Elkezdődött az uniós Trónok harca a legfontosabb pozíciókért, rögtön egymásnak feszült a két legerősebb tagállam, ezúttal mást diktálnak a német és francia érdekek. Az EP-választáson elmaradt a populista forradalom, a Matteo Salvini-fémjelezte oldalnak az egyik legnagyobb ellenfele a klímaváltozás volt. Szicherle Patrikot, a Political Capital elemzőjét kérdeztük Európa új erőviszonyairól. Interjú.
Az Európai Néppárt képviselőinek száma 217-ről – a legfrissebb becslés szerint, amit még tegnap is frissítettek az Európai Parlament hivatalos honlapján – 179-re csökkent. Ambivalensnek mondható eredmény, a visszaesés jelentős, de a többség náluk maradt.
Egyértelműen gyengült a Néppárt, ennek kapcsán rögtön ki kell jelentenünk azt is, hogy nem csak a szélsőjobb vett el mandátumokat az EPP-től, hanem a Zöldek és a liberálisok is. A Néppárt politikai vezetése így is megőrizte stabilitását, ami annak köszönhető, hogy határozott maradt az előnyük a szociáldemokratákkal szemben. Belpolitikai olvasata is van az eredményüknek, ennyi mandátum mellett nincs szükségük a Fidesz és szövetségeseinek szavazataira.
Tudunk pontosabbat arról, hogy ki nyert a legtöbbet a Néppárt gyengülésén?
Az S&D is gyengült, a munkáspártok volt szavazóinak is vonzó lehetett a szélsőjobboldal, míg a hagyományos jobboldalról a migrációs tematika vihetett át szavazatokat a szélsőjobb felé, bár a populista szélsőjobboldali pártok nem nyertek akkorát, mint számítottak rá. A klímaváltozás elleni küzdelem fontosságának markánsabb megjelenése a zöldpártokhoz is vitt állampolgárokat.
Minek köszönhető, hogy elmaradt a populista szélsőjobb áttörése?
Károkat okozott nekik a klímaváltozás kérdésének előtérbe kerülése a nyugati társadalmakban. Érdekes, de ebben vélhetően Donald Trumpnak is fontos szerepe van, mert az ő klímaszkeptikus politikája bővítheti a klímavédelem mellett kiállók táborát. Fontos leszögezni, hogy a migráció témaköre nyugaton egyáltalán nem számít annyira domináns témának, mint például Magyarországon. Jelentősen csökkent az Európai Unió területére illegálisan belépők száma, ezért a migrációs tematizáció nyilvánvalóan vesztett jelentőségéből.
Erősödtek a liberálisok, egyre több támogatója van a mélyebb integrációnak?
Van egy olyan rétege az európai lakosságnak, amelynek vonzó lehetőség az integráció erősítése. Nagyon sokan úgy gondolják, hogy például a migráció és a klímaváltozás európai szintű megoldásokat kíván, ehhez pedig elengedhetetlen a tagállamok szorosabb együttműködése. Emmanuel Macronnak fontos szerepe van ebben, már csak a matematika miatt is: egyedül bevisz 21 képviselőt az új EP-be. Persze itt mondhatjuk azt, hogy otthon veszített, de nagyjából másfél százaléknyi különbségről beszélünk úgy, hogy Macron két éve kormányozza Franciaországot, relatíve kemény reformokat valósít meg, és Marine Le Pen ellenzékből bármit ígérhet az embereknek.
Kedden már volt egy informális EU-csúcs, ahol úgy tűnik, hogy igazi előrelépés nem történt, sem a potenciális koalíciókat illetően, sem az EB-elnökének kiválasztásában.
Tényleg nehéz látni most, hogy milyen folyamatok fognak lezajlani a nyáron. Az biztos, hogy a Néppárt-szocdemek-ALDE-Zöldek vonalon fog létrejönni a koalíció, míg az Európai Bizottság elnökét illetően súlyos ellentétek vannak Németország és Franciaország között, ami pont a két legerősebb tagállam, érdekes lesz látni, hogy kinek az elképzelései érvényesülnek.
Merkel-Macron konfliktus: nincs konszenzus az új bizottsági elnök kapcsán | Alfahír
Frissítés 2: Azt eddig is tudtuk, hogy Emmanuel Macron és Angela Merkel ezúttal szembekerült egymással, a csúcs utáni nyilatkozatokból pedig az derült ki, hogy nem született kompromisszum. Merkel kijelentette, továbbra is Manfred Webert támogatja az Európai Bizottság elnöki tisztségére, míg Macron a bajor politikus ellen szervezkedik.
Macron lehet a királycsináló?
Inkább úgy fogalmaznék, hogy szerintem az Európai Tanács azt az embert fogja javasolni EB-elnöknek, akit Macron is támogat. Ez viszont egy elhúzódó folyamat lesz, mert jól látható, hogy mást mutatnak Merkel és Macron érdekei. Ami még szerepet játszik az egyezkedésben, hogy nem csak új EB-elnököt kell választani, hanem a Tanács élén is váltás lesz, az Európai Központi Bank elnöki székével, valamint a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő pozíciójával egyetemben. Ezek alku tárgyát képezhetik, az sem mindegy, hogy az Európai Parlament kit tud támogatni, melyik jelölt tudja maga mögé állítani a parlamenti többséget.
Mekkora hangja lehet ennél az asztalnál Orbán Viktornak és a V4-eknek?
A V4 önmagában, és még a franciákkal együtt sem lenne képes blokkolni egy bizottsági elnöki jelölést a minősített többség miatt. Ugyanakkor az európai intézmények természete olyan, hogy a lehető legszélesebb konszenzusra törekednek, tehát figyelembe veszik mindenki álláspontját. Nem tartom kizártnak, hogy ezekben a játszmákban valamelyik félnek sikerül megosztania a V4-eket, és más-más oldalra kerülhetnek a visegrádi államok. Az szinte biztos, ahogy egyébként 2014-ben is történt, hogy nem teljes egyetértésben fognak a tagállamok EB-elnököt jelölni. Ami Orbán Viktort illeti, ezekre a folyamatokra, főleg úgy, hogy nagyon kifelé áll a lába a Néppártból, túl nagy ráhatása nem lehet.