Kálmán Olga megmondta: politikában sose mondj olyat, hogy soha

Kálmán Olga megmondta: politikában sose mondj olyat, hogy soha

„Meg is lepődöm, amikor olyanokat olvasok a sajtóban, hogy Kálmán Olga a főpolgármesterségre tör”

– mondta Kálmán Olga két hónappal ezelőtt a 24.hu-nak adott interjújában. Aztán Kálmán Olgán kívül mindenki meglepődött, amikor olyanokat olvasott a sajtóban, hogy Kálmán Olga a főpolgármesterségre tör. Márpedig így lesz.

A DK csütörtökön jelentette be, hogy bár független jelöltként, de az ő meggyőzésükre a népszerű tévés újságíró mégis elindul a főpolgármesteri székért, és megküzd az előválasztás első fordulójában még általuk is támogatott Karácsony Gergely, valamint a momentumos Kerpel-Fronius Gáborral szemben.

Kálmán Olga -aki korábban maga is moderált egy Horváth Csaba és Karácsony Gergely közti elő-előválasztási vitát - indulása több okból izgalmas: egyrészt nem meglepő módon régóta biztatták már arra a háttérből, hogy vállaljon politikai szerepet, ő mégis, még két hónappal korábban is határozottan elzárkózott attól, hogy jelölt legyen.

Az idézett interjúban ő maga fogalmazott úgy, hogy újságíróként a politikát a „túloldalnak” látja, ahová „minek menne át”, és szintén ő mondta azt a főpolgármester-jelöltségről is, hogy számára „feloldhatatlan ellentmondás” lenne, hogy

„miközben az emberek talán bíznának bennem, én nem bízom abban, hogy Fidesz-kormány alatt ellenzéki vezetéssel fejlődhet egy település.”

Ez a bizalma úgy tűnik megerősödött, csütörtökön ugyanis már nem arról beszélt, hogy „egy kátyú betömésében is meggátolhatná a saját kormánypárti testülete”, hanem arról, hogy a testületek is ellenzékiekké válhatnak, és így már tudna érdemben dolgozni. Mert mint fogalmazott,

kizárólag úgy szeret belefogni bármibe is, hogy reális esélyét látja a megvalósulásnak.

Lehet, hogy május 26. óta látja a reális esélyt? Tény, hogy a Demokratikus Koalíció az EP-választáson meglepő eredményt hozott, bár ennek logikai okai is vannak, hiszen a DK uniós kampányt folytatott, míg más pártok inkább belpolitikait, vagy megfoghatatlanul általánosat; ezzel ők nagyobb arányban tudtak mozgósítani, függetlenül a valós támogatottságuktól. Mégis, az új főpolgármester-jelölt szavaiból az olvasható ki, hogy talán a párt meglepően jó szereplése volt az a casus belli, ami kivitte őt a frontra; bemutatkozó sajtótájékoztatóján mondta,

az EP-választás azt mutatta meg, hogy a választók új arcokat akarnak a magyar politikában.

Persze nem csak Kálmán Olga szerepe az érdekes, hanem a személyi politikát és a korábbi megállapodásokat finoman szólva szokatlanul rugalmasan kezelő DK-é is.

Előbb Gyurcsány Ferenc helyett sikerrel állították ki a színpadra Gyurcsány Ferenc feleségét, Dobrev Klárát, majd miután hónapokon keresztül támogatták Karácsony Gergelyt a baloldali elő-előválasztáson, hogy a fő előválasztáson már csak egy baloldali jelölt álljon szemben Puzsérral, végül mégis behozzák új jelöltként Kálmán Olgát, pont a „saját nevelésű” Karácsonnyal szemben (Puzsér már kilépett az előválasztásból, helyette a Momentum jelölt egy új embert).

A helyzet tragikomikumát mi sem mutatja jobban, mint hogy Karácsony egy mai videóposztban azt mondta,

eddig azt hitte, ő lesz a DK főpolgármester-jelöltje, „de ilyen a politika, állítólag”.

Majd az eddig esélyes befutónak tartott jelölt arról beszél, hogy még örül is Kálmán Olga indulásának, mert minél több induló van, annál nagyobb legitimitással állhat ki Tarlós ellenfele. Pedig a politikától meglepően idegen szintű szerénység helyett Karácsony joggal lehetne sértett azért, hogy miután Gyurcsányék megnyerették vele az előválasztás első fordulóját, végig azt kommunikálva, hogy akkor innentől ő a „baloldal jelöltje”, végül a második fordulóban találnak helyette egy új arcot, aki a legalkalmasabbnál is sokkal alkalmasabb. De tényleg.

Ám Karácsony Gergely nem csak szerény, hanem gesztusaiban mintha düh helyett egy egészen más érzés is körvonalazódna:

A megkönnyebbülésé. És talán nem véletlenül.

Mindenesetre függetlenül attól, hogy a DK nagyot húzott-e Kálmánnal vagy sem, egy dolog biztos:

Gyurcsány Ferenc ebben a sportágban az az edző lett, aki a bajnokságban minél jobban próbálta felkészíteni csapatát, de amikor kapott egy visszautasíthatatlan ajánlatot, a legfontosabb meccsek előtt gond nélkül átült egy másik, sikeresebb kispadra.

 „Ilyenkor mondják azt a politikusok, hogy a politikában semmire nem mondjuk azt, hogy soha.” – talán mondani sem kell, hogy Kálmán Olgától idéztünk, és milyen igaza lett. A kérdés már csak az, mekkora haszna lesz személyéből akár a DK-nak, akár bárki másnak, aki valamilyen formában majd mögé áll.

Az ugyanis tény, hogy megingathatatlan bizalmat élvez a fővárosban különösen fontos baloldali szavazók körében, hiszen sok éven át ő volt e közeg egyik vezető médiaszemélyisége.

Másrészt a Simicska-féle G-nap után, a Fidesztől leválasztott és lényegesen kiegyensúlyozottabbá váló Hír TV-hez való igazolása után már nem csak a bal-, hanem a jobboldali gondolkodású nézők látóterében is úgy jelenhetett meg, mint egy közös platformot kínáló, rendszerkritikus újságíró.

Harmadrészt Kálmán Olga szerepében ugyanaz a recept körvonalazódik, mint Puzsér Róbertnél: eszerint a Fidesz kifogyhatatlan fegyvertárával szemben el kell engedni a társadalmi előítéletek béklyóitól megbénult politikusok kezét, és olyan médiaszemélyiséget kell az első sorba állítani, akihez nem köthető egyik párt piszkos, vagy a NER által piszkossá rágalmazott múltja, és nem kell felelősséget vállalnia a politikai múltidőkért sem. Egy tévés újságíró pedig pont ilyen ember lehet.

 

Már csak arra lehetünk rendkívül kíváncsiak, hogy ha a tárgyalóasztal lábai visszafordíthatatlanul a plafont nézik is, ezért cserébe mit jósolnak majd a következő hetek közvélemény-kutatásai az új szerepkörre. Izgalmas lesz.