Sokan, sokféleképpen vázoltak már fel iránymutatást arról, hogyan is érdemes belevágni saját családfánk, vagy ősfánk feltérképezésébe. Bizonyára kevés olyan ember akad, akit ne érdekelne akár csak egy hangyányit is, kik lehettek, hol éltek és mivel foglalkoztak a felmenői, vagy kitűntek-e valamilyen jeles tettükkel életük során. Habár egy család történetének feltárása néha nem kívánt részleteket is felfedhet. Most egy újabb, a hajdan élt ősök felderítésének módszereit lépésről-lépésre hosszasan taglaló írás helyett: mindössze külön figyelmet fordítanánk ennek a napjainkban reneszánszát élő foglalatosságnak – annak szépségeivel és akadályaival együtt. Dióhéjban összefoglalva és egyfajta kedvcsinálóként ajánljuk az alábbi sorok elolvasását, mely remélhetőleg sokak számára ösztönzőleg fog hatni.
A családtörténeti kutatás "műkedvelő" elhivatottjai nagyrészt egyetértenek abban, hogy a kormányzat ezen elhatározása egy régóta várt, pozitív elmozdulás. (Bár az üzleti alapon működő családfakutató vállalkozások már valószínűleg kevésbé értékelhetik ezt így.) Ugyanakkor az is hozzáteendő: a kormányzat ez irányú elhatározása alapvetően üdvözölendő, ám kissé megkésett és nem kellően átfogó lépésnek tűnik, hiszen például az 1895 előtt keletkezett egyházi anyakönyvek feldolgozása kapcsán egyelőre nem tudni, mi a terv a későbbiekre nézve.
Források a családfakutatáshoz
Már-már közhely, hogy az – egyes demográfiai eseményeket nyilvántartó – anyakönyvek számítanak a családkutatás elsődleges forrásainak: fő típusai a születési (keresztelési), a házassági és a halotti (temetési) jegyzőkönyvek, de az egyes helyi egyházi gyülekezetek például bérmálásokról és átkeresztelkedésekről is vezettek anyakönyvet. Itt elengedhetetlen azzal tisztában lenni, hogy melyik településen laktak és milyen vallási felekezethez tartoztak a keresett elődök. A zömmel közrendű földműves: jobbágy, zsellér, azaz nemtelen ősökkel rendelkezők számára az előbb említett anyakönyvek jelentik a legfontosabb támpontot.
Aki polgári, vagy köznemesi, netán főnemesi felmenőkkel (is) bír – amely időközben meglepetésként is érhet –, további jelentős forrásértéket hordozó történelmi okiratok, dokumentumok adatai várják. Nemesi összeírások, nemesi peranyagok, címer- és adománylevelek tekintetében már a kisnemesség is szerencsével kutatható. Ezeken túl megemlítendők különféle korszakok népesség-összeírásai, a katonai sorozások lajstromai, vagy épp – szerencsésebb esetben – a családkönyvek, de egyéb források is.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mindenekelőtt a még élő, idősebb nemzedék tagjaitól megtudakoljunk minden olyan információt, ami a kutatás szempontjából kicsit is lényegesnek tűnhet, máskülönben idővel az egész családi múlt a feledés homályába veszhet.
A hitelesség jegyében szem előtt kell tartani a forráskritika alkalmazását, ne csupán egyetlen forrásra támaszkodva fogadjuk el a talált adatokat, hanem törekedjünk azokról máshonnan is megbizonyosodni. Ennek érdekében is jó eséllyel végigkövethetünk az anyakönyvekben egy-egy emberi életutat a keresztelő–esküvő–halálozás dimenzióiban.
Online kutatáshoz ajánlható oldalak
A FamilySearch nevű oldalt létrehozó mormon önkéntesek az anyakönyvi mikrofilmek digitalizációjának és online közzétételének tetemes hányadát elvégezték rengeteg országban, így hazánk vonatkozásában is már kutathatunk online a felmenőink után. Ingyenes, bár regisztrálni kell a gördülékeny használatához, de valóban megéri! Az oldalon a mai Magyarország területe viszonylag jól feldolgozott, ám a határon túli területek magyar kötődésű anyakönyvei még csak részlegesen hozzáférhetőek, legalábbis online és ingyen. Például Erdély anyakönyveinek kutatása szempontjából szinte csak az a járható út – legalábbis elektronikusan –, ha az Erdélyi Magyar Genealógiai Társasággal felvesszük a kapcsolatot, sok esetben tudnak további segítséggel szolgálni. Ők ugyanis egészen sok helység anyakönyveit digitalizálták, bár azok online nem hozzáférhetőek.
A Magyar Családtörténet-kutató Egyesület (MACSE) honlapján található hasznos tájékoztatók, módszertani ismeretanyagok, adatbázisok és más információmorzsák rengeteg előzetesen és időközben felmerülő kérdésre adhatnak választ. Viszont a MACSE szolgáltatásaihoz való hozzáférés csak részben díjmentes.
A Magyar Levéltári Portál szemrevételezését követően még a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) és Budapest Főváros Levéltára (BFL) honlapjain érdemes böngészni: az MNL-en látható genealógiai tájékoztató, valamint a BFL adatbázisai hasznos információkat tartogathatnak. Ezek után az AdatbázisokOnline felületére is navigálhatunk, ahol a középkortól egészen a 20. század második feléig különféle adatbázisok tárházával szembesülhet az ember.
A Hungaricana közgyűjteményi portálon is sok értékes forrásanyag és adatbank tárul az arra tévelyedő elé, ráadásul ingyenesen. Az Arcanum digitális tudománytárában lévő könyvek, folyóiratok és újságok megjelenítése előfizetést igényel ugyan, de időnként meghirdetnek nyílt kutatói napokat – ezeket is érdemes követni.
A MyHeritage kapcsán azt érdemes kiemelni, hogy nem csak saját genealógiai adatbázissal operál, hanem a genetikát is beemeli a képbe: DNS-tesztet kínál a származástan érdeklődőinek, de térítés ellenében.
Mindemellett már számos, kifejezetten a családfakutatás céljából létrehozott Facebook-csoport is fellelhető, köztük általánosabb jellegű is, ahol a kutatótársak megoszthatják személyes kutatási tapasztalataikat és segíthetnek egymásnak fennakadás esetén. De léteznek specifikusabb csoportok is, például egyes városok, megyék vonatkozásában. Ezekhez már haladó fázisban érdemes csatlakozni. Természetesen a témában való elmélyüléshez hozzásegít a világhálón is bőségesen elérhető tudományos szakirodalom áttanulmányozása.
A családkutatásban jártasabbak azonban gyakorta felhívják a figyelmet, hogyha saját szakállára bárki is belekezdene ebbe a szövevényes családtörténeti kutatómunkába, készüljön fel, hogy ez elég könnyen addiktívvá válik.