Jó esetben legkésőbb 4-5 éves korunkban megtanuljuk (megtanítja nekünk anyukánk, apukánk), hogy más játékát nem illik ellopni/tönkretenni/lenyelni/Julcsika fejéhez vágni). Nos, úgy tűnik a Fidesznek nem volt anyukája (apukának is csak egy Soros jutott), tanulni végképp nem volt hajlandó, a gyerekkori agresszivitást sem sikerült feldolgozni, így maradt a nyakunkon egy koravén, zsémbes, ellenvéleményt nem tűrő, harcias, 40-es öregúr.
Persze nem állíthatjuk, hogy nem következetes a bérunió ügyében a kormánypárt. Egyrészről a közpénzből fenntartott propagandamédiájában igyekszik meggyőzni mindenkit arról, hogy az egyenlő munkáért egyenlő bér elve bizony meg fogja feküdni a nettó 110 ezerből dőzsölők akciós CBA-s párizsin edződött gyomrát, másrészt pár nap bénázás után végre kiküldték kifestőcsapataikat, hogy ismét megmutassák, hogyan is képzelik el Orbánék a véleményszabadságot, ha már a plakáttörvényben nem sikerült mindenre kiterjedően szabályozni azt, hogy ebben az országban csak és kizárólag a Fidesz és közpénzből eltartott szervezetei kampányolhatnak, mindenki másnak kuss van. Amíg ezt a mulasztást nem orvosolják (a felelősök egy hétre kimaradnak a közbeszerzésekből), jöhet a fekete festék, meg az a néhány szerencsétlen fidelitasos, aki hajlandó csajozás/pasizás és fröccsözés helyett plakátokat pingálni.
Magyarország, Budapest, Budaörsi út, 2017:
Egy párt plakátjával szemben folytatólagosan elkövetett erőszakot persze még meg lehetett magyarázni azzal, hogy egy politikai eszköz ellen bevetett politikai eszköz megengedhető, ám ez a béruniós plakátokkal szemben már nehezebb feladat lenne, mint Mészáros Lőrincnek egy közbeszerzést elbuknia.
Pedig most ez is sikerült. Érvek már nincsenek (eddig sem nagyon voltak, vagy ha igen, olyan szintűek, mint a velünk élő 90-es évek élő szobra, a még SZDSZ-nek sem igazán kellő Deutsch Tamás által felhozott, miszerint az "egyenlő" bérek a komenizmus felé vinnék az országot), nem is igazán kellenek, marad a vég nélkül folytatott infantilis, ostoba háború, meg az átfestett bérunió, mintha ezzel meg lehetne állítani bármit is.
Viszont szintet léptünk: a chat ablakká válló plakátokra saját fekete üzenetét rálehelő Fidesz meg is kapta a válaszát, vélhetően olyan valakitől, akit kevésbé bűvölt el a kormányzati propaganda: ő úgy érezte, ha a hatalomnak szabad rongálnia, akkor neki pedig szabad üzennie a hatalomnak. Amíg megteheti.
