"Pár ezer plusz forint nem megoldás arra, hogy öt ember munkáját végzem egyedül. Nem fog megmenteni attól, ha egyszer olyan fáradt leszek, hogy hibázom, és ne adj’ isten ezért meghal valaki. Nem egy gumiabroncsgyárban dolgozunk, ahol ha elrontok valamit, kidobom a kukába és majd a következő jó lesz. Ha itt hibázom, annak nagyon komoly következményei vannak. Mi van, ha miattam hal meg valaki? Mit mondok a családjának? Bocsánat, de nagyon fáradt voltam? Hogyan számolok el a lelkiismeretemmel?"
– mondta egy, a Honvédkórházban dolgozó orvos a 24.hu-nak.
A helyzet kiélezett, és egyre többször kerül szóba a dolgozók között egy esetleges sztrájk is, ezen pedig nem segít, hogy a Zacher Gábor utódjának kinevezett Burány Béla szakmai reputációját nem sokan ismerik el az osztályon. Sok dolgozó úgy érzi, pattanásig kell feszíteniük a húrt ahhoz, hogy az elfogadhatót éppen csak súroló körülményeket zsaroljanak ki.
A lapnak nyilatkozó dolgozó szerint ez így sokáig már nem lesz tartható.
Már egy komolyabb buszbaleset is komoly gondot okozna
"Ha Budapesten történne egy középsúlyos katasztrófa, mondjuk egy komolyabb buszbaleset, amiben ötnél több sérültet kellene egyszerre ellátni, nemhogy a sürgősségi lenne gondban, de már a helyszíni mentésnél is problémák lennének"
– mondta a portálnak egy a Szent Imre Kórházban dolgozó, névtelenséget kérő orvos.
Az indok egyszerű: traumás beteget csak kevés budapesti kórház tud ellátni, a Szent Imre hiába a második legjelentősebb kórház a sürgősségi ellátás tekintetében, traumatológiai osztály hiányában oda hiába vinnének egy buszbalesetező súlyos sérültet.
A Szent Imrében a Honvédkórház sürgősségijéhez hasonlóan nagy a forgalom: napi átlagosan száz beteggel a Budapesten a második legnagyobb sürgősségi betegellátó osztálynak számít a Honvéd után. Az orvos a lapnak azt mondta, bár a Szent Imrében egyelőre nem fenyeget felmondási hullám, a Honvédkórházra jellemző ember- és eszközhiány ott is megnehezíti a napi munkát.
Szerinte minden dolgozót feszíti belülről a helyzet, és beszélnének is róla, de nyíltan nem tehetik meg. Az is elkeseríti a dolgozókat, hogy amíg ők belülről látják, mekkora a baj, „feljebb”, a politika még mindig úgy ítéli meg – nemcsak a sürgősségi ellátás, de az egészségügy helyzetét –: nem olyan súlyos a helyzet, hogy végre a fontossági listán előre vegyék az egészségügyet.
„Próbálunk a humorérzékünkkel felülkerekedni a napi szaron, de a nap minden perce küzdelem” – írja le a hangulatot az orvos, aki hozzátette, zavarja őket a források nem ésszerű elosztása, napi téma köztük a „stadionozás”: az, hogy fölösleges dolgokra mennek el milliárdok.
Összeomlás szélén
Van olyan vélemény, hogy októberben, mások szerint akár már szeptemberben összeomolhat a Honvédkórház sürgősségi ellátása, de ha az egészségügyről van szó, totális összeomlásról (tehát például arról, hogy bezár a sürgősségi) nem lehet beszélni.
Valamilyen ellátás biztosan lesz - mondja Kunetz Zsombor oxyológus szakorvos, egykori légi mentő is, aki blogján többször foglalkozott már a sürgősségi, azon belül a Honvédkórház ügyével
Most a 24.hu-nak azt emelte ki, hogy ha így marad a helyzet, a „valamilyen ellátás” azt fogja eredményezni, hogy szignifikánsan többen fognak meghalni a sürgősségi osztályokon. Ám ez csak a jéghegy csúcsa, mert vannak olyan betegek, akik nem halnak meg, de az ellátásuk bőven hagy kívánni valót. Ezek az esetek csak ritkán érik el a sajtó ingerküszöbét, pedig például egy stroke-os beteg nem időbeni ellátása megpecsételi a beteg sorsát azzal, hogy élete végéig fél oldalára béna maradhat, ami megfelelő időben érkező ellátással megelőzhető lenne.
Kunetz Zsombor szerint - bár a Honvédkórház esete rávilágított a helyzetre - a problémával való őszinte szembenézés így is valószínűleg elmarad. Hiába emelik a sürgősségi osztályon dolgozó orvosok és nővérek bérét, a pénz bár fontos, nem jelenti az egyetlen megoldást, ugyanis a szervezetlenség, mint fő probléma megmarad. Úgy véli, a politika akkor fog szembenézni az egészségügy tarthatatlan problémáival, amikor azok igazán jelentősek lesznek szélesebb rétegek számára is. Ez pedig csak akkor következhet be, ha a társadalomban is megjelenik az igény a változásra és a változtatásra.