Trianon problémájának talán legismertebb szakértője Ablonczy Balázs. A mindig udvarias történész Trianon 100 éves évfordulóján egy egészen szokatlan könyvajánlóját tett közzé a Válaszonline felületén. „Kedves Olvasó, ha ön megvette Drábik Jánosnak a Százéves Trianon című könyvét, mert szomjazza az igazságot, szereti a történelmet, pályaválasztáskor családja az informatika felé lökdöste önt, amit azóta is bán, és foglalkoztatja Trianon, viszont nem kapott kielégítő magyarázatokat a kérdéseire, esetleg örömet akart szerezni barátjának, szüleinek, netán a szomszéd Kálmán bácsinak; vagy csak megigézte a borító és a vastagság, szóval akkor önt alaposan átverték.”
Ablonczy a cikkben később is a lehető legvisszafogottabban elemezte a kötetet és a szerzőt. Mint írta, utóbbi egy olyan nyolcvan feletti idős úr „műfaji, nyomdászati és intellektuális bravúrja”, aki az esetek nagy részében nehezen fékezett dühtől kivörösödött fejjel, decens zakóban-nyakkendőben, a divatból a kilencvenes évek végén kiment nyakkendőcsipesszel magyarázza a világot valamelyik sufnitévé vagy webcsatorna műsorában a rendszerint teljesen megkukult műsorvezetőnek.
„Drábik központi tézise viszonylag egyszerű: a világot egy szabadkőműves–zsidó–bilderbergiánus háttérhatalom irányítja, és működésére nagyjából minden visszavezethető az elmúlt kétszáz évben, a magyarságot ért tragédiák meg különösen. A szerző mellékesen foglalkozik olyasmikkel is, hogy Petőfi Sándor valójában Széchenyi István fia volt, vagy, hogy Ausztria adja vissza nekünk Nyugat-Magyarországot/Burgenlandot, de – és ez tényleg megnyugtató – abban azért ő sem hisz, hogy a zsidók földönkívüli gyíkemberek lennének.” A kötetről úgy fogalmaz, hogy csak erős megszorításokkal lehet könyvnek nevezni, hiszen „egy kínai szerencsesütibe dugott bölcsességcédula nagyobb szerkesztői gonddal készül”. A bármiféle kronológiai rendet, illetve logikát csak nagyon lazán követő műben egyebek között található egy 30 oldalas betétet Izrael atomprogramjáról, lángoló szózat a Kárpát Konföderáció létrehozásáról, Putyin–Trump viszonyról, az amerikai elnökválasztás után két évvel az újraszámlálási esélyekről, a szkíta–dák–magyar kontinuitásról és így tovább. „Arról azonban, hogy mi történt Magyarországgal 1918 és 1920 között, még csak hozzávetőleges képet sem kapunk – legyen az a kép összeesküvéses-szabadkőműveses-háttérhatalmas vagy szikáran tárgyilagos. Valószínűleg azért, mert a szerzőnek sincs elég mély ismerete erről az időszakról.”
Mindez azért említendő, mert Drábik János április 29-én a Kolozsvári Állami Magyar Színházban tart előadást, a színház beszélgetéssorozatainak ugyanis ő az egyik meghívottja – szúrta ki elhűlve a Transtelex, hozzátéve, hogy a meghívás egy folyamat egyik állomása, amely jelzi, hogy valami nagyon megváltozott a kolozsvári magyar színháznál, ahol Tompa Gábor színházigazgató egy egészen új irányba tereli az általa már több mint 30 éve vezetett intézményt. A sokáig a legprogresszívebb erdélyi magyar társulatként számontartott kolozsvári színház és Drábik János között látszólag átjárhatatlan szakadék tátong – így a lap -, mi sem állhatna távolabb a hiteles és kritikus szemléletű színházcsinálástól, mint az összeesküvés-elméleteket terjesztő áltörténész. Azonban, visszalépve az időben, már kiderült, hogy Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgató-rendezője számos olyan teóriával kezdett el foglalkozni, amelyek a tudományos közösség széles körben elfogadott álláspontjaival ellentétesek vagy vitatottak.
A meghívott előadó, az 1938-ban született Drábik az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karának elvégzése után különböző munkakörökben dolgozott Budapesten, saját életrajza szerint vállalati jogászi állások mellett ebbe azért belefért a Kossuth Rádió abszolút politikamentes hírszerkesztősége és a KISZ KB kulturális osztálya is. Jóval negyvenéves kora felett emigrált az Egyesült Államokba, majd 1983-tól a Szabad Európa munkatársaként Münchenben dolgozott 1993-ig. Zavarba ejtő írásaival a kilencvenes évek óta van jelen a magyar nyilvánosságban. Később a korai Echo Tv-ben Szaniszló Ferenc legendás műsorának, a Világ-Panorámának volt rendszeres vendége. 1998-ban nem bánta volna, ha helyet kap a politikában, az 1998-as országgyűlési választásokon a Giczy György-féle KDNP jelöltjeként indult, alig mérhető eredménnyel. Idén februárban pedig Toroczkai Lászlóval közösen jelentették be, hogy belépett a Mi Hazánk Mozgalomba. Trianon kérdésének hasonló megítélése mellett a párt és az áltörténész között az összekötő kapocs leginkább a járványszkepticizmus és oltásellenesség lehet. Drábik mellesleg sikeres szerzőnek mondhatja magát Magyarországon, két tucat könyve jelent meg, van saját blogja, rajongói oldala a Facebookon 16 ezer követővel, Youtube-on megosztott videói közül némelyik több mint kétszázezer nézőnél jár, a Magyar Elektronikus Könyvtárba feltett műveit pedig több tízezren olvasták.
Drábik János április 29-i előadására a belépő 10 lejbe (kb. 800 ft-ba) kerül, és ahogy most a jegyeladások állnak, valószínű, túljelentkezés lesz a beszélgetésre – írja a Transtelex. Fogyasztóvédelmi szempontok azonban indokolják Ablonczy Balázs ajánló szavainak ismétlését, mert ide is érvényesek.
Kedves Vásárló, ha ön vásárolt jegyet Drábik Jánosnak az Orwellia és a magyarság című előadására a kolozsvári színházban, mert szomjazza az igazságot, szereti a történelmet és foglalkoztatják a magyar társadalom problémái, viszont eddig nem kapott kielégítő magyarázatokat a kérdéseire, esetleg örömet akart szerezni barátjának, szüleinek, netán a szomszéd Kálmán bácsinak; vagy csak megigézte az előadó szenvedélye, szóval akkor önt alaposan átverték.
Címlapkép: Wikipédia