Barát Hella, az óvodák őrangyala: „Amióta ezt csinálom, folyamatosan libabőrös vagyok”

Amióta anya vagyok, ha akármilyen mértékben is nélkülöző gyermeket látok, valamilyen túltöltött ösztönnel azt érzem, segítenem kell rajta

– mondja Barát Hella, az Örökbe fogadok egy ovit mozgalom alapítója és vezetője, akinek korábban inkább csak elképzelései voltak a szegénységről, mintsem tapasztalatai. Ám ahogy fogalmazott, „amikor szembesült a valósággal, földhöz vágta a düh” és az ezt követő felismerés arról, hogy valójában rendkívül kis összegekből és befektetett energiával is komolyan segíthetünk egymáson, ha mindezt megfelelő formában tesszük.

Barát Hella mozgalmáról személyes érintettséget sem mellőzve már korábban is írtunk. Az óvodai támogatási rendszer egyszerű, és épp ezért hatásos: az egyik oldalról halmozottan hátrányos helyzetű (HHH-s) gyermekeket nagyobb számban gondozó óvodák regisztrálnak, a másikról pedig olyan „örökbefogadók”, akik vállalják egy ilyen intézmény alkalmankénti támogatását.

A szervezők automatikusan, online módon párosítják az óvodákat az adományozókkal, akik adatokat cserélnek és innentől kezdve csak az örökbefogadókon múlik, mikor és mit küldenek az óvodának. Az óvodavezetők az igényeket egy „nincs listával” próbálják felvázolni, de egyébként nincs semmilyen korlátozás: alapvetően jó állapotú használt ruhákat és játékokat várnak, de sok helyen tisztasági csomagokra is komoly igény van. Az sincs előírva, hogy mikor és mennyit kell küldeni:

A kezdeményezés ügyesen kerüli az adománygyűjtéseknél fennálló bizonytalanságokat és konfliktusokat, az adományozók óvodavezetőkkel való direkt összekötése pedig garanciát ad arra is, hogy minden küldemény a lehető legjobb helyre kerüljön.

„Olyan ez, mint az újságokban lévő labirintus játékok, csak itt középen a gyerek van, és neked az a feladatod, hogy eljuss hozzá. Kikerüljük a szülőt és fenntartót is, így az veszi magára a segítséget, aki valójában akarja.”

- fogalmazott Barát Hella beszélgetésünk során, ahol kitértünk arra is, mennyire csodálatraméltónak tartja az óvodai dolgozókat, akik a legszomorúbb környezetbe született gyermekeknek sokszor családjuk helyett jelentik a családjukat.

„A gyerekek eközben az óvónénik ernyői alatt állnak, akik motivációja szinte már érthetetlenül erősek, hiszen gyakran nulla pénzért, a világ végén is anyjukként kezelik őket. Ennél biztosabb útját kitalálni sem lehetne a gyermekek segítésének, ez a fajta organikusság segített létrehozni a rendszert. Olyan felelősséggel vannak értük, hogy ha rajtuk múlik, behordják a fél lakást, van aki a saját pénzét költi eszközökre, vagy éppen gyümölcsre.”

- meséli, hiszen egy olyan településen ahol nem csak a lakosság feltűnő része él szegénységben, hanem az önkormányzat is a filléreket számolgatja, ott a „kapott” szolgáltatások terén is jelentősek lehetnek az elmaradások. Ebben egyébként jelentős eltérések tapasztalhatók, van olyan óvoda amelyiknek nincs szüksége tisztasági ellátmányra, míg valahol a toalettpapír is jól jön.

A közös pont minden esetben az, hogy a reggel bevitt gyermekek honnan jönnek, és délután hova mennek haza.

„Ha nem lennének ezek az óvónénik, akkor ezeknek a gyerekeknek talán esélyük sem lenne mást látni, mint amibe beleszülettek. Az a fajta elhivatottság, amit ők képviselnek egyszerre gyönyörködtető és elszomorító, nem is tudom, hogyan adhatnánk nekik ebből vissza valamit”

Interjúnk során természetesen kitértünk arra is, hogy egy budapesti anyukának mégis honnan jött az ötlet és az elhatározás, hogy országos programot indítson rászoruló vidéki óvodák számára.

A tökéletes win-win szituáció

Mint mesélte, az egyik gyermeke egykori bölcsődei gondozója, Tóth-Hencz Edit óvodai felzárkóztatással kezdett foglalkozni, és egyszer ő fejtette ki neki, milyen elképesztő körülményeket tapasztalt egyes helyeken.

A tenni akarás gondolatát ez a pont ültette be a fejembe, majd ehhez párosultak az igények – mondja Hella, és nem is tagadja, hogy számára is az első gondolatok között volt az a személyes érdek, ami végül az egész rendszer alapját is jelenti; ez nem más, mint a felesleg és az igény tökéletes párosítása.

Mint elmondta, Edit segített neki abban, hogy mely óvodák szorulnak rá leginkább a segítségre, majd egy nyilvános adatbázisból az is kiderült, hogy csak hivatalosan 520 ilyen, az átlagosnál rászorulóbbnak tekinthető intézmény van az országban. A kérdés tehát csak az maradt, hogy az ötletből hogyan lehet olyan nagyszabású tevékenység, ami ekkora feladattal is képes elbánni.

Hella 2019 elején kiválasztott hat óvodát, felhívta őket, mélyebben elbeszélgetett a vezetőikkel és rájött, hogy látványosan ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, tehát valószínűleg a minta kiterjeszthető a többi óvodára is. Ezt követően pár hónapon át az utat kereste, hogyan lehetne egy ekkora feladatot ellátni, hiszen első körben még féltucat ember irányítása is nagy feladat volt számára, de végül olyan pozitív visszajelzéseket kapott, amik áttörést hoztak az életében.

Először én hívtam fel az óvodákat, majd idővel, ahogy terjedt a hírünk szükség lett egy űrlapra, hogy önként jelentkezhessenek az ovik – meséli. De ez sem indult egyszerűen, eleinte nagyon sok telefont és levelet kellett intéznie ahhoz, hogy bízzanak ebben a dologban, főleg mert megtudta,

A későbbi médiamegjelenések már sokat segítettek abban, hogy könnyebben megtalálják egymást az óvodákkal és az adományozókkal, a közösségi médiában pedig számtalan beszámolót lehet olvasni a tapasztalatokról és visszajelzésekről.

„Csodás kapcsolatok alakulnak ovik és az őket örökbefogadók között, amiket fantasztikus nyomon követni. Ezek mind ilyen „libabőrös” érzések, amiből minden napra több is jut. Imádom! A minap az egyik örökbefogadó az ovijának összekészített küldeményét feltöltötte a zárt Facebook-csoportunkba és megosztotta velünk a saját történetét. Egykor ő is hátrányos helyzetű kisgyerek volt, de sok munkával kitört ebből a világból és ma már ő segít rászoruló gyerekeken, mint örökbefogadó.”

Mindegy, hogy pénzed, vagy csak felesleges holmid van

Mindenki talál egy pontot ebben a mozgalomban, amit igazán közelinek érezhet magához. Lehet, hogy valaki a saját gyermekét képzeli az ottaniak helyébe, de lehet, hogy csak értelmesen akar szabadulni a felhalmozódott tárgyaktól. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy ilyen sokan vannak azok, akik nagy volumenű szervezkedésbe fognak, és projektként fogják fel, lényegében miniközpontként működve, felelősségteljes egységként támogatják az ovijukat– magyarázta lapunknak.

„Sokan jelezték felém, hogy régóta vártak egy olyan segítési módszerre, ahol meg tudják nézni hová kerültek az adományaik, nincs közbeékelt egység, aminek még meg is kell élnie ebből az egészből, tehát tiszta tud maradni az egész.”

Barát Hella szerint az eddigi adományozási rendszerek nem feltételezték az emberekről ezt az erőt, energiát és felelősséget, inkább olyan egységként kezelték őket, amely csak leadni képes, és aminek adományait majd egy apparátus továbbosztja.

Itt viszont az emberek végigkövetik az egész folyamatot, megélhetik a célba érés örömét, érzik az értéküket és felelősségüket, kötelezettségek nélkül.

„Ezért is történhet az, hogy én itt ülök, míg másik háromezer ember éppen azon gondolkozik, hogy a gyerekeknek kabátra, cipőre vagy ennivalóra van szükségük, netán egy kis szeretetre és élményre, hogy ha lehet, ne olyan életet folytassanak, ami a talán 16 évesen szülő anyukájuknak jutott”.

Egyesületre lett szükség

Februárban egyesületté vált a mozgalom, mert a felelősség elég nagy lett ahhoz, hogy ezt igényelje. „Nem lehetek Barát Hella, aki rajzolt egy logót és 3000 emberrel levelez” – mondja, de ez a forma abban is segít, hogy a céges támogatók könnyebben léphessenek elő. Hiszen óvodát örökbe fogadni bárki tud: egyedülálló magánszemélyek, a mögöttük álló barátok, vagy akár munkahelyi csoportok, jótékonysági tevékenységre vágyó cégek is.

Az elsődleges adományozott az óvoda és az ott dolgozó szakemberek, óvónénik, akik ismerik a családokat és azok életét, így megfelelő döntést tudnak hozni arról, ki milyen adományt vihessen haza azok közül, amik nem maradnak az óvoda falai között.

Örökbe fogadtunk egy óvodát, és közben megnyílt az emberek szíve

Az elmúlt hónapok egyik legizgalmasabb, és szerencsére komolyan feltörekvő kezdeményezése lett az Örökbe fogadok egy ovit . Barát Hella ötlete egyszerű, és éppen ezért nagyszerű: halmozottan hátrányos helyzetű (rövidítve HHH-s) települések óvodáit kapcsolja össze a neten keresztül örökbefogadó civilekkel, akik a későbbiekben jó minőségű használt játékokat, ruhákat küldhetnek a gyermekeknek; de ha az óvodának ezeken kívül tisztítószerre, fogkefére vagy akár toalettpapírra lenne szüksége, az intézmény által küldött „nincs lista" alapján könnyen fel lehet mérni az igényeket.

Barát Hella fontosnak tartja leszögezni azt is, hogy sehol sem tisztán HHH-s gyerekek vannak egy óvodában, mindig vannak köztük olyanok, akiknek rendezett, jobb hátterük van. Az ő szerepük is nagyon fontos a mélyszegénységben élő társaik számára, mert mintát mutatva, egymást elfogadva segíthetik a felzárkózást.

Az egyik megyében játék, a másikban kabát kell

Térség szerint változik az is, hol van nagyobb szükség ruhákra, mint játékokra.

„Más a nélkülözés Baranyában és Somogyban, mint Szabolcsban vagy Borsodban. Utóbbiakban a legnehezebb a helyzet, ott van leginkább szükség ruhára, miközben a játék mindenhol elfér, egy jobb helyzetű óvodában is.”

Viszont a laikus szemeket bár félrevezetheti a látvány, valójában az sem mérvadó, hogy egy óvodaépület fel lett-e újítva, hiszen ettől a gyermekeknek az otthoni körülményeik még nem javulnak:

„Ha valaki azon gondolkozik, hogy ez a szép, felújított óvoda vajon mennyire rászoruló, annak ne legyen kétsége, mert az oda járó gyerek lehet, hogy egy fürdőszoba nélküli lakásból megy be”.

Az óvodákon túl már a Biztos Kezdet Gyerekházakat is megpróbálják segíteni; ezek olyan, szegregált környezetben, állami program keretében működő családi házak, ahol szakemberek irányítása alatt tudnak hétköznapi segítséget nyújtani a fiatal, rászoruló anyáknak.

A rendszer egyfajta „anya-gyerek bölcsiként” működik, ahol három éves korig fogadják a gyermekeket, akik így napközben kulturált környezetben tölthetik idejüket a fürdőszoba vagy bármilyen komfort nélküli otthonuk helyett. A gyerekek játékokat, tisztaságot és fűtést, a sokszor csak tizenéves anyák pedig rendet, konyhát, mosási lehetőséget kapnak, ami komoly segítség számukra.

Az ide kerülő adományokat szintén azok a gyerekek használhatják a gyerekházban, akik arra tényleg rászorulnak. Tíz éve vannak ilyen házak egy állami program keretében, és rendkívül fontos munkát végeznek – mondja Hella.

Az óvodáknak való adományozáskor megéri figyelni arra is, hogy az intézmény bölcsődeként is működik-e, ugyanis ebben az esetben azok a szülők is könnyedén tudnak segíteni, akik gyermekének kinőtt ruhái kicsik lennének az ovisoknak.

Arról, hogy örökbefogadóként milyen tapasztalatink voltak a programmal kapcsolatban, milyen segítségeket kaptunk teljesen idegen emberektől, és hogyan élték meg ezt a felek, itt írtunk beszámolót.