Ideológiamentes szórakoztatás Zorall módra

 

- Igazából semmilyen megfontolás vagy jubileum nincs a dolog mögött, csak annyi, hogy a nyári Sörolimpián minden esetben szoktunk valamilyen ajándék CD-t adni, és arra gondoltunk, hogy idén ez most ne sorlemez legyen, hanem egy kis összefoglaló kiadvány.

 

 

- Nem hiszem, mert ugye a Zorall csak hobbiból, mondhatni hülyéskedésből indult. Mindenkinek volt aktív zenekara, és magától jött minden. Csinált Attila (Barbaro Attila, gitáros – a szerk.) egy demót, amire én azt mondtam, hogy hú de jó, próbáljuk meg, hogy hogyan szól ez élőben. És akkor ott helyben kitaláltuk, hogy alakuljunk meg. (nevet) Egy fél évig semmi komoly nem történt, közösen felvettünk néhány számot, jókat röhögtünk rajta, a haverok is megkapták, és pont. És egyszer csak minden vérkomollyá vált. Rájöttünk arra, hogy mi abszolút szórakoztató zenét játszunk, és mert semmilyen ideológia nincsen mögötte, nagy tömegeknek tetszik. Az eredeti szerzők közül vannak akik nem szeretik, ha elcseszik a nótáikat, vannak viszont, akik meg kimondottan tukmálják, hogy tőlem is dolgozzatok már fel valamit. (nevet)

 

 

- Hajaj! Persze. Nem beszélve arról, hogy gyakorlatilag mi a mai fiataloknak újracsomagoljuk a régi dalokat. Lehet, hogy az eredeti köntösben nem is érdekelné őket. Mondok egy példát, Delhusa Gjon-nak a Nika se perimeno számát abban a formában nem hiszem, hogy hallgatják, de egy kicsit megvadítva, rockosan, egy kissé leporolva már megkedvelik. És ez mindenkinek jó. Jó a szerzőnek, mert a dalai örökké élnek, legalább is tovább egy kicsit, jó a közönségnek, mert megkapja a kedvére valót, jó a zenekarnak, mert működik, és jó a kiadónak, mert prosperálhat valamivel.

 

 

- Mivel hála Istennek millió dal van, amibe bele lehet kontárkodni, ezért nincs olyan gondunk, hogy nincs mihez hozzányúlni.

 

 

 

- Utóbbi, mert hárman rakjuk össze a dalokat, külön utakon. Volt olyan lemez, amire én csináltam több számot, volt amelyikre ő, és Szasza (Szendrey Zsolt Károly, énekes – a szerk.) is mindig nagyon elemében van. A kezdetek óta gyarapodott a technikák száma: van az átírós verzió, hogy egy bizonyos dalra magyar szöveget írunk, és úgy formáljuk át egy kicsit. Aztán van a klasszikus megoldás, amikor összerakunk valamit valamivel, és van, amikor saját dalt csinálunk. Mikor mihez van kedvünk. 

Ugye, volt egy olyan lemezünk, amelyen kimondottan csak Ramones számokra írtunk magyar szövegeket. Én azt mondom, hogy sajnos a Ramones zenekar túl sok jó, tehát vállalható felvételt nem hagyott maga után, borzalmas trehány szinten játszottak, nagyon underground szinten nyomták. Viszont a mai gyerekek előszeretettel hordozgatják az innen-onnan, talán még a C&A-ban is kapható Ramones pólókat, pedig szerintem azt se tudják, hogy mi az. Úgy érzem, hogy ezzel az albummal mi valamilyen szinten megismertettük a Ramones zenéjét, ráadásul a mi lemezünk jól szól, jópofák a szövegek, próbáltuk az eredeti szövegvilágban tartani az eredeti sorokat, gondolatokat. Ez például Szasza és Attila közös projektje volt.

 

 

- Már elég régóta a Hammer Music-nál vagyunk, de az első néhány albumunkat még egy másik kiadó jelentette meg. Onnan nehéz áthozni az anyagokat, de előbb-utóbb ez is meg lesz oldva.

 

 

 

- Az biztos, hogy mindenkinek teljesen más volt az elképzelése. Nekünk már egy koncertműsor összeállítása is egy marha nagy dilemma, hiszen mi csak slágerszámokat játszunk. Ezért azt szoktuk csinálni, hogy a nyári fesztiválokon és azokon a kiemelt rendezvényeinken, ahol a csajok is velünk vannak, akkor hozzájuk is alkalmazkodunk, olyan nótákat is előveszünk, amelyekben ők is főszereplők. Valamint, mivel mindkét gitárosunknak is van a Zorall mellett komoly, aktív zenekara – Attilának a Junkies, Kicsinek (Weisz László – a szerk.) pedig a Kalapács – így az ő jelenlétüktől is függ az aktuális program összeállítása. Van egy olyan műsorunk, amikor a teljes létszámmal nyomulunk, van olyan, amikor csak Attila vagy Kicsi játszik a nagyfiammal, Bencével, és van olyan, amikor csak egyikőjük van színpadon, tehát létezik vagy öt-hat féle verzió. Végül is ez tök jó, mert így mindig változatos az összeállításunk, sosem tudhatja előre az ember, hogy mi jön. Tehát nem egy állandó, agyongyakorolt programmal koncertezünk, amibe egyetlen más dal sem kerülhet bele. Sokszor van olyan, hogy a különböző helyszíneken ennek vagy annak a rajongónak épp akkor van a születésnapja, és akkor ezt vagy azt a számot kéri, mi meg azonnal eljátszuk. Gyakorlatilag már majdnem úgy működik vidéken a zenekar, mint egy zenegép. (nevet)

 

 

- Nem, azért ez nem így történt! (nevet) Nagyjából összelapátoltam, és utána rábíztam Kicsire. Végül is ő van ott a stúdióban, rakja sorrendbe valahogy. Nekünk tetszik így ez az album, és a közönség is lelkes, folyamatosan fenn vagyunk a Mahasz listán. Egyébként most januárban kezdjük el a próbákat, és egy meglepetés lemezzel készülünk jövőre, ami megint egy új vonal lesz. De nem is akarok ezzel kapcsolatban túl sok mindent elárulni, mert vannak „követőink”, nehogy lenyúlják az ötletünket. 

 

 

 

- Igen! És mondhatjuk azt, hogy a szakmában vannak is irigyeink. Nem akarom nevesíteni őket, mert nem akarok senkit megbántani, de tényleg vannak olyanok, akik már több évtizede ezen a pályán vannak, de sok mindent nem tudnak felmutatni. És ahogy mondtam, mi egy jópofa ötletből indult hobbizenekarból egy országos hírű banda lettünk. Sőt, most már azt is mondhatom, hogy a határainkon túl is ismert csapat vagyunk, hiszen idén nyolcszor játszottunk Felvidéken, felléptünk Erdélyben, Bécsben, Szerbiában, minden évben járunk ki Dublinba, és voltunk kint Londonban is, úgyhogy hirdetjük az igét rendesen. És mindez a szórakozásról szól, mert mindenki, aki egy Zorall koncertre eljön, bulizni, kikapcsolódni akar. 

 

 

- Sajnos, mivel manapság minimális a lemezfogyás, ezért a kiadók nem tudják megfinanszírozni a klipeket, így szegény ember vízzel főz, azaz saját magunknak próbáljuk meg, fillérekből összerakni a videóinkat. Andrics Laci – aki anno a Black-Outban basszusgitározott – földink, itt lakik Csepelen, és mindenben partner. Ha nem lenne saját felszerelése, házistúdió, stb. akkor ő sem tudná azt az árfekvést tartani, amivel mi is tudunk dolgozni. 

A forgatási nap egyébként már harmadszorra volt átrakva, mivel folyamatosan rossz idő volt. Eredetileg hétvégére volt időzítve az esemény, de akkor végig szakadt az eső, ezért egy csendes kis hétfői napon tudtuk megcsinálni a felvételeket. Emiatt sajnos sok szereplő hiányzott is, mert jöttek volna bikinis lányok, lett volna medencébe ugrálás, stb., ilyesmit szerettünk volna. Rengetegen megígérték, hogy eljönnek a forgatásra, de végül is annyian lettünk, ahogy az a filmben is látszik. Szóval sokkal látványosabb, színesebb lett volna az egész, de azért ennek a kis háztáji klipkészítésnek is megvolt a varázsa. (nevet)

A felvételek az egyik barátunknak a házi sörfőzdéjében készültek Pilisvörösváron. Ide már évek óta járunk játszani a Macskajaj zenekarunkkal, jól ismerjük a helyet és a sört is. (nevet) Tényleg érdemes benézni oda, ha valaki arra jár, mert annyira autentikusan van megcsinálva az egész hely, mintha tényleg valahol Bajorországban lennél. 

 

 

 

- Nem, mert ez viszont nem sikerült, nem is nagyon játszuk. Felnyomtuk a lemezre, de tudod, van ilyen. Azt hinnéd, hogy na, tuti sláger, és mégsem működik. Nem tetszik a zenekarnak. Van kb. kétszáz dalunk, van miből válogatni. 

Nekem pont van egy ilyen együttesem, a Pop84, amivel ezeket a nyolcvanas évekbeli slágereket játszunk. Mert a jó dal nem vész el, csak átalakul. A nyolcvanas években megannyi gigasláger született, amiből ötévente egyet – ugyanúgy, mint a Zorall – tuti feldolgoz valaki. Egy kicsit hozzányúlunk, újratálaljuk és kész.

 

 

- Gyakorlatilag egy nagyon kényelmes dolgot csináltunk, szimplán csak összeollóztuk a korábbi korongokról a dalokat.

 

 

 

- Öt éve járunk a Reménysugárba és Martonvásárba is. Mindenki máshogy jótékonykodik, de, mint ahogy mondtad, ezt mi soha nem szoktuk nagydobra verni. Mi belső indíttatásból, magunknak , és csak hogy örömet okozzunk, azért játszunk. Kimondottan jótékonysági koncerteket nem szoktunk vállalni, mert arra megvannak a megfelelő zenekarok. Mi ebben vagyunk jók, hogy kis közegben, élőben szórakoztassunk. És ezek olyan helyek, ahová nem nagyon szoktak menni mások. Gyakorlatilag mindent el tudunk játszani, a Micimackótól kezdve bármi olyat, amit a gyerekek is szeretnek és élveznek. A koncertek után minden alkalommal szoktunk beszélgetni a nevelőkkel meg a vezetőkkel, és elmondják, hogy miután elmentünk, még utána hetekig emlegetik a műsort és minket az ottlakók. Ez amúgy nekünk is egy nagyon kemény dolog, mert a felnőtteknél olyan halmozottan fogyatékosok vannak, akikkel az ember nem sűrűn találkozik. De amikor megfogod a kezüket, és eljátszuk a dalt, akkor látod a hálát és a boldogságot a szemükben, ez az érzés megfizethetetlen a számunkra. 

 

 

 

- Kaszás Brigi jött vissza hozzánk, ő volt az eredeti egyik Zorallina. Ő egyébként civilben táncoktató, például Bencének a szalagavatójára is ő tanította be a táncot. Ilyen kicsi a világ. (nevet) Szóval, egyszerűen: show must go on…

 

 

 

- Én már huszonéve szervezek a koncertek mellett mindenféle programokat, táborokat, stb. És arra gondoltam, hogy ha már évek óta kijárunk Dublinba, mi lenne ha most a rajongóink is velünk jönnének. Mostanra már össze is állt egy ötvenfős csapat, de még lehet csatlakozni. A felhívás lényege az volt, hogy meg van adva a repülőgép járatszáma, oda be lehet foglalni, és akkor január közepén el lehet velünk tölteni egy hosszú hétvégét Dublinban. Ha ez sikerül és tetszik az embereknek, akkor az áprilisi londoni túrát is hasonlóképpen fogjuk megszervezni.

 

 

- Nem. Mindenki az igényeinek és a pénztárca adta lehetőségeinek megfelelő helyet választott. Mi olcsójánosok vagyunk, és mivel amúgy is már rengeteg haverunk van kint, így azoknál fogunk lakni. (nevet) De elárulom, hogy mi leszünk a legmesszebb a koncertek helyszínétől, mert szinte a külvárosban lesz a szállásunk, onnan fogunk bejárni.

 

 

- Első nap a Fibber Magee's-ban fogunk játszani, ott a Zorall lép fel, másnap pedig egy akusztikus bulink lesz egy teljesen más jellegű helyen. Napközben pedig végigjárjuk a várost, megnézzük például a Guinness és Jameson múzeumokat, és elmegyünk a Temple Bar-ra is. (nevet)