Régi hagyományok
Állítólag már az ókori népek, kelták, görögök, rómaiak évente egy napig bolondoztak, akkor mindenki derült a vicceken és a bolondos tréfákon. Azt tudjuk, hogy őseinknél megvolt-e ez a szokás, vagy máskor, a télbúcsúztatóval együtt tartottak-e hasonló fordított napot.
A farsangi ünnepkörben voltak olyan jeles napok, amikor előkerültek a színes ruhák és a felhőtlen szórakozásé volt a főszerep. Az áprilisi tréfálkozásról a középkorból van tudomásunk.
Sajnos, a köznépi viccelődésekből viszonylag kevés adat maradt fent, annál többet írnak a nyugati krónikák arról, hogy bizony, a királyi udvarokban is megtréfálták egymást a nemesek, sőt még a királyok is kieszeltek tréfákat. Mátyás királyról ilyen tréfák tömege maradt fenn.
Magyar április
Április hónapot régen Szent György havának nevezték, amikor is egymást bolonddá tették az emberek. Akit aznap sikerült becsapni, arra az április bolondja gúnynevet aggatták és azzal csúfolódtak egész nap. Régen a szülők is megtréfálták a gyerekeket, elküldték őket szúnyogzsírért vagy más vicces, nem létező áruért a boltba.
Voltak olyan települések, ahol maskarába bújt fiatalok tréfálkoztak. Régen sok helyen tartottak fordított napot, amikor is a diákok tanárnak álltak, a tanárok pedig beültek az iskolapadba.
Gazdák feladatai
A jókedvű tréfákon egyedül talán a méhészek nem viccelődtek, hanem szorgalmasan dolgoztak.
A régi előírások szerint a méheket április elsején, de legkésőbb az április elsejét követő héten, szerdán vagy csütörtökön ki kellett ereszteni első röptükre, mert a hiedelem szerint akkor lesznek szorgosak, kövérek és elevenek.