„Meg is lepődöm, amikor olyanokat olvasok a sajtóban, hogy Kálmán Olga a főpolgármesterségre tör”
– mondta Kálmán Olga két hónappal ezelőtt a 24.hu-nak adott interjújában. Aztán Kálmán Olgán kívül mindenki meglepődött, amikor olyanokat olvasott a sajtóban, hogy Kálmán Olga a főpolgármesterségre tör. Márpedig így lesz.
A DK csütörtökön jelentette be, hogy bár független jelöltként, de az ő meggyőzésükre a népszerű tévés újságíró mégis elindul a főpolgármesteri székért, és megküzd az előválasztás első fordulójában még általuk is támogatott Karácsony Gergely, valamint a momentumos Kerpel-Fronius Gáborral szemben.
Kálmán Olga -aki korábban maga is moderált egy Horváth Csaba és Karácsony Gergely közti elő-előválasztási vitát - indulása több okból izgalmas: egyrészt nem meglepő módon régóta biztatták már arra a háttérből, hogy vállaljon politikai szerepet, ő mégis, még két hónappal korábban is határozottan elzárkózott attól, hogy jelölt legyen.
Az idézett interjúban ő maga fogalmazott úgy, hogy újságíróként a politikát a „túloldalnak” látja, ahová „minek menne át”, és szintén ő mondta azt a főpolgármester-jelöltségről is, hogy számára „feloldhatatlan ellentmondás” lenne, hogy
„miközben az emberek talán bíznának bennem, én nem bízom abban, hogy Fidesz-kormány alatt ellenzéki vezetéssel fejlődhet egy település.”
Ez a bizalma úgy tűnik megerősödött, csütörtökön ugyanis már nem arról beszélt, hogy „egy kátyú betömésében is meggátolhatná a saját kormánypárti testülete”, hanem arról, hogy a testületek is ellenzékiekké válhatnak, és így már tudna érdemben dolgozni. Mert mint fogalmazott,
kizárólag úgy szeret belefogni bármibe is, hogy reális esélyét látja a megvalósulásnak.
Lehet, hogy május 26. óta látja a reális esélyt? Tény, hogy a Demokratikus Koalíció az EP-választáson meglepő eredményt hozott, bár ennek logikai okai is vannak, hiszen a DK uniós kampányt folytatott, míg más pártok inkább belpolitikait, vagy megfoghatatlanul általánosat; ezzel ők nagyobb arányban tudtak mozgósítani, függetlenül a valós támogatottságuktól. Mégis, az új főpolgármester-jelölt szavaiból az olvasható ki, hogy talán a párt meglepően jó szereplése volt az a casus belli, ami kivitte őt a frontra; bemutatkozó sajtótájékoztatóján mondta,
Persze nem csak Kálmán Olga szerepe az érdekes, hanem a személyi politikát és a korábbi megállapodásokat finoman szólva szokatlanul rugalmasan kezelő DK-é is.
Előbb Gyurcsány Ferenc helyett sikerrel állították ki a színpadra Gyurcsány Ferenc feleségét, Dobrev Klárát, majd miután hónapokon keresztül támogatták Karácsony Gergelyt a baloldali elő-előválasztáson, hogy a fő előválasztáson már csak egy baloldali jelölt álljon szemben Puzsérral, végül mégis behozzák új jelöltként Kálmán Olgát, pont a „saját nevelésű” Karácsonnyal szemben (Puzsér már kilépett az előválasztásból, helyette a Momentum jelölt egy új embert).
A helyzet tragikomikumát mi sem mutatja jobban, mint hogy Karácsony egy mai videóposztban azt mondta,
Majd az eddig esélyes befutónak tartott jelölt arról beszél, hogy még örül is Kálmán Olga indulásának, mert minél több induló van, annál nagyobb legitimitással állhat ki Tarlós ellenfele. Pedig a politikától meglepően idegen szintű szerénység helyett Karácsony joggal lehetne sértett azért, hogy miután Gyurcsányék megnyerették vele az előválasztás első fordulóját, végig azt kommunikálva, hogy akkor innentől ő a „baloldal jelöltje”, végül a második fordulóban találnak helyette egy új arcot, aki a legalkalmasabbnál is sokkal alkalmasabb. De tényleg.
Ám Karácsony Gergely nem csak szerény, hanem gesztusaiban mintha düh helyett egy egészen más érzés is körvonalazódna:
A megkönnyebbülésé. És talán nem véletlenül.
Mindenesetre függetlenül attól, hogy a DK nagyot húzott-e Kálmánnal vagy sem, egy dolog biztos:
„Ilyenkor mondják azt a politikusok, hogy a politikában semmire nem mondjuk azt, hogy soha.” – talán mondani sem kell, hogy Kálmán Olgától idéztünk, és milyen igaza lett. A kérdés már csak az, mekkora haszna lesz személyéből akár a DK-nak, akár bárki másnak, aki valamilyen formában majd mögé áll.
Az ugyanis tény, hogy megingathatatlan bizalmat élvez a fővárosban különösen fontos baloldali szavazók körében, hiszen sok éven át ő volt e közeg egyik vezető médiaszemélyisége.
Másrészt a Simicska-féle G-nap után, a Fidesztől leválasztott és lényegesen kiegyensúlyozottabbá váló Hír TV-hez való igazolása után már nem csak a bal-, hanem a jobboldali gondolkodású nézők látóterében is úgy jelenhetett meg, mint egy közös platformot kínáló, rendszerkritikus újságíró.
Harmadrészt Kálmán Olga szerepében ugyanaz a recept körvonalazódik, mint Puzsér Róbertnél: eszerint a Fidesz kifogyhatatlan fegyvertárával szemben el kell engedni a társadalmi előítéletek béklyóitól megbénult politikusok kezét, és olyan médiaszemélyiséget kell az első sorba állítani, akihez nem köthető egyik párt piszkos, vagy a NER által piszkossá rágalmazott múltja, és nem kell felelősséget vállalnia a politikai múltidőkért sem. Egy tévés újságíró pedig pont ilyen ember lehet.
Már csak arra lehetünk rendkívül kíváncsiak, hogy ha a tárgyalóasztal lábai visszafordíthatatlanul a plafont nézik is, ezért cserébe mit jósolnak majd a következő hetek közvélemény-kutatásai az új szerepkörre. Izgalmas lesz.