Zavaros okfejtésbe bonyolódott Szánthó Miklós, az amerikai jobboldal által létrehozott CPAC-konferenciát Budapesten szervező intézmény vezetője az Inforádióban azokról a körülményekről, amelynek eredményeként nemcsak elutasítottak újságírókat a részvételtől, de ki is dobtak egy baloldali brit lapnak tudósító riportert interjúkészítés közben a rendezvényről. Az Alapjogokért Központ főigazgatója a műsorban hosszan beszélt, hogy mi az álláspontja a sajtóról, a nyilvánosságról és az újságírásról. Véleménye azért is figyelemreméltó, mert járatos a kormányzati szemléletet tükröző médiaügyekben. Három éven keresztül volt elnöke a Fidesz médiabirodalmát jelentő Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványnak (KESMA).
Szánthó a médiára politikai marketingként tekint, ami valójában épp ellenkezője az elfogulatlan és hiteles tájékoztatásnak.
Mint mondta, a jobboldalon számukra a közép- és a hosszútávú cél a „hálózatodás”, majd magukat a józan ész erőinek oldalának tekintve így sorolta fel, kiket is ért ez alatt. „Széles környezetet ölel fel, pártokat, pártcsaládokat, de felöleli az újságírókat, a kutatóintézeteket, jogvédő szervezeteket, minden olyan politikai aktort, aki vagy a pártpolitikai arénán belül, vagy a döntéshozatal környékén van, legyen az akár egy újságíró, akár egy »szósölmédiainfluenszer«.” A közöttük lévő folyamatos kapcsolat és szövetség „közép- meg hosszútávon borzasztó sok gyümölcsöt tud hozni”. A jobboldal erői megismerik egymást, tudják egymás álláspontját, ezáltal nem megvezethetőek a balliberális féknyúz rágalomáradatok által. Kialakulnak olyan közös pontok, amelyben egységes álláspontot képviselnek, ez a legnagyobb hozadéka.
A szakma szabályait azzal söpörte le az asztalról, hogy ezek meghaladottak, „a posztmodern nyilvánosságnak a szerkezete kettévált az egész világon, amelyek között sem párbeszéd, sem átjárás nem létezik”. Szerinte ezért a nagyobb felelősség a balliberális oldalt terheli, „mert ők voltak azok, akik levetkőzték eredetileg újságíró mivoltukat és elkezdték átvenni a zsűri szerepét, és osztogatni a bélyegeket, hogy ki független, ki nem független, ki szakértő, ki nem szakértő, ki újságíró, ki nem újságíró. És a végén mindig kiderült, hogy a szakértő az újságíró meg a független kitételeket csak liberális meggyőződésű emberek kaphatják, mindenki más politikailag elfogult, hozzá nem értő és féknyúzgyáros.”
A baloldali brit napilap, a The Guardian tudósítójának kidobását Szánthó azzal intézte el, „az, hogy ki kit minősít újságírónak, és akit nem minősít annak, azt a saját rendezvényére nem engedi be, ezen a vitán túllépnék”, baloldali sirámnak minősítve, hogy „állítólag több baloldali újságíró ki lett tiltva CPAC-ről”. Ezután úgy kanyarodott vissza a kérdésre, hogy „ha egy újságíró beszökik, az nem egy illendő dolog”, nem említve, hogy viszont szakmai erény, különösen, ha volt és jelenlegi vezető politikusok, döntéshozók találkozójáról van szó. Majd egy különös példát véve azzal a hasonlattal élt, hogy „picit olyan az egész szituáció, mint amikor a gimis osztály egy része nem jut be egy házibuliba. Ezért nagyon frusztráltak és elindul egy tinik közötti pletykálkodás, meg ármánykodás, hogy őt miért nem hívták meg a jó fej srácok a buliba. A CPAC-re, aki újságíró, tudósítani szeretne onnan, és be szeretne jönni, be is jön, 140 volt jelen. Aki nem újságíró, hanem politikai aktivista, és újságíróként szeretne bejönni, akkor elég erős kérdések merülnek fel, hogy miért újságíróként jelentkezik.”
Szerinte „az alapvető probléma itt mindig a sumákolás”, ami a KESMA egykori vezetőjétől furcsa hallani. „A balliberális oldal megmondóemberei, újságírói, politikusai megpróbálják elkendőzni a saját politikai hovatartozásukat és ideológiai krédójukat, semlegesnek, objektívnek, szakértőnek írják le saját magukat, és a másik oldalt vádolják meg politikai elfogultsággal. Azt a benyomást keltve a hírfogyasztóban, hogy vannak itt az angolkisasszonyoknál nevelkedett szűzlányok, akik semmi rosszat nem akarnak, a másik csúnya oldal, a politikailag elfogult, az a jobboldal.” – jelentette ki, megfeledkezve arról a kijelentéséről, hogy világnézeti „hálózotosodást” bonyolítanak, amely maga alá gyűrné a tömegtájékoztatást is.
Garamvölgyi esete nem volt egyedülálló, ugyanis Patrick Stegemann, a német Undone oknyomozó riportere is azt mondta a Népszavának, hogy korábban őt és több kollégáját is hasonló ürüggyel távolították el a konferenciáról. Ahogyan a lap írja, a CPAC Hungaryt szervező Fidesz-közeli Alapjogokért Központ (AK) ahogy tavaly, idén is megtagadta számos, a független médiához tartozó újságíró akkreditációját. Az AP és más nemzetközi hírügynökségek sem lehetettek ott a helyszínen.
Az IPI (International Press Institute) elítélte „a szégyenteljes lépést, amit a CPAC rendezvény szervezői megtettek Budapesten, amikor közvetlenül az interjú közben eltávolították a brit lap újságíróját, a konferenciáról. Mint a nemzetközi újságíró szervezet fogalmozott, egyértelműen bosszú a kritikus jelentése miatt és egy támadás a médiaszabadság ellen.
(Címlapkép: Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója beszél a CPAC Magyarország kétnapos konzervatív konferencia megnyitóján a Bálna Budapestben 2023. május 4-én. A Konzervatív Politikai Akció Konferencia (CPAC) a jobboldal egyik legnagyobb nemzetközi tanácskozása. MTI/Koszticsák Szilárd)