A Quaestor tevékenységi köre ’93-ban bővült ki értékpapír-kereskedelemmel, és befektetési alapkezeléssel. Magdi néni a nyugdíjas pedagógusnő, szintén nyugdíjas egykori hivatalnok férjével együtt a következő évben be is ballagott a cég helyi irodájába, hogy megtakarított pénzük biztonságban legyen. A félretett pénz a gyermekek, unokák taníttatására, kisebb-nagyobb utazásokra, egy budapesti lakásra ment volna el. A fővárosba költözés füstbe ment terv maradt. Utolsó tartalékaikat – majdnem öt millió forintot – éppen a Quaestor bebukása előtt egy hónappal helyezték el Tarsoly Csaba kötvényeiben.
Különösen rosszul esett Magdi néninek, hogy a Quaestor ügyintézőinek semmit nem jelentett az, hogy ők régi ügyfelek, nem kaptak figyelmeztetést senkitől, még ekkor sem. Miután a Jógazda Takarékpénztár, és az Orgovány és Vidéke Takarékszövetkezete bebukott, még bíztak abban, hogy a Quaestor talán más lesz, hiszen úgy tűnt, hogy annak igazgatója a kormányzati körökkel kiváló kapcsolatokat ápol. Otthon azért nem akartak készpénzt tartani, mert többször is betörtek hozzájuk.
"37 évig a nemzet lámpása, 25 évig a nemzet nyugdíjasa voltam, most pedig a nemzet koldusa lettem"
– mondja könnyeivel küszködve a 84 éves asszony. Mikor megkapták az elszámolást, kiderült: Magdi néni 23 milliójából a 6 milliós kifizetésen fölül 7107 forint járt vissza. Hozzátette: nem szerencsejátékkal kereste meg az elveszett megtakarítását, a kemény munka gyümölcsét mégis más szedte le. Holott Magdi néni tudja azt is, hogy milyen szó szerint csépelni és aratni, 10 éves kora óta a mai napig dolgozik, mégsem lett fösvény, eddig szívesen adományozott jótékony célokra is -ecsetelte az Alfahírnek.
Téli tüzelőanyagra kellett volna a kamat
Egy tanyán élő, 71 éves nyugdíjas nő azért tett félre 300 ezer forintot, majd a családi traktor eladásából származó 400 ezer forintot, mert abban bízott, hogy a kamatok fedezik majd a téli tüzelőanyag árát. Ráfázott: Quaestor károsultként a befektető-védelmi alap kiszúrta a szemét 64 000 forinttal.
Ha fellebbezni akar, legalább 24 ezer forintot le kell tennie az asztalra, ami az 54 ezer forintos nyugdíjának több mint a fele, ráadásul biztos eredménnyel ez a módszer sem szolgál.
Ellehetetlenült a családi vállalkozás
Egy kecskeméti családi vállalkozás a megváltozott korszellemben nem talált piacra, ezért azt felszámolták, az alkalmazottakat végkielégítéssel, törvényesen kifizették, majd a Quaestorba fektetett pénzből kívántak új céget indítani, de arra már nem kerülhetett sor: az egykori munkaadók jelenleg munkanélküliek.
Mint fogalmaztak, időközben hozamok levonása ürügyén a tőkét is elvonták tőlük, semmijük nem maradt.
Oda az orvosi kezelés
Németh Attilának egészsége múlhat a brókerbotrányon. A 2010-ben autóbalesetet szenvedett férfi 83 százalékos rokkant, egyetlen esélye a tolószékből való felálláshoz egy amerikai kezelés lenne, megtakarított pénzüket erre akarták fordítani. A Bevától (Befektető-védelmi Alap) vagyonának csupán 5-6 százalékának megfelelő kártérítést kapott, így a munkaképtelen férfinek nem csak az orvosi kezelésre, de a hétköznapi megélhetésre is rátette pecsétjét a Quaestor bedőlése.
Próbáltak minél több utat kijárni, politikusnak és minisztériumnak is írtak levelet, de vagy semmit, vagy csak sablon választ kaptak. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma például azzal küldte el őket, hogy egy ilyen ügyben nem kérhetnek méltányossági eljárást akkor sem, ha műtétre kellett volna a pénz. Az örökségekből és spórolt pénzből álló vagyon visszatérítése szerinte szándékos időhúzás miatt nem történik meg.
Ha van kisvasútra pénz,
akkor erre miért nincs?
– teszi fel elkeseredve a kérdést Attila, aki úgy véli, hogy a hozzáállással van a probléma, azért nem segítenek nekik.
Öngyilkosságig vezetett a bánat
S. L. szintén név nélkül szeretett volna mesélni tragédiájáról. A férfi 2001 óta feleségével együtt tartott pénzt a Quaestornál, lakást szerettek volna vásárolni. A foglalót már ki is fizették, amikor beütött a csőd, így a vételárat már nem tudták kivenni. Két napon múlott, hogy nem jutottak hozzá pénzükhöz, az irodában pedig nem tudtak nekik segíteni – az óriási stressz, ami a házaspárra nehezedett odáig vezetett, hogy S.L. felesége több évtizednyi házasság után eldobta életét.
Férje akkor is elsírta magát, amikor nekünk mesélt a tragédiáról, ami elkerülhető lett volna, ha nem fosztják ki őket a brókercégnél. Ráadásul a kárpótlásban is meglepő trükkhöz folyamodtak: a férj megkapta egy részét pénzének, a felesége után járó összeget azonban már nem, kettőjük befektetését ugyanis a háláseset után összevonták, és így számolták ki a felső kártérítési korlátot. Párhuzamba is állította helyzetüket a Rákosi-féle kisemmizésekkel:
„Az unokámnak majd annyit tudok mondani, hogy a családi vagyont elvette a Fidesz meg a Tarsoly”.
Valamennyi áldozat arra panaszkodik, hogy a felszámolt cég nem kommunikál, telefonon, levélben érdemi válaszokat nem ad, az úgynevezett elszámolás pedig megfogalmazásuk szerint sajtpapír, amiből semmi nem derül ki. A Jobbik korábban azt mondta, hogy a Fidesz átverte a Quaestor-károsultakat, nem tudta, nem akarta tartani a saját ígéretét, egy korábbiakban retorikailag tisztességesnek tűnő rendezési folyamat helyett, indokolatlan kedvezményeket foganatosított a bankok részére.
Az ellenzéki párt hozzátette: a kormány a több mint harmincezer érintett közül alig kevesebb, mint a felének biztosít látszólag teljes kártalanítást, miközben még le kell vonni a hozamokat, és a különböző kamatszerű, megjelenő pozitív események tételét is. Emlékezetes, hogy a Jobbik a brókerbotrány kirobbanásakor arra kérte a parlamenti képviselőket, hogy büntetőjogi felelősségük tudatában nyilatkozzanak: tudták-e előre, hogy be fog dőlni a Quaestor, és ezért kimentették-e időben vagyonukat. A Fidesz és a KDNP képviselői látványosan nem válaszoltak.