A szerző rögtön a bevezetőben történelmi távlatokba helyezi a milliárdos meglepő elnökségét.
„Trump 2017. január 20-ai beiktatásával az Egyesült Államok a Watergate óta a leghevesebb politikai viharba került.”
Michael Wolff eredetileg a Trump-adminisztráció első száz napjáról akart beszámolni, de végül több mint kétszáz nap lett belőle, annyira izgalmas események zajlottak.
Trump betiltatta volna a róla megjelenő könyvet, de nem sikerült
Miután a New York Magazine szerdán részleteket közölt a könyvből, Donald Trump pedig nyilatkozatban kárhoztatta volt stratégiai főtanácsadóját, Steve Bannont, az elnök ügyvédje levélben fordult a könyvet összeállító Michael Wolff íróhoz és a kiadóhoz,kérve a könyv forgalmazásának letiltását.
Az első interjút még 2016. májusában készítette, pedig akkor még mindenkit kiröhögtek, aki egy mondatba foglalta azt, hogy Trump és az elnökség. A milliárdos épp egy félliteres Häagen-Dazs vaníliafagyit majszolt, miközben „lustán és jókedvűen” beszélt különböző témákról. Tanácsadói, Hope Hicks, Corey Lewandowski és Jared Kushner, aki egyben a veje is, ki-be járkáltak a szobából.
Wolff a clevelandi republikánus konvención is beszélgetett a kampánycsapattal, de még akkor sem lehetett elképzelni, hogy Trump elnök lehet. Később, a Trump Towerben már ott volt Steve Bannon is,
„akit a választás előtt még egy szórakoztató különcnek tartottak, majd később, a választás után csodatévőnek.”
Azóta viszont alulmaradt a fehér házi csatározásokban.
A szerző január 20-a után helyet kapott a ház nyugati szárnyában, hogy aztán több mint kétszáz interjút készíthessen a könyvhöz, 18 hónap leforgása alatt. Magával az elnökkel összesen több mint három órán keresztül volt lehetősége beszélgetni. Azt talán soha nem tudjuk, meg hogy ez igaz-e. Trump cáfolta az interjúk tényét, ahogy kormányzatának legtöbb tagja is.
Wolff egyik legérdekesebb tapasztalata, ami leginkább ellentmond a híreknek, az a sajtó és az elnökség kapcsolata.
„Noha a Trump-adminisztráció ellenségesen viselkedett a sajtóval, még így is sokkal nyitottabb volt a média felé, mint eddig bárki a Fehér Házban.”
Később az elnök állítólag beleegyezett abba, hogy „egyfajta láthatatlan megfigyelői státust” kapjon Wolff, de végül a különböző egyéni érdekek miatt ez teljes egészében nem valósulhatott meg. Ki ugyan nem tessékelték, de végig betolakodónak számított, akit senki nem hívott, de csendesen figyel.
Ezt a módszert az újságírásban a „fly-on-the-wall” fogalommal szokás jellemezni. Ez a tényfeltárás és a dokumentumfilmezés egyik leghitelesebb formája. Ilyenkor jelen van az ember, de szinte észrevehetetlen.
Igazság és hazugság
Trump elnöksége kapcsán sokszor felmerül az alternatív tények kifejezés, amit egyszerűen nevezhetünk hazugságoknak is, de ha nem szeretnénk rögtön ítélkezni, maradjunk a párhuzamos valóság megnevezésnél. Erről bővebben itt írtunk, már az elnökség legelején:
Trump és az alternatív tények - létrejött a párhuzamos valóság?
Az alternatív szó lexikoni magyarázat szerint azt jelenti, hogy „kettős, két választási lehetőséget felkínáló" - a tényt pedig nem kell magyarázni. Ezeknek a párosítása önmagában ellentmondást szülhetne, ugyanis ha van egy fix tény, az nem biztosít két választási lehetőséget, maximum két értelmezési keretet, ez viszont nem befolyásolja magát a tényt.
A szerző is érezte, hogy tisztáznia kell, mindent érdemes-e elhinnünk azokból a történetekből, amiket elmeséltek neki a Fehér Ház életének szereplői.
„Ezekről az ellentmondásokról és az igazsághoz fűződő igen laza viszonyrendszerről írtam elsősorban. Néha meghagytam a szereplők saját verzióját, és az olvasóra bízom, hogy döntsön.”
Voltak viszont olyan helyzetek is, mikor az állítások és források alapján az események elbeszélését igaznak fogadta el. Wolff a legtöbb esetben nyitottságot tapasztalt kérdései feltevése után.
„Bármi is volt az oka, akivel csak kapcsolatba kerültem – a Fehér Ház kabinetjének rangidős tagjai éppen úgy, mint a megfigyelők-, az rengeteg időt szánt rám, nagy erőfeszítéseket tett, hogy rávilágítson Trump Fehér Házának különleges természetére.”
Ami pedig még izgalmasabbá teszi a könyvet, hogy annak minden történetében ott van maga az elnök is. Akár köz, akár magánügyről van szó.
„az ő szilárd, fáradhatatlan és kontroll nélküli hangja”
mindenhova elér.
Pletyka, botrány vagy politika?
A könyv inkább bulvársztorikat tartalmaz a keménypolitika helyett. Trumpék pletykakönyvnek tartják, aminek a helyszínei és szereplői ugyan léteznek, de a történetei nem mindig, vagy nem pont úgy, ahogy le van írva.
Ha valaki kíváncsi néhány részletre, ebben a cikkünkben elolvashatja, de ha spoiler nélkül akarja kezébe venni a könyvet, ne kattintson:
Szinte mindent megtudhatunk Trumpról egy hamarosan megjelenő botránykönyvből
Michael Wolff, a 64 éves újságíró Fire and Fury: Inside the Trump White House (Tűz és harag: Trump Fehér Házának belsejében) címmel írt könyvet. Wolff nem egy kispályás konteóhívő, hanem díjnyertes szerző, aki korábban például Rupert Murdoch médiamágnásról írt leleplező könyvet.A New York Magazine több részletet is közölt a január 9-ére várható kiadás előtt.