. Nagy Sándor szinte a teljes pályafutását az atomerőműnél töltötte, és már 1998-ban, az első Orbán-kormány idején irányította a létesítményt. Csakhogy, kötődött a Simicska-birodalomhoz. Azonban elküldeni mégsem lehetett addig, amíg az oroszokkal minden papírt alá nem írtak, hiszen a Roszatomnál megbíztak a szakemberben (nyilván joggal).
A kölcsönös megegyezéssel való szakítás után pedig kíváncsian várta a szakma, hogy ki lesz majd az a Simicskához nem tartozó személy, aki megkaphatja az évszázad üzletének a széfkulcsát.
Nos úgy tűnik, sikerült dönteni.
Bán Tamás, a többi közt dolgozott az Alkotmánybíróság elnökének titkáraként, a Pesti Központi Kerületi Bíróságon bíróként, az állami bankfelügyeletnél, a Közlekedési Hírközlési és Vízügyi Minisztériumban államtitkárként, a Magyar Villamos Műveknél, a Paksi Atomerőműnél, és a Kész Holding igazgatótanácsának is tagja volt, valamint vezette a Budapesti Városüzemeltetési Központot - idézte Lázár Jánost az MTI.
A simicskástalanításnak azonban létezik egy másik aspektusa is.
Mint ahogy arról már feljebb értekeztünk, hiába megbízható családtag valaki, nem ruházható fel döntési jogkörrel, felelősséggel egy atomerőmű menedzsmentjében. Azaz, jó esetben külföldről kell igazolni szakembereket.
Aradszki államtitkár szerint ez nem több mint egyszerű frissítés, és mint mondta:
sok más területen is bebizonyosodott, hogy a fejlettebb országokból érkezők képesek segíteni.
Egyesek ugyan komoly fenntartásokkal kezelik, hogy csak három külföldi vezető érkezik Paksra, ám akárhogy is, komoly kockázatai lehetnek a Paksi Atomerőmű lefejezésének, s ennek megfelelően a kifejezetten kormány- és bővítéspárti Energiapolitika 2000 Társulat is hangot adott a nemtetszésének:
Lázár János által beharangozott váltás
megvalósulása a kipróbált magyar üzemeltetőket is indokolatlanul sértené, bizonytalanságot és egzisztenciális félelmet keltene a dolgozókban, pszichikai terhet jelentene, ami károsan hatna az üzembiztonságra. A hazai kutatóbázissal megerősített üzemeltetési, létesítési szakértelem éppen az orosz technológia gyakorlatban is alkalmazott alapos ismeretével haladja meg a nyugati azonos típusú reaktorokat ismerő szakemberek tudását. Az üzemirányításban való külföldi részvétel önmagunk leértékelését, szuverenitásunk egy újabb részének feladását is jelentené.
Egyértelmű: az évszázad üzlete nem energiastratégiai kérdés.