Tavaly áprilisban számoltunk be arról a szomorú esetről, hogy ismeretlenek ellopták a szíven lőtt Kossuth-szobrot.
A mellszobrot ugyanis nem először érte támadás tavaly, 1918-ban szerb fegyveresek "szíven lőtték", a golyó ütötte nyom pedig az ellopásáig látható volt, hatásosan jelképezve a Szerbiában élő magyarság történelmét.
Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke beszél a migránsokról a szobor tövében (Fotó: Molnár Edvárd - MTI)
A bánsági Magyarittabén egyébként már 111 éve állt a bronzból készült Kossuth-szobor. Horvay János szobrász alkotását 1904-ben állították fel önkéntes pénzadományokból, 1918-ig minden évben március 15-én, az 1848-1849-es szabadságharc és forradalom emlékére megkoszorúzták. Miután 1918-ban egy bevonuló szerb katona szívtájékon átlőtte, majd lelökték a talapzatáról, a szobrot a református templomban rejtették el és csak 1941 tavaszán került újra elő. Az emlékműnél 1990 óta szerveznek újra koszorúzásokat, ott tartják a március 15-i bánsági központi megemlékezést.
Az új Kossuth-szobor egy szintén Horvay János által készített, soltvadkerti szobor alapján készült a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács és Soltvadkert önkormányzata együttműködésében. Az új szobrot Biacsi Karolina kőszobrász-restaurátor vezetésével állítottak fel.
A körülbelül 1300 lakosú, közép-bánsági Magyarittabé zömében magyar lakosságát a 18. század végén odatelepített Békés megyei református magyarok utódai alkotják. Korábban színtiszta magyar falu volt, az utóbbi két évtized elvándorlásai és az asszimiláció miatt azonban most már a lakosság körülbelül egytizede szerb.