A sci-fi univerzumának létezik egy alkotása, amely bizonyította, hogy nem minden lesz siker, ami Star Wars. Mi megtettük azt, amit az olvasóinknak ezután már nem kell: átmerészkedtünk a sötét oldalra és megnéztük – végig szenvedtük - a Holiday Specialt. Ezt követően biztosak vagyunk abban, hogy ennek a "műremeknek" köszönhetően kellett több mint 40 évet várnunk rá, hogy a kisképernyőket ismét megpróbálják élőszereplős Csillagok háborúja anyaggal bevenni Miki egerék. Az Erő legyen azzal a kalandor filmrajongóval, aki a messzi-messzi galaxis ezen rajongópusztító útjára lép!
Réges-régen, azaz 1978. november 17-én zavar támadt a CBS csatorna adásában, melyet a Steve Binder rendezte óriási filmtörténelmi bukás, a The Star Wars Holiday Special TV-filmje váltott ki. A nézhetetlen kategória élharcosa olyan pocsék lett, hogy majdnem hazavágta a kultikus űropera diadalittas előremenetelét. Azóta érdekes módon mégis a szubkultúra részévé avanzsált, holott a rajongók számára fájóan ostoba karácsonyi kiadás minőségét mi sem jelzi jobban, minthogy összesen egyszer került adásba az Egyesült Államokban, amely péntek este nyolckor 13 millió gyanútlan nézőt ingatott meg Skywalkerékbe és a Lázadókba vetett hitében. A stúdió felismerve szörnyű tettük következményeit igyekeztek meg nem történtté tenni Csubakka családjának kálváriáját és ezt követően soha többé nem került képernyőre vagy otthoni kiadásra a produkció. A kópiákat a legendák szerint maga George Lucas semmisítette meg a puszta két kezével.
Végül fordítva sültek el a törekvések és ez a hirtelen tűzoltás tette a Csillagok háborúja fanok körében a Szent Grállá. C-3PO megformálója, Anthony Daniels tökéletesen rátapintott a „sikerének” titkára:
a szörnyű Holiday Special azért különleges, mert senki sem beszél róla.
A kíváncsiságot felcsigázó városi mende-mondák miatt és az internet megjelenésével nagy bánatunkra manapság bárki számára elérhető ez a retinaégető, filmnek nevezett másfél órás borzadály, ami mégis megkerülhetetlen a Star Wars-kánon szempontjából, ugyanis
Filmtörténetileg tehát a készítők sikeresen szembeköpték a Star Warst és közben még arról is gondoskodtak, hogy véletlenül se lehessen megkerülni alkotásukat. Kedves kalandvágyó olvasók, következzék az utazás a galaxis legelviselhetetlenebb kis szegletébe, ahol az előzménytrilógia kínos pillanatai Jar Jar Binks-estül is igazi mesterműnek hatnak.
Borkainak sincs annyi kokainja, amivel ezt magyarázni lehetne
Nathan Ravin az AV Club újságírója nem hiába nyilatkozott úgy a filmmel kapcsolatban, hogy nincs arról meggyőződve, mindezt nem egy zacskó kokain társaságában írták és rendezték meg. Az első spin-off legjobb ötletének ugyanis azt találták a készítők, ha a Vukik mindennapjaiba kalauzolják el a nagyérdeműt. A történet szerint Han Solo és Csubakka éppen a Kashyyykra tartanak, hogy megünnepelhessék az Élet Napjának nevezett, hálaadásra hasonlító ünnepet. Útközben meggyűlik a bajuk a birodalmiakkal, így küzdelmeik helyett rögvest áttérünk Csubi apja, felesége és fia otthonába, ahol végigkísérhetjük a Vágási Juditot és Lenke nénit is megszégyenítő harácsolásokkal teli izgalmas hétköznapjaikat.
Ez lehetett a Szomszédok elődje
Merthogy a Holiday Special nagy részében Vukik üvöltözést hallgatjuk, de ha ez nem lenne elég idegesítő, olyan cselekedetek között teszik mindezt, melyektől az ínyenc filmfogyasztók gyomra is azonnal kikészül. A pornót bámuló Csubakka apját, a TV-ből szakácsleckéket tanuló szőrös feleségét és a kislurkót, aki ha nem éppen a saját életét veszélyezteti, akkor hologramokat bámul, legszívesebben kivégeznénk. De a nézők idegein való táncolás itt még közel sem ér véget, és miután magunkhoz térünk jön a következő Vuki méretű pofon: a készítők a film főszereplőit is belerángatták az agymenésükbe. Kisebb cameo szerepekben felbukkan többek között Han Solo, Leia, Darth Vader és a súlyos balesetéből éppen felépülőfélben lévő, így 20 kilónyi elképesztően gagyi smink alatt rejtőző Luke, vagyis Mark Hamill is. Ezen a ponton már biztosra vesszük, a Holiday Special egyetlen célja, hogy kiirtson bennünk mindent, amiért a Star Warst, Star Warsnak tartjuk. Az eddig hősként tündöklő példaképeink száját égetően kínos mondatok hagyják el, melyek semmitmondó bölcsességekkel tuningolva a szeretetről prédikálnak, egy olyan vizuális környezetben, ahol a festett hátterekkel és az ócska díszletekkel semmibe veszik Az Egy új remény úttörő technikai megvalósításait. Így vánszorgunk a cselekményben elméletileg előrefelé, csakhogy a film első háromnegyedében konkrétan semmilyen érdemi dolog nem történik. Ekkor konstatáljuk először, hogy egy Vuki-valóságshow örök körforgásába kerültünk. Aztán hirtelen kopogtatnak a rohamosztagosok és átcsap egy túszejtésbe a történet, ugyanis lázadók után kutatva rájönnek a célzásukról nem túl híres katonák, hogy Csubi családjához sikerült bemasírozni. Persze amíg kedvenc szőrcsomónk mit sem sejtve bele nem sétál a csapdába, a Birodalmiak unaloműzőként behuppannak a tévé elé. Az igazi megpróbáltatás még mindig hátra van és bár egy röhejes Solo kontra rohamosztagos pár másodperces küzdelmét követően kapunk egy Wilhelm-sikolyt, jön a végső agypusztítás: Carrie Fisher szektához hasonló gúnyában társaival éneklésbe kezd John Williams dallamaira, ezzel kívánva kellemeset az eddigre megviselt nézőknek.
Mégis mérföldkő: Boba Fett bemutatkozása akkorát szólt, mint Szájer menekülése az orgiáról
Mindezek ellenére mégis fontos megemlíteni az animált szegmenseket, melyekben először bukkan fel a legendás űrbéli fejvadász, Boba Fett karaktere. Talán ez az egyetlen eleme a projektnek, amelybe nem lehet belekötni. David Hofstede író a Mit gondoltak ezek?: a 100 legostobább események a televíziózás történetében címet viselő könyvében az első helyre sorolja a Holiday Specialt és a valaha volt legrosszabb két órányi televíziózásnak tartja. Ezzel teljes mértékben egyet tudunk érteni, megtekintését senkinek sem ajánljuk, mert élményben jóval sikerül alulmúlnia a Zs-kategóriát képviselő filmek többségét.
Az élet kegyesebb volt Anakin Skywalkerrel, mint a Holiday Special a nézőjével
A rajongók számára a Holiday Special megannyi álmatlan éjszakát okoz majd, aki pedig mindezek ellenére úgy érzi, hogy 2020 nem volt így is elég szar, és mazochista módon nem elég nyomasztó neki az ünnepek alkalmával is fenntartott korlátozások, ezért egy bazi nagy pofánverésre vágyik, az készüljön fel, hogy ezt követően piszok nehéz lesz kimászni a gödörből. Ahogy George Lucas is mondta, csak egyet tehetünk: „ez egy olyan dolog, ami már megtörtént és ezzel együtt kell élnünk.”.