Valami akkor törhetett el Jánosban, amikor a kormányátalakítás jegyében Rogán Antalt akarták a nyakába sózni. Sokan hatalmi harcot láttak emögött, de ennél azért többről volt itt szó. Az urizálás Pasa park-i ikonja ugyanis nem nagyon vett volna el hatásköröket Lázártól, sőt, a beosztottja lett volna. És éppen fázott ő a legjobban. Nem akart újabb kínos arcokat és kínos ügyeket a saját háza táján, éppen elég volt korábban a lézerblokkoló, meg a trafikbiznisz. És úgy döntött, megteszi azt, amit a Fideszben 25 éve senki:
szembe megy a Főnökkel.
Erre a meccsre elég komoly tétet rakott a Tippmixen, még a lemondását is felajánlotta. De Orbán nem fogadta el, mert nem fogadhatta el. Aligha boldogulna a kőkemény munkamániásként ismert Lázár nélkül. Ez volt az a pont, amikor János megnyugodhatott volna saját nélkülözhetetlenségének tudatában, és rutinból lenyomhatta volna a hátra levő három évet. De nem ezt tette. Hanem elkezdett szépen, szisztematikusan beszólogatni mindenkinek.
A múlt heti kormányinfón igazi tűzijátékot rendezett. Tarlós István és a fővárosi vezetés kötelező gyakorlatnak számító fikázása után jutott a savból az adóhatóságnak és a Nemzetgazdasági Minisztériumnak is, akik "a tipikus magyar politikusi és államszervezői mentalitás" követve "nem a probléma megoldására hanem a pozíció elfoglalására” koncentrálnak. A legnagyobb visszhangot a közismerten focirajongó, és sok milliárdos futball beruházásokat kezdeményező miniszterelnöknek odaszúrt, mesterien aljas félmondat volt:
"Két dologhoz ebben az országban mindenki ért, az egyik a futball, ennek számos kormányzati intézkedésben meglátni a nyomát..."
Ma pedig - szintén csak úgy mellékesen, és egyébként egy kormányzati intézkedés, az állami földek eladása mellett érvelve - lenyomta saját, egymondatos őszödi beszédét az állami gazdaságokat ugyanúgy szétlopó szoci és fideszes menedzsmentekről. Ami nem csak a jelenlegi kormányzásról, de az egész nyomorult 25 évünkről is nagyjából mindent elmond.
Ezeket a szöveget nem egy zsebbe rejtett diktafon rögzítette, hanem kamera. Lázár pontosan tudta, hogy a szavaiból ordas nagy botrány lesz - és nagyjából biztosak lehetünk benne, hogy
pontosan ezt is akarta.
Nehéz elhinni, hogy Magyarország legcéltudatosabb, legcinikusabb, érzelmektől és elvektől garantáltan mentes politikai harci droidjában éppen most égett ki a biztosíték. Hogy hirtelen megtalált lelkiismerete nem újabb, profin használt fegyver a hatalmi harcban.
A teljhatalmúnak tartott nagyfőnöknek való beszólás, a monolit politikai tömbből történő kikacsintás egy lojálisnak megismert politikust önmagában is fontosabbá tesz - s, ami talán ennél is fontosabb:
népszerűbbé.
Nemrégiben egy, az Eleven Emlékmű által szervezett harcdore liberális poszt-SZDSZ-es csoportterápián jártam tudósítóként. Ott hallottam egy idős, Klubrádió-függő bácsitól, hogy ő a változást már nem a baloldaltól várja, hanem
Lázár Jánostól, aki "az egyetlen emberszabású a fideszesek között".
Közel sem biztos, hogy Vader nagyúr meghibbant. Még az se valószínű, hogy megsértődött. Talán inkább kinézte magának a császári trónt. Ahhoz azonban előtte ki kell átkoztatnia magát a birodalmiak közül. A hűtlenséget a közvélemény megveti, de akit azért taszítanak ki, mert meg merte mondani a véleményét, azzal szolidáris. Abból
nem áruló, hanem áldozat lesz.
És ennél hálásabb szerep aligha van a politikában...