A termelés eredményéből sajnálatosan kevés jut a munkaerőnek, és túlzóan sok a tőkének. Magyarországon 43–44 százalék jut a munkának, és 56–57 százalék a tőkének. Az igen fejlett, tőkeigényes gazdasággal rendelkező Németországban 62 százalék jut a munkának, és 38 a tőkének, de még a régiós országokban is 50 százalék felett van a munkajövedelmek aránya – fejtette ki Róna Péter a Magyar Hangnak a torz arányt, amelynek következménye a magas infláció és a fokozatos elszegényedés idehaza. Így alakul ki az a helyzet – folytatta -, hogy
„a magyarok 70 százaléka az uniós szegénységi szint alatt él, 20 százalék pedig a nyomorszinten.”
A szegénységi szinten élőknek nincs anyagi erőforrása a kitöréshez, s mivel a kormány sem kulturális, sem szociális támogatással nem segíti őket, gyenge az oktatás és az egészségügy, így fokozatosan elbutul a nemzet – mutatott rá arra a folyamatra, amely máris jellemzi Magyarországot.
A közgazdász szerint alapjaiban kell átalakítani a gazdaságpolitikát – adórendszert, támogatási és szociálpolitikát –, azzal a céllal, hogy a munka részesedése nagyobb legyen a haszonból, így erősödjön a vásárlóerő. Németország példáját említette, ahol a kormány gazdaságpolitikája nyomást helyezett a vállalkozásokra, hogy ne a bérek rovására emeljék a termelékenységet, hanem azzal együtt.
Nálunk viszont éppen a bérek alacsonyan tartásával bújnak ki a vállalkozások a termelékenység növelésének „terhe” alól, hiszen így is megvan a tisztességes profitjuk.
A hibás folyamatot erősíti a magyar állam túlzott szerepvállalása, a jövedelmek túlzott és hibás újraelosztása, a néhány százalékos oligarcha réteg kiszolgálása. „Oda kellene végre eljutni, hogy a felülről irányított gazdaság, felülről irányított ország helyett adjunk helyet az egyéni kezdeményezéseknek, szabadítsuk fel végre a magyarok kétségtelenül meglévő alkotóerejét mindannyiunk javára. Ehhez azonban első lépésként ennek szükségességét el kellene ismerni a kormánynak, az államnak jelentősen visszalépni a gazdaságból, és megmaradni a klasszikus szabályozói szerepnél.”
Róna szerint ezeket a folyamatokat fölerősíti itthon a nyugatitól teljesen eltérő társadalmi modell. Ellentétben a mi gyakorlatunkkal ott a társadalom mondja meg a hatalomnak, melyek azok a hatalomgyakorlási formák, intézmények, jogrendszerek, amelyek megfelelnek a társadalom elvárásának, és melyek azok, amelyek nem. Az állam politikailag semleges, az alapjogok gyakorlásához szükséges rendszer ápolója és fenntartója, amelyhez a politika nem nyúlhat hozzá. Nagy különbség a többi posztszocialista országhoz képest, hogy amíg azok olyan rendszer létrehozására törekedtek, amely bebetonozza az állam működését a politikai rendszerrel szemben, nálunk erre nem került sor. „Számomra a legfájdalmasabb, hogy ennek igénye a magyar értelmiségben sem vetődött fel. Ebből következik, hogy a magyar állam tulajdonképpen összeolvadt a kormánnyal, a politikai rendszerrel. Ezért nem lehet csodálkozni azon, hogy a szolidaritás szinte teljesen hiányzik a magyar társadalomból.” – amelyhez példának a pedagógusok iránti érzéketlenséget hozta föl. A 2022-es választást követően Európa már azt látja, hogy Orbán politikája a magyar lakosság többségének megfelel. Vagyis olyan társadalmi értékrendről van szó, amely nem fér bele az EU értékrendjébe.
A magyar társadalom elvárásai, gondolkodása, viselkedési mintázatai összeegyeztethetetlenek az európai normákkal.
– mondta végül, amelyben a közgazdász biztosan nem téved.
Összevetve Róna Péter gondolatait Orbán Viktoréval, pontosan érthető, hogy a magyar modell mennyire és hogyan jár más utat, mint a nyugati társadalmaké. A miniszterelnök utoljára a Tranzit fesztiválon beszélt többek között erről. Az önálló gondolkodással szemben a jó hatalomtól való függőséget hangsúlyozta, amikor arról beszélt, hogy az óriási külső erőkkel folytatott harcban az emberek a kormányban keresik az erőt, ami biztosítja nekik értékeik, a nekik fontos dolgok védelmét, és hogy az elmúlt évtized bebizonyította a többség számára, hogy ez ügyben a kormányban bízhatnak. A kormány pedig mindent megtett annak érdekében, hogy a nemzetközi baloldal a Góliátot az összefogásnak és a közös erőfeszítéseknek köszönhetően négyszer sikerült a hazai ágenseikkel együtt kétharmaddal leparittyázni.
Orbán Viktor szerint is hatalmas különbségek vannak közöttünk világnézetben, felfogásban, mindabban, hogyan gondolkodunk feladatainkról, kötelességeinkről. Szerinte a nyugati valójában balliberális és a progresszív ideológia, amely ott forr össze, hogy az életben egyetlen fontos dolog van: az én.
„A mi fölfogásunk szerint azonban vannak sokkal fontosabb dolgok saját magunknál: a család, a haza és az Isten” – mondta, amely fogalmakat, egymáshoz való viszonyukat azonban mindenképpen újra kellene definiálni annak fényében, milyen privatizációs technikákkal alakul át a közvagyon magánná a magyar modell nyerteseinél. A kormányfő ugyanakkor valamelyest választ is adott arra, ez hogyan lehetséges. Ebben segít bennünket a különleges nyelvünk, a kultúránk, az ezeréves nemzettudatunk, a gyors észjárásunk, az eszességünk, de leginkább a képességünk a közös cselekvésre. A kételkedőknek üzenve szerinte meg is lesz ennek az eredménye. „Nagyok leszünk, erősek és tiszteletreméltók.”
(Címlapkép: Róna Péter közgazdász, az ellenzéki frakciók köztársaságielnök-jelöltje az Országgyűlés plenáris ülésén, ahol megválasztják az új államfőt 2022. március 10-én. MTI/Máthé Zoltán)