Mint ismert, Orbán Viktor öt támadástól tart Brüsszelből (hatodik az EU-Kanada szabadkereskedelmi egyezmény ratifikálása lehetett volna, de azt a multinacionális cégek érdekeinek megfelelően támogatta a Fidesz és a kormányzat): újra a birkózószőnyegre kell állnia a rezsibiztosnak, megint elveszik a migránsok a kultúránkat, és persze nem nyugszanak majd Soros civiljei sem, azonban a másik két támadási felület ennél sokkal érdekesebb. Nem véletlen, hogy ezekről kevesebb szó esik.
Orbán Viktor 2017. február 10-én a következőket mondta: "2016-ban az is kiderült, hogy Brüsszel újabb és újabb gazdasági jogosítványokat akar magához venni a tagállamoktól, az akció fedőneve brüsszeli nyelven: szociális pillér. Már korábban is előfordult, hogy Brüsszel megakadályozta a magyar kormány radikális adócsökkentését, adót emelni lehet, csökkenteni nem. Ezért az a kérdés, akarjuk-e, és ha igen, képesek leszünk-e nemzeti hatáskörben tartani az adópolitikát, dönthetnek-e adóikról szabadon a nemzetek. És végül fel kell készülnünk arra, hogy Brüsszel támadás alá veszi a munkahelyteremtő támogatásokat is. Számos ország, köztük mi is használjuk ezt a gazdaságfejlesztési eszközt, vagyis a kérdés az, a nemzetek dönthessék-e el, hogy akarnak-e munkahelyteremtő támogatásokat adni a vállalataiknak, vagy ezt a jogot is át kell adni Brüsszelnek?"
Persze, ez a Várkert Bazár tetején nagyon nemzetinek hatott, és joggal szorult ökölbe a keze az embernek, (csak kerüljön a kezünkbe egy brüsszeli bürokrata) - azonban most mi állunk a kerítés rossz oldalán.
A programadásról és alternatíva-állításról szól a Jobbik következő éve
Vona Gábor szombati évértékelő beszédével kapcsolatban Török Gábor politikai elemző azt írta, bár véleménye szerint a politikusi beszédek elemzése túlértékelt, Vonáét kivételesen érdemes megnézni: "egyrészt tisztán érthetővé teszi, hogy mi a Jobbik választási stratégiája, másrészt ritkán látni magyar politikust - nem papírból olvasva - ilyen profin előadni."
Emlékezetes, a Jobbik elnöke célként jelölte meg az évértékelőjében (amiből azóta a párt fontos programpontja lett), hogy a magyar emberek tisztességes bért kapjanak, amihez pedig versenyképesség szükséges, melynek alapját az oktatás, az egészségügy és a korrupció megszüntetése adhatja meg, ezzel szemben a magyar miniszterelnök a jelenlegi bérezési és adózási viszonyok konzerválását vetítette előre. Idekapcsolódik, hogy amíg Vona Gábor a magyarországi bérek félzárkóztatásához az Európai Unió intézményrendszerét használná fel (értsd: bérunió), addig Orbán Viktor továbbra sem tudott kilépni a szabadságharcos retorikájából, és Brüsszelt kritizálta. (Ez régi mániám: a brüsszeli, strasbourgi politikai azért is olyan, amilyen, mert vagy hagyjuk, hogy fejünk felett döntsenek, vagy pedig mi is részesei vagyunk a folyamatoknak. Csakúgy mint az Európai Bizottságban (EB) - Navracsics Zsolt, a Fidesz korábbi frakcióvezetője az egyik uniós biztos -, a különböző EU-s háttérintézetekben is ülnek magyarok; szóval ilyen esetekben róluk is ítéletet mondunk).
Tavaly október 6-án például a Bizottság Magyarországi Képviselete konzultációra hívta össze a magyarországi szociális partnereket az Európai Unió Házába. Az EB-t Kazatsay Zoltán, az Európai Bizottság Foglalkoztatás, Szociális ügyek és Társadalmi befogadásért felelős főigazgatóságának helyettes főigazgatója képviselte, a téma pedig a Szociális Jogok Európai Pillére volt. Igen, az, amitől Orbán Viktor annyira félt minket.
A 2015. szeptember 9-én Jean-Claude Juncker által bejelentett szociális pilléről való egyeztetésen a magyar kormány nem képviseltette magát, (nem is konzultált a témáról az érdekvédelmi szervezetekkel), de ott voltak a LIGA Szakszervezeteket, és a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége is.
A pillérnek 20 pontja van, olyan ördögtől való dolgok szerepelnek benne, mint az élethosszig tartó tanulás, a rugalmas és biztonságos munkaszerződések, a bérek, a nyugdíjak kérdése, a gyermekellátások, illetőleg a lakhatás. A beszámolók szerint az egyeztetésen Kazatsay Zoltán kitért a foglalkoztatás, a nemek közötti esélyegyenlőtlenség, az Európai Bizottság által sokat bírált közmunka (alacsony hatékonyságú, költséges rendszer) és adórendszer részleteire (progresszív adózás hiánya, magas és széleskörű adóterhek), a felnőtt oktatás és az élethosszig tartó tanulás kirívóan alacsony intenzitására és előfordulására.
Ez persze biztos rosszul érintette az Orbán-kormányt, hiszen ezekre épül a Nemzeti Együttműködés Rendszerének gazdasági modellje.
Az pedig különösen kínos, hogy az Orbán által elutasított pillérről az Európai Szakszervezeti Szövetséggel (ETUC) is egyeztetett a Bizottság. Az ETUC 7 fő pontot fogalmazott meg:
-Igazságosabb gazdaság a minőségi munkahelyteremtés érdekében,
-Béremelés a munkahelyi és gazdasági igazságosság érdekében,
-A már meglévő jogok hatékonyabb érvényesítése és új jogok megszerzése,
-Fair mobilitás,
-Biztonságos munkaerő-piaci átmenetek,
-Szociális védelem és az erős közszolgáltatások,
-Intézményi változás annak érdekében, hogy egyenlő hangsúlyt kapjon a szociális Európa előremozdítása.
A LIGA Szakszervezetek egyébként alapvetően egyetértett a tagszervezeteit Európai szinten hatékonyan képviselő ETUC álláspontjával, azonban a speciális magyar helyzetet tekintve nagyobb hangsúlyt fektet egyes pontokra. Így például a bérek emelésére (s mielőtt eszünkbe a jut az az idősebb úr, aki annak örül, hogy végre megemelték a minimálbérét, ne feledjük, hogy azt a legtöbb uniós országban szintén megtették, még így is a béke feneke alatt van a bérszínvonal, és ezzel a lépéssel csak bérfeszültséget okozott, míg a cégek elkezdtek trükközni), a szakszervezeti jogok erősítésére, vagy épp a megfelelő szociális ellátórendszerhez való hozzáférés jogára.
S hogy kinek jó valójában a magyar adórendszer, arra álljon itt egy jól ismert példa: a Mercedes hazánkban tavaly mindössze 0,12 százalékos társasági adót, azaz 23 millió forintot fizetett be a magyar költségvetésbe a profitja után.
"Komoly ellentét feszül a két beszéd között" - állapította meg Vámos Csaba, a Magyar Munkavállalókért Mozgalom (MMM) alapítóelnöke. Meglátása szerint miközben Orbán Viktor Brüsszellel akar hadakozni, a szociális pillér számos olyan elemet tartalmaz, amely fontos lenne a magyar munkásoknak. Úgy látja azonban, hogy a miniszterelnök harca mögött csak a jelenlegi hűbéri-vazallus rendszer fenntartása a motiváció.
Tapasztalata szerint Vona Gábor bérunióval kapcsolatos kijelentésére felkapták a fejüket a magyar munkavállalók, és reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a Jobbik által elindított uniós kezdeményezés mögé több érdekvédelmi szervezet is felsorakozik.
"Jelenleg ugyanis nyugat-európai munkát várnak el tőlünk, távol-keleti fizetésekért balkáni körülmények között"
- vázolta a helyzetet a szakszervezeti vezető.
Vámos Csaba az alacsony bérekkel magyarázta, hogy hazánkban szakmunkást (ácsot, asztalost, szerelőket, stb.) alig lehet találni, végül "csak vendégmunkásként fogunk ráismerni a magyar dolgozókra".
Mindegy, mit mondanak Orbánék, marad a dolgozói szegénység
A szakemberek szerint ennek oka a havi 53 ezer forintot jelentő közmunka kiterjesztése, amit önmagában akár még előrelépésnek is lehetne nevezni, a lényeg azonban részletekben és a mindennapi alkalmazásban rejlik.Közalkalmazottként kirúgják, közmunkásként felveszikA tavalyi esztendőben a Kulturális Közfoglalkoztatási Programban mintegy nyolcezer résztvevő foglalkoztatására nyílt lehetőség kulturális területen.
Határozottan úgy véli, hogy Orbán Viktor intézkedései révén a multinacionális cégek paradicsomává vált hazánk, az összeszerelő-üzemekben szépen kiépül egy bérrabszolga-társadalom.
„S a miniszterelnök évértékelőjéből az derült ki, hogy ez a folyamat még inkább ki fog csúcsosodni”,
tette hozzá Vámos Csaba, az MMM vezetője.