„A Mongol-Altaj fagyos sírjai, vagyis a mongóliai paziriki sírok” címmel nyílt kiállítás a Mongol Nemzeti Történeti Múzeumban május 27-én, ahol a közös mongol-orosz-német együttműködésben megvalósult régészeti kutatás által felszínre került különlegesen épen maradt leleteit mutatták be. Az expedíció során három ország kutatói bámulatos együttműködésről tettek tanúbizonyságot és a jól végzett hosszú távú munka meghozta gyümölcsét.
2004 és 2006 között a Bajan Ölgij megyében lévő Ulaanhusz nevű helyen dolgozó expedíció 2400 éves, vagyis a vaskor előtti korai nomád –szkíta vagy szaka - temetkezés emlékeit tárta fel. Ezeken belül az Olon Gűrnij folyó 10 sírból álló komplexumból az első sír nagyon jó állapotban maradt meg: sikerült feltárni egy teljes temetkezést. Ráadásul ember és lovas félig mumifikálódott teste,valamint fa, bőr, szőrme, szaru stb. szerves anyagok is előkerültek.
Ilyen leletek általában egy egyszerű sírból sohasem kerülnek elő, a szerves anyagok nagyon gyorsan tönkremennek a föld alatt. Itt azonban a fagyos talaj konzerválta ezeket az anyagokat. Ez számunkra azért lényeges, mert megismerhetjük az ott élt szkíták viseleteit és használati tárgyait és azt összehasonlíthatjuk a régi magyar tárgyakkal. Az Altajban talált szkíta irha köntös is nagyon ritka, ebből alig két példány létezik, de az onnan előkerült fa íj is a párját ritkítja. A leleteket orosz és német laboratóriumokban restaurálták és nagyon jó állapotban sikerült őket elhozni és kiállítani. Ezek a belső-ázsiai lovas népek páratlan kulturális örökségének számítanak.
2005 és 2013 között Bajan-Ölgij megyében egy közös mongol-francia expedíció is végzett feltárásokat, amelyből szintén bemutatnak egy válogatást, például edényfajtákat, ékszereket és egyéb díszeket. Összesen mintegy 180 lelet mutatkozik be. A kiállítás egy hónapig tekinthető meg.
Az Altaj-hegység települése, Pazirik neve összefonódott a szkítákéval. Az 1920-as években kezdett itt ásni Rugyenko. A világ akkor figyelt fel először a belső-ázsiai szkíták kincseire. A leletek a Kr. e. 6-3. századból valók és ezek közül sok nagyban hasonlít az észak-mongol hun leletekre.
A helyszín a nevezetes Ukok-fennsík közelében, attól északnyugatra az Altaj nyugati részén, az Ob forrásvidékén található, Oroszországban az orosz–kínai–mongol–kazah négyeshatár közelében.