Átvertek minket a multik szakértői! Nem érvényesülhet a magyar érdek

Az amerikai egyetem professzora bebizonyította, hogy tévúton járunk.

Amerikából jöttünk

Az elmúlt napokban ketten is a kontinensünkre látogattak a tengerentúlról az Európai Unió és az Egyesült Államok között formálódó szabadkereskedelmi egyezmény (TTIP) ügyében, de csak az egyikük tűnt szimpatikusnak. Míg Barack Obama leköszönő amerikai elnök a németországi Hannover városában győzködte Európa vezetőit, hogy a tárgyalási szakaszt még az idén fejezzék be, addig az olasz Jeronim Capaldo professzor (Tufts Egyetem, Boston) hétfőn két budapesti rendezvényen is arra figyelmeztetett, tévúton járunk.

[video:https://www.youtube.com/watch?v=BL04L6kHe9Q]

Öntudatos európai állampolgárok tízezrei vártak Obamára Hannoverben

Az amerikai egyetem közgazdásza - aki a Magyar Természetvédők Szövetsége, valamint a Nyugat-Magyarországi Egyetem meghívására érkezett hazánkba és tartott nagyszámú érdeklődő előtt előadást a Sapientia Hittudományi Főiskolán – az egyedüli a világon, aki globális szinten modellezte a TTIP várható hatásait, egyben válasszal is szolgált arra, hogy a hivatalos kommunikációban miért csak pozitív irányú gazdasági adatok jelennek meg a megállapodással kapcsolatban. (Egyébként pont ezért is kezdett bele a kutatásába két esztendővel ezelőtt, mint mondta gyanakodni kell, ha túl rózsás a kép).

[fb_pages_codes:econation]

Capaldo úgy mutatta be a gazdasági modellezést, mint egy regényt, amely tele van különböző karakterekkel, szándékokkal, azonban a valóság mégis mindig bonyolultabb. Ennek megfelelően a modelleknél, csak úgy mint az irodalmi műveknél bizonyos tulajdonságokat felnagyítanak, más szempontokat pedig mellőznek; így egyébként a kívánt végeredmény is bebizonyítható.

Az eddigi TTIP-tanulmányok három előfeltételezésen alapulnak (így könnyítették meg a saját munkájukat a szerzők).

  • Teljes foglalkoztatottságra épültek ezek a modellek. Azaz, az elemzők minden egyes esetben abból indultak ki, hogy a megkötés előtt és után is fennáll ez az idilli állapot. Ez az egészet hiteltelenné teszi, erre alapozva nem lehet vitatkozni.

(Egyébként ez a modell korábban megállta a helyét, 1803-ban született az úgynevezett Say-dogma, amely szerint „minden kínálat megteremti a maga keresletét”, azonban a gépesített iparra ez a megállapítás már nem feleltethető meg).

  • Az összjövedelemben a munkajövedelem aránya nagyobb, mint a tőkejövedelem mértéke. Ez azonban nem igaz. Az 1970-es években Nyugat-Euróbán nagyobb volt a munkajövedelem aránya, mint ma.

(A kereskedelemre alapuló nyitott gazdaságokban ez az egyenlőtlenség csak tovább nő, hiszen a bevétel aránytalanul oszlik el, viszont ha azoknak lesz több pénze, akiknek már most is van, az tovább gyengíti a vásárlóerőt, csökken a belföldi kereskedelem, végül visszaesik a gazdaság).

  • Nem számolnak sehol deficittel, megszorításokkal, amelyektől szintén visszaesne a kereskedelem szintje.

(Ezek a tanulmányok például teljességgel elfogadják azt is, hogyha egy szektorban esetleg válság is alakulna ki, munkahelyek szűnnének meg, akkor a felszabaduló munkaerőt egy másik prosperáló ágazat könnyedén felszívja: tehát a tegnapi acélmunkás ma már okostelefonokat fog gyártani).

Fidrich Róbert (b.), Jeronim Capaldo, Gadó György Pál, Pogátsa Zoltán - az MTVSZ sajtótájékoztatóján

Mi történik akkor, ha ezeket az előfeltételezéseket egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk?

Capaldo professzor az ENSZ globális szakpolitika-modelljét (GPM) alapul véve szimulálja a TTIP hatását a világgazdaságra egy – főként az EU-ban és az Egyesült Államokban – elhúzódó megszorításokkal és lassú növekedéssel teli közegben.

Megállapítása szerint:

  1. Már egy évtized után megfigyelhető lenne a TTIP okozta nettó exportkiesés (az észak-európai országok szenvednék el a legnagyobb csökkenést, 2,07 százalékot).A TTIP nettó GDP-csökkenéshez vezetne (a legnagyobb csökkenés 0,5 százalék).
  2. A TTIP a munkajövedelmek csökkenéséhez vezetne (ez főleg azért következne be, mert a társadalombiztosítás miatt az európai vállalatok versenyhátrányban vannak).
  3. A TTIP munkahelyek megszűnéséhez vezetne. (Számításaik szerint megközelítőleg 600.000 munkahely szűnne meg az Európai Unión belül).
  4. A TTIP-nek köszönhetően a GDP bérhányada csökkenne, a tőkejövedelemhez képest (az Egyesült Királyságban 7 százalékos lenne ez a csökkenés).
  5. A TTIP a kormányzati bevételek csökkenéséhez vezetne (a zsugorodó gazdaság miatt).
  6. A TTIP nagyobb pénzügyi instabilitáshoz és az egyensúlyhiány fokozódásához vezetne.

A Capaldo-tanulmány arra is figyelmeztet, hogy mivel az Egyesült Államok és az EU közti kereskedelem erősödni fog, a Közösségen belüli visszaesik.


 

Ezért megéri?!

Ezek az adatok önmagukban is érdekesek, de főleg annak tükrében, hogy a Magyar Nemzeti Bank számításai szerint a bruttó hazai terméket (GDP) 0,1-0,3 százalékponttal, az exportot 5-20 százalékkal növelné, valamint 6-22 ezer új munkahelyet teremthet a TTIP-hez való csatlakozás, a ratifikálást követő 10-15 évben. Tehát akár a kritikusoknak, akár a támogatóknak is hiszünk, a különbség nagyságrendileg egy százaléknyi GDP-változás (ami persze az előjel miatt lényeges, de az eltérés hibahatáron belül van).

Pogátsa Zoltán közgazdász, a Nyugat-Magyarországi Egyetem oktatója szerint pont ez a legfontosabb tanulság az egyezmény körüli vitákban.

"Az Európai Bizottság azt állítja, hogy a TTIP fogja megváltani a világot, olyan nagy radikális változást hoz, amellyel a jelenlegi problémákat képesek leszünk megoldani. Ehhez képest a közgazdászok vitája nem erről szól. Az eddig megismert tanulmányok nem jelzik vissza, hogy átfogó fellendülést eredményez a szerződés"

- magyarázta a szakértő az újságíróknak szervezett háttérbeszélgetésen.

Igazából majdhogynem mindegy, hogy melyik változatban hiszünk, de ne feledjük, a másik serpenyőben ott találjuk a jogszabály-harmonizációt, a GMO-kat, befektető-állam közti vitarendezési mechanizmust, illetőleg az átláthatatlanságot. (Értsd: a TTIP nem kereskedelmi egyezmény).
 

Jeronime Capaldo a sajtóeseményen üzent hazánk vezetésének is

Ugyanis kíváncsiak voltunk arra, hogy valóban realizálódhat-e a magyar érdek egy ilyen mindenre kiterjedő megállapodásban, ahogy azt Mikola István államtitkár feltételezi, és vajon igaza van-e abban Fazekas Sándor agrárminiszternek, hogy a magyar GMO-moratóriumtól rettegnek az amerikai központú agrárkémiai cégek.

 

Capaldo lapunknak válaszolva figyelmeztetett: nem szabad elkövetni azt a hibát, hogy izoláltan foglalkozunk egyetlen országgal, hiszen az egész környezet, a kereskedelmi kapcsolatok rendszere is teljes mértékben megváltozik a ratifikálást követően. Tévúton járunk, ha elhisszük, hogy egyetlen gazdaság is képes függetlenedni azoktól a globális gazdasági törekvésektől, melyek a TTIP-ben megjelennek - húzta alá az Egyesült Államokból hazánkba látogató professzor.