Az SPD berlini szervezete vasárnap kétszeres mélységi rekordot állított fel; magas részvétel mellett is történetének legrosszabb eredményét produkálta, és mind a 16 tartomány összes eddigi törvényhozási választását tekintve a legszerényebb szavazataránnyal szerezte meg a kormányalakításra feljogosító első helyet.
Visszaesésük helyi ügyek mellett a szövetségi kormány migránspolitikája körüli vitáknak tulajdonítható, a még nagyobb kudarcot pedig egyedül a listavezető Michael Müller kormányzó polgármester népszerűsége révén kerülték el.
A CDU a 2011-ben elért 23,3 százalék után 17,6 százalékkal végzett a második helyen, messze alulmúlva az előző legrosszabb eredményét, az 1948-ban elért 19,4 százalékot. Népszerűségét a párt berlini gondjai mellett mindenekelőtt a pártelnök-kancellár, Angela Merkel nevével fémjelzett bevándorláspolitika körüli viták tépázták meg.
Az egykori keletnémet állampárt utódszervezete és nyugati baloldali tömörülések egyesülése révén létrejött Baloldal támogatottsága a 2011-es 11,7 százalékról 15,6 százalékra emelkedett.
A Zöldek támogatottsága kismértékben csökkent, a fővárosban a párt baloldali irányzata által dominált ökopárt a 2011-es 17,6 százalék után a szavazatok 15,2 százalékát szerezte meg.
Öt év szünet után visszajutott a képviselőházba a liberális FDP, amely az első elemzések szerint elsősorban a CDU-tól hódított el választókat.
Nemzeti bravúr a liberális fővárosban
A bevándorlók befogadását élesen elutasító, euszkeptikus AfD a választás előtti felméréseknek megfelelően szerepelt, 14,2 százalékos eredménnyel debütál Berlinben.
A város keleti külső kerületeiben, a németek mellett főleg az orosz kisebbség körében kedvelt környékeken szerezte a legtöbb szavazatot, a 78-ból 5 egyéni körzetben is mandátumot szerzett, frakciója 25 fős lesz.
A 2013-ban alapított párt immár 10 tartományi törvényhozásban van jelen a 16-ból.
Az AfD-nek ezzel sikerült remekelnie az idei utolsó német tartományi választáson, és jól látszik, hogy a jelenleg országosan harmadik legerősebbnek számító párt stabil politikai beágyazottsággal bír a német közéletben és egyenletes tempóban menetel afelé, hogy a Bundestagban is megkerülhetetlen tényező legyen.
Szakértői értékelés
Kiss J. László Németország-szakértő, a Corvinus Egyetem tanára az MTI-nek adott interjújában alternatíva nélküli vesztesként jellemezte Angela Merkel kancellárt. Nagy valószínűséggel a CDU decemberi kongresszusán újra elnökké választják, amely az eddig gyakorlat szerint azt jelenti, hogy a kancellárjelölt is ő lesz.
A hagyományos nagy pártok számára már most fontos stratégiai kérdés, hogy miként viszonyuljanak a már néppárti nagyságrendet elért, de még sok tekintetben a protestpárt jellegét magán viselő AfD-hez, illetve melyiket válasszák az elutasítás, a kirekesztés és a kritikus dialógus opciói közül.
Időközben a Europe Elects közvélemény-kutató oldal Twitteren tette közzé, hogy milyen korábbi pártszimpátiával rendelkeznek az AfD szavazói.
Az arányokból látható, hogy 47 százalékuk 2011-ben nem voksolt, a pártot választók táborából pedig a CDU-ban csalódott szavazók pártoltak át legtöbben az euszkeptikusokhoz (22%), majd őket követik a csalódott SPD-szavazók 11 százalékkal, illetve a 10 százalékkal a Kalózpárt szimpatizánsai.
