Mások döntenek majd a sorsunkról? - Jászberényben már lakcímkártyát is kapnak az ukrán vendégmunkások

Keservesen zuhog az eső, amikor az N1TV-s kollégákkal kocsiba vágjuk magunkat, és elindulunk a Jászság szívébe, ukrán vendégmunkások után nyomozni.

Jászberénybe érve mérséklődik az aranyat érő égi áldás, de teljesen még a mi kedvünkért sem akar elállni. Ennek köszönhetően sártengerben úszik a Faiskola utca, ahol egy korábban bérházként üzemelő paneltömb egykedvűen málladozva várja, hogy munkásszállóvá alakítsák.

A jelenleg bedeszkázott, szocreál kocka előtt vár minket Budai Lóránt, a Jobbik jászberényi önkormányzati képviselője, aki nem sokkal vidámabb, mint az időjárás vagy a minket fogadó látvány.

"Régen cigány családok laktak itt, akik némi lelépési pénz fejében vagy kiköltöztek a környékbeli falvakba, vagy a Neszűrben kötöttek ki"

- meséli az ellenzéki városatya, hogy paterolták ki az előző lakókat az önkormányzati ingatlanból. Szomorúan teszi hozzá, hogy erre sajnos nem a pártja által javasolt, a fideszes városvezetés által viszont lesöpört bérlakásprogram keretében került sor, magyar családok helyett pedig

Elmondása szerint a város több pontján is hasonló sorsa jutott pár ingatlan: egy egykori vámház, illetve egy volt nővérszálló alakul át

Egyenlőbbek az egyenlőknél?

Megdöbbenésünket látva Budai hozzáteszi, hogy ez még nem minden: ő úgy tudja, nem elég, hogy szállást kapnak a jövevények - holott a környékbeli magyarok között is bőven lenne olyan, aki rászorulna az önkormányzati lakásokra -, de

• teljes ellátást kapnak, ingyen,
• havi két alkalmat finanszíroznak számukra, hogy hazautazhassanak Ukrajnába és vissza, plusz
• ideiglenes lakcímkártyát is kapnak, ami már szavazásra is feljogosítja őket.

Utóbbival egyébként egy helyi rendeletmódosítás értelmében az önkormányzati lakásokra, ingatlanokra is minden gond nélkül pályázhatnak, mivel ez már nincs magyar állampolgársághoz kötve.

"Eközben aki csak teheti, menekül nyugatra"

- teszi hozzá a Jobbik képviselője, akinek ismeretségi körében és családjában is számos példa akad arra, hogy valaki a Lajtán túl keresi a boldogulást. Annak ellenére is, hogy rengeteg munkalehetőség van a környéken, az ide települt multik - az évekkel ezelőtti tendenciával szemben - Budai szerint már kapálóznak a dolgos kezek után.

"Az azonban egyáltalán nem mindegy, hogy mekkora fizetésért és milyen körülmények között kell dolgozni"

- teszi hozzá sokat sejtetően a Jobbik helyi képviselője.

A bejáraton éktelenkedő "csöveslak" felirattal díszített házban amúgy nem az eredeti kiosztású, tipikus panelzsúfoltságban kell majd meghúznia magát a magyar munkahelyekre érkező 80 főnek. Az önkormányzat kettesével egybenyitja majd a lakásokat, hogy kényelmesen elférjenek, mivel arra számítanak, hogy

A magyaroknak nem jut hely a nap alatt

"A fő probléma azonban nem is azzal van, hogy külföldi munkavállalók érkeznek hozzánk, hanem hogy a helyi dolgozó embereket nem becsüljük meg kellőképpen"

- teszi hozzá Budai Lóránt, aki szerint a vendégmunkásoknak a plusz javadalmazások ellenére a kellő szakmai képzettségük és munkafegyelmük sincs meg; amit szerinte az is bizonyít, hogy rendszeresen részegen járnak be dolgozni, növelve ezzel a munkahelyi balesetek számát.

Videós riportunk:

{"preview_thumbnail":"/sites/default/files/styles/video_embed_wysiwyg_preview/public/video_thumbnails/dbsldv5q6u4.jpg?itok=rOAhjJoy","video_url":"https://www.youtube.com/watch?v=dbsldv5q6u4&feature=youtu.be ","settings":{"responsive":1,"width":"854","height":"480","autoplay":0},"settings_summary":["Beágyazott videó (Alkalmazkodó)."]}

A keletről betelepített munkások a jászberényi ingatlanárakat is az egekbe tornázták. Budai elmondása szerint egy másfél szobás, 50-60 négyzetméteres lakást ma már 150 ezer forint körüli összegért adnak ki a tulajdonosok, míg pár évvel ezelőtt ennek a harmadáért lehetett albérlethez jutni.

A képviselő azt is elárulja, hogy a városban élő vendégmunkásokkal már most komoly együttélési problémák vannak, és egyre többen nézik rossz szemmel a jelenlétüket:

"Nagyon sokan panaszkodnak arra, hogy a vendégmunkások hangoskodnak, nem megfelelően közlekednek és már tettlegességre is sor került a részükről."

A Jobbik képviselőjétől azt is megkérdezzük, mennyire ért egyet a kormány idegen munkavállalókra építő politikáját mentegető magyarázattal, miszerint azért kell tömegesen más nációjú embereket telepíteni az országba, mert "a magyarok már nem hajlandók elvégezni az alja munkát":

"Abszolút nem erről van szó. A magyarokat nem hajlandók normálisan megfizetni a munkáltatók, természetes, hogy továbbállnak oda, ahol emberhez méltó bérek várják őket."

A fiataloknak itt esélyük sincs

A beszélgetést követően az egyre gorombább időjárás elől egy közeli italmérésben keresünk menedéket, ám az udvaron cigarettázó helyi férfi, látva hogy nem jászberényiekkel van dolga, megsúgja: legyünk óvatosak, mert ez "ukrán kocsma".

Odabent azonban alig látunk élő embert, a helyiek többsége is hamar elszivárog a maga söradagjával. A pult mögött tüsténkedő hölgy szóba elegyedik velünk, bár arra a kérdésünkre, hogy zömmel tényleg ukránok látogatják-e a műintézményt, eleinte csak bizalmatlanul helyesel.

"Azt hittem, maguk is kötekedni jöttek"

- indokolja óvatosságát, és elárulja, hogy egyesek kifejezetten azért keresik föl a kocsmát, hogy beolvassanak a vendégmunkásoknak vagy verekedést provokáljanak. Utóbbinak általában nem szokott jó vége lenni:

"Múltkor egy pöttöm, 35 kilós nő úgy lerúgta az egyik arcoskodót, hogy egyik ajtótól a másikig repült"

- meséli a pultos hölgy, aki szerint általában kezelhetőek az idegenek, akikkel nincs probléma, főleg a kárpátaljai magyarokkal, akik értelemszerűen beszélik a nyelvet. Szerinte nincsenek is olyan sokan, mint a szóbeszédből hallani lehet.

"Inkább a szerbek a durvábbak"

- jegyzi meg.

A városban ugyanakkor szerinte is egyre érzékelhetőbb ellenszenvvel figyelik az idegeneket, bár ő nem érti, hogy miért:

"A munkájukat féltik? Mit féltenek, amikor manapság csak az nem dolgozik, aki nem akar? Mindenhol munkaerőhiány van, még itt nálunk, a kocsmában is."

Megtudjuk azt is, hogy egyébként az ő gyermekei is évek óta Angliában keresik a kenyerüket, aminek persze ő sem örül:

"Emlékszem az első karácsonyra: a lányom ott kint zokogott, én pedig itthon. Az valami szörnyű volt, évek alatt sem lehet megszokni. Itthon a fiataloknak esélyük sincs, hiszen nem mindegy, mennyiből kell megélni vagy saját lakást venni..."

Sötét kilátások

Amint kicsit alábbhagy az égi háború elköszönünk, és bevesszük magunkat a belvárosba, ahol a kisebb-nagyobb csoportokba verődött iskolások között csak elvétve tudunk megszólaltatni helyieket. A barátságtalan időben mindenki siet, többen amint meghallják, miről érdeklődünk, szűkszavú szabadkozások közepette rohannak is tovább.

Végül legnagyobb meglepetésünkre belebotlunk egy fiatal párba, a városközpontban szinte ők az egyetlenek, akiknek már nem iskolatáska húzza a vállát és közelebb vannak a harminchoz, mint az ötvenhez.

"Szerbek, sőt már indiaiak is vannak"

- mondják, mikor az ukrán jövevényekről érdeklődünk, a pár férfi tagja hozzáteszi, hogy

Egyikük sem örül, hogy egyre több idegennel kell megosztaniuk a lakóhelyüket, hiszen egy huszonötezres városban már szembetűnő ennyi vendégmunkás, de más szempontból sem kellemes a velük való együttélés:

"Az embereket folyamatosan érik az atrocitások. Egy ismerősömet például itt a sarkon ütötték ki, pár lépésre a városházától, de egymással is folyamatosan balhéznak."

Hozzáteszik, hogy a helyi bérhelyzetnek sem kedvez a migránsmunkások megjelenése. Ők úgy tudják, hogy a keletről érkezők fizetése jóval alacsonyabb, mint a magyaroké, ami lenyomja az itteniek bérét is, ezért nem emelkednek érdemben a magyar keresetek.

"A cégek ráadásul napi 3500 forint/ágy/éjszaka fejpénzt utalnak ki különböző vállalkozóknak, akik elszállásolják őket, ami az albérleti díjakat is az egekbe emeli"

- panaszolják, hozzátéve: ők is hallottak arról, hogy a fideszes városvezetés új munkásszállókat alakít ki nekik ahelyett, hogy a helyi fiatalokat segítené a lakáshoz jutásban. Ettől sincsenek elragadtatva és remélik, hogy hamarosan változnak a dolgok.

Ebben mi is bízunk, látva, már most milyen gyanakvással méregetik a helyiek a láthatóan messziről jött embert, bár utolsó beszélgetőtársunk, egy idősödő asszonyság kifakadása eléggé megingatja a boldogabb jövőbe vetett hitünket:

"Inkább ezek jöjjenek, mint a cigányok! Ők legalább dolgoznak, és tőlem még egyik se akart lopni. A munkát se veszik el, nyissa ki az újságot, minden tele van álláshirdetéssel, ha valaki meg akarja fogni a munkát, az elmehet dolgozni. Én is oda sietek, aviszontlátásra!"

Kissé felemás érzelmekkel, ronggyá ázva ülünk vissza az autónkba. Furcsa látni, hogy egyesek ilyen agresszív optimizmussal szemlélik Jászberény sorsának alakulását, a viharfelhők azonban egyre csak sűrűsödnek az Észak-alföldi város felett, és ahogy hazafelé gördülünk, újra kérlelhetetlenül megered az eső...