"Olyan jelölteket indítunk az előválasztáson, akik helyben már bizonyítottak és akik kellően integratívak ahhoz, hogy ne csak az elkötelezett ellenzéki szavazókat tudják megszólítani, de a bizonytalanokat is" - Jakab Péter, a Jobbik elnöke, miniszterelnök-jelöltje nyilatkozta ezt pártja jelöltjeivel kapcsolatban.
Interjúsorozatunkban bemutatjuk a Jobbik színeiben az előválasztáson induló politikusokat, és terveiket.
Az egykori tapolcai mentőápoló 2015-ben az első olyan jelölt volt, aki a Jobbik színeiben meg is nyerte egyéni választókerületét. A nemrégiben nagypapává vált Rig Lajossal szakterületén, a koronavírus-járvány miatt a közbeszéd fókuszába került egészségügyön kívül a Fidesz által újra megvalósított, modernkori feudalizmusról, az ajkai választókerületet érintő legfontosabb kihívásokról és az ellenzéki előválasztás fontosságáról is beszélgettünk. Interjú.
2015-ben Ön úgy is nyerni tudott a választókerületében, hogy nem volt ellenzéki összefogás. Legyőzte az MSZP és a Fidesz jelöltjét is, egyedül. Ön szerint miért van szükség mégis előválasztásra? Mi a legfontosabb üzenete az előválasztások előtt a választókörzetében élő választók számára?
2015-ben teljesen más volt a közélet, közhangulat, mint most. Akkor mélyrepülésben volt a Fidesz a különböző botrányaik miatt (például Quaestor), így változást akartak az emberek. Valóban, több mint tíz jelölt indult a Fidesszel szemben, és így is sikerült nyernünk.
2015 nyarán úgy kellett a Fidesznek a migrációs helyzet, mint egy falat kenyér. Hiába kértük nyárra többször az Országgyűlés összehívását és azonnali cselekvést az illegális bevándorlással kapcsolatban, a kormány húzta az időt, majd szeptemberben Orbán Viktor az ország megmentőjeként lépett színre, végrehajtva azokat a dolgokat, amiket a Jobbik már hónapokkal ezelőtt követelt.
Sajnos sikeresnek bizonyult az évekig tartó riogatás, sorosozás, ellenségkép-keresés. 2018-ban egyértelműen ezt kihasználva tudtak nyerni. Példaként említem:
a fideszes ellenfelem azt hazudta, ha én nyerek, migránsokat viszek a tapolcai laktanyába,
illetve szemrebbenés nélkül hívogatták a helyi pártirodából a falun élő embereket, hogy ha az ellenzék nyer, migránsok költöznek a házaikba. Orbitális hazugságok által tudtak nyerni és semmi sem volt drága.
2018-ban nagyon szomjaztak az ellenzéki szavazók az összefogásra, hogy csak egy jelölt induljon a fideszes jelölttel szemben. Akkor sajnos nem valósult meg. A 2018-as választási kudarc sokunkban mély nyomot hagyott. A választókerületet olyan országgyűlési képviselő képviseli most, akire a polgároknak csupán kevesebb, mint a fele szavazott. Az ellenzéki pártok vállalták a felelősséget, elismerték a hibájukat, és javítani igyekeznek ezen. Ezért született meg egy hatpárti megállapodás, mely lehetőséget ad arra, hogy a választókerületekben egy az egy ellen indulhassunk: mi, ellenzékiek a kormánypártiakkal szemben.
Mi a titkos receptje az előválasztásra? Hogyan akarja megnyerni?
Azért titkos, mert nem árulom el. (Nevet.) A hitelesség, jó csapat, feltétel nélküli bizalom rendkívül fontos. Valamint az évek során szerzett tapasztalat, hiszen mi 2015 óta megállás nélkül kampányhelyzetben dolgozunk.
Kik segítik ebben?
Természetesen a családom támogatása rendkívül fontos. A közvetlen asszisztensemre mindenben számíthatok, megválasztásom óta dolgozunk együtt, teljes összhangban, illetve a budapesti kollégáim, helyi képviselőink, aktivistáink is óriási segítséget jelentenek a képviselői munkám során.
Modernkori feudalizmus
Hogyan mutatná be a választókerületét? Hogyan ítéli meg a térség állapotát, mennyire elégedettek a választók az országgyűlési képviselő munkájával?
A körzet 60 településből áll, nem lehet általánosságban beszélni róluk. Azt tapasztalom, hogy
A kisebb települések polgármestereinek többsége áldozatul esett a Fidesz által felépített hűbéri rendszernek, ahol a helyi kiskirály felé (országgyűlési képviselő) nagyon sok elvárásnak meg kell felelni az EU-s fejlesztési forrásért cserébe.
Ha az lett volna a jelenlegi kormánypárti képviselői feladata, hogy építse fel a modernkori feudalizmust a körzetben, és hűbéri rendszerhez hasonlóan az egymástól való függés határozza meg a települések mindennapjait, akkor ezt tökéletesen elvégezte. Szerintem már mindenkinek nyilvánvaló, hogy az EU-s támogatásokkal történő zsarolásra épül a helyi képviselő hatalma.
Semmi más nem zajlik, mint az EU-s pénzzel történő kampányolás, nemzeti szalaggal pózolás, megfélemlítés, bosszú.
Miközben már két négyzetméter járdát is nemzeti szalaggal adnak át, azoknak elfelejtenek köszönetet mondani, akik ezt finanszírozták. Mert lássuk be, valamennyi ilyen beruházást a magyar adófizetőknek köszönhetünk. A legújabb aljas húzásuk az, hogy miközben megcsorbítják az önkormányzatok bevételeit, és a válságkezelésre hivatkozva szipkáznak el tőlük forrást, többletfeladatokat rájuk zúdítva, addig azzal kampányolnak, az elvett összegből mennyit adnak vissza jólelkűen. Hogy mindenki értse: elvesz a zsebemből 20 000 forintot, aztán örökké hálásnak kell lenni, ha ebből 500-at visszaad.
Miben szenvednek hiányt leginkább az itt élők? Mely területen lenne égetően szükség a fejlesztésekre?
Ahogy országosan, úgy itt is főként az egészségügyi ellátásra kellene nagyobb forrást biztosítani.
Nyilvánvaló, hogy ugyan rengeteg TB-t fizetnek az emberek a fizetésükből, ha bármi bajuk van, magánellátást kénytelenek igénybe venni. Az utak, járdák, csapadékvíz-elvezetés fejlesztése folyamatosan napirenden van szinte valamennyi településen. Minden évben kérek forrást ezekre a fejlesztésekre a központi költségvetésből, de sajnos a térség fideszes képviselője ez idáig nem állt az ügy mellé.
Ha választókerületi szintű korrupcióról beszélünk, általában Boldog István és Simonka György neve jut eszünkbe először. Az Ön térségében mennyire jellemző az urambátyám rendszer?
Abszolút. Egyre több korrupciógyanús ügy lát napvilágot. Megszaporodtak a közbeszerzési bírságok, OLAF-vizsgálatok, például Badacsonytomajban vagy Sümegen. Szerintem előbb-utóbb összedől ez a dominó a mi körzetünkben is.
Miket ért volna el eddig – akár a választókerületében, akár országosan, egészségügyi szakpolitikusként –, ha kormányon lenne a pártja vagy az összellenzék?
Felszámoltam volna a körzetünkben ezt a rendkívül káros „urambátyám” rendszert. Kivontam volna a politikát az EU-s pályázatokból, azok elbírálásából. Talán fogalmazhatok úgy is,
felszabadítottam volna a körzetünket a helyi kiskirály hatalma alól, és igyekeztem volna elérni, hogy a valós információk is eljussanak a vidéken élő emberekhez.
Mivel az egészségügy a szakterületem, így főként ott szeretnék változásokat eszközölni. Szerintem ez a legfontosabb, ugyanis mindennek az alapja az egészségünk és a stabil lábakon álló egészségügy.
Mit tart a legfontosabb feladatának, kihívásának? Van-e olyan eredmény, amire büszke, amit ekkora ellenszélben is sikerült elérnie?
Egy olyan országért szeretnék dolgozni, ahol elindul végre ennek a modernkori hűbéri rendszernek a lebontása és nem a félelem, illetve az egymástól való függés határozza meg a mindennapjainkat. Településeinken szabadon szavazhatnak a közmunkások arra, akire szeretnének, mert nem függ a voksuktól a munkájuk, a polgármesterek nem rettegnek többé a helyi „kiskirálytól”, hogy nem kap pályázati forrást a települése, ha nem fogad neki hűséget. A kormány pedig nem politikai alapon osztja vissza a fideszes városoknak a magyar adófizetők pénzét.
Számomra nagyon fontos, hogy a barátaim, családom folyamatosan tükröt tartanak, hogy lássam, miként változtat meg ez a közeg. Szerencsére tisztességes ember maradtam. Tiszta lelkiismerettel kelek és fekszem minden nap. Ez az egyik legfontosabb eredmény és cél is a jövőt tekintve. A gyermekeimet is erre nevelem, így nem élhetek másképp. A legfontosabb, hogy számukra örök példakép maradjak.
Hiszem, hogy csak úgy lehet hitelesen képviselni az embereket, ha köztük járunk és megértjük a problémáikat. Ezért is tartom fontosnak az önkéntes munkát, akár a mentőknél, akár egy iskolai tanterem kifestésénél.
Több eredmény közül talán a tapolcai kórház funkcióbővítését említeném, hiszen kitartó munkával elértük, hogy amit a Fidesz bezárt, annak legalább egy darabkáját visszaszerezzük. Megjegyzem,
tartok tőle, az új egészségügyi törvény miatt újra küzdenünk kell a kórházunkért, de ezúttal a teljes bezárás is benne van a levegőben.
Az egyik szívügyem volt az SMA betegeknek az életüket jelentő gyógyszer támogatására az állami forrás biztosításának kiharcolása, vagy említhetném a nyírlaki esetet is, mikor megakadályoztuk, hogy ne költöztessék a környező falvakba a pszichiátriai betegeket. Ezeken túl rengeteg ügyben igyekeztem a lakosságot képviselni, például felléptem a halimbai, egészségre káros tornaterem, a balatonrendesi sittlerakó, illetve a sümegi Digi-torony ügyében is. Úgy gondolom, a nyomásgyakorlás, kitartó érvelés, összefogás előbb-utóbb eredményre vezet.
Egy párhuzamos valóság
Egészségügyi szakpolitikusként hogyan ítéli meg a kormány járványkezelését?
A mentőknél végzett önkéntes munkám során azt tapasztaltam, hogy az OMSZ-nél jól betartható eljárásrend került kidolgozásra. Habár sajnos a szakemberhiány ott is, mint az egészségügy minden területén, gondot okozott.
Igyekeztem mindig konstruktívan tolmácsolni a kormány felé a dolgozók által elmondottakat és az általam tapasztaltakat. Úgy gondolom, mivel mentődolgozóként vettem részt a járvány elleni védekezésben, talán számít a döntéshozóknak a hitelesség. Sajnos többnyire csukott fülekre találtam.
Nem győztem elmondani, hiába van elég lélegeztetőgép, ha nincs mellé hozzáértő orvos, szakdolgozó. Sajnos ez a valóság, ami most egyre nyilvánvalóbbá vált.
A legaggasztóbb, hogy a kormány pont a járvány idején látta szükségesnek átalakítani az egészségügyet, ezáltal 5500 dolgozó hagyta el a pályát. Szerintem a világon egyedüliként tették meg mindezt, óriási kockázatot vállalva. Eddig is a szakemberhiány okozta a legnagyobb problémát, így egyetlenegy szakdolgozó kiesése is aggasztó. Főleg annak tudtában, hogy eddig is 6-8 beteg jutott egy intenzív ellátásra szoruló beteg mellé az optimális 2 helyett. Vajon mi lehet most a helyzet…? Nem fogják elmondani, ahogy más országokkal ellentétben a sajtót sem engedik be a kórházakba, sőt, titoktartási kötelezettséget íratnak alá a dolgozókkal. De én elmondom, ugyanis az ország minden pontjáról kapok információkat: sajnos nagy a baj.
Nem lett volna szabad, hogy a politika ennyire beleszóljon a járványkezelésbe és ilyen mértékben háttérbe szorítsa a szakmát.
Bár már országgyűlési képviselő, mégis visszaült a mentőautóba az elmúlt időszakban. Miért érezte ennek szükségét?
Tavaly februárban az olasz halálozási számokat látva mondtam a feleségemnek, hogy amint itthon szükség lesz rám, visszamegyek. Kásler miniszter márciusban felhívást tett közzé önkéntesek toborzására, ekkor az elsők közt jelentkeztem. Úgy éreztem, az egészségügyben szerzett tudásommal és tapasztalatommal sokkal többet tehetek az emberekért a frontvonalban, mint a parlamenti sorokban. Pár hete újra jelentkeztem több dunántúli kórház intenzív osztályára mint aneszteziológiai szakasszisztens. Több helyen – vélhetőleg politikai okból – nemleges választ kaptam, máshonnan még várom a visszajelzést.
Már a járvány időszaka előtt is rendszeresen adományozott orvosi eszközöket, elektromos ágyakat egészségügyi intézményeknek. Ekkora a baj Magyarországon?
Igen, sajnos. Megmondom őszintén, amikor az első adományok érkeztek, magam sem hittem, hogy ekkora szüksége van ezekre a berendezésekre a kórházaknak, szociális intézményeknek, sőt, az otthonápolásra szoruló családoknak. Szörnyű állapotban vannak ezek az intézményeink, sokan rendkívül alacsony költségvetésből működnek, és
A legtöbb intézmény önerőből képtelen lenne beszerezni ezeket, így óriási segítség számukra a külföldi adomány.
Ön szerint a koronavírus-járvány mennyire alakította át a parlamenti munkát, a nagypolitikát? Mit emelne ki az elmúlt időszakból?
Már a migráció átalakította, a jelenlegi helyzet csak tetézi. Kommunikációs kormányzás folyik, valós eredmények nélkül. A parlament színvonala egyre aggasztóbb. Az ellenzék kérdéseire történő válaszok többnyire kimerülnek a véget nem érő „gyurcsányozásban”.
Miközben az árak (alapvető élelmiszerek, üzemanyag stb.) az egekben, egyre többen élnek létminimum alatt. Óriási gondokat okoz a lakhatás, illetve a vírushelyzet miatt sem számíthatnak az emberek valós segítségre, ellentétben a „laboratóriumnak” számító Ausztriával.
Mennyire viseli meg a családi életet egy választási kampány?
Korábban nagyon megviselte a családomat a sok hazugság, mocskolódás, de már szerencsére ők is immunissá váltak erre. Be kell látni,
a Fidesz hatalmának egyik alapköve az, hogy súlyos közpénzmilliárdokból valótlanságokat állít a politikai ellenfeléről,
akár a sok sajtóper árán is. Igaz, azt is a magyar emberek adóforintjaiból fizetik ki. A körzetünkben sem működik másképp a Fidesz. Számtalan perre kerül sor a sok valótlanság, rágalmazás miatt. Értesüléseim szerint több százezreket keresnek egyesek azért, hogy különböző közösségi oldalakon álhíreket terjesszenek és különféle aljassággal járassák le az ellenzéki polgármestereket és persze engem.
A családom mindenben támogat, hiszen tudják, hogy értük is teszem. Szeretném, ha az unokám Magyarországon nőne fel, ahol XXI. századi az oktatás, egészségügy, és egyenlő munkáért egyenlő bér jár.