Katalónia 7,5 milliós lakosságával Spanyolország 17 autonóm közösségének egyike. Önálló törvényhozással és kormányzattal rendelkeznek. Az 1978-as alkotmány teremtette meg ennek a berendezkedésnek a jogi alapjait. A központ és az autonóm tartományok hatásköreit azonban nem határolták el élesen, ami lehetőséget adott arra, hogy a nemzetiségi alapon szerveződő pártok programot építsenek fel minél több további hatáskör megszerzésére a központtól a tartományoknak. A spanyol alkotmány azt viszont rögzíti, hogy az ország megbontathatatlan egységet képez és az egységes spanyol nemzetet tekinti szuverénnek.
A 2006-os események hatása
A mostani feszült helyzet 2006-ra vezethető vissza, a katalán statútum körüli bonyodalmakra. Az alkotmányos keretek között a lehető legszélesebb önrendelkezést biztosították a tartományoknak. A központi parlament és a katalán törvényhozás is elfogadta azt. Sőt, a katalánok népszavazáson is támogatták a statútomot. 2010-ben azonban az alkotmánybíróság a központi kormány beadványa alapján megsemmisítette ezeknek a rendelkezéseknek az öt százalékát. Köztük az önálló igazságszolgáltatásról, az adóztatásról szóló pontokat és a katalán nemzet fogalmát is. Ez a döntés megerősítette az önállósodási törekvéseket zászlajukra tűző politikai erőket.
Az érem két oldala
Katalónia lakóinak 14 százaléka külföldi állampolgár, félmilliós muzulmán kisebbség is színesíti a népesség összetételét. Ezek a közösségek is megosztottak, a barcelonaiak, vagyis a fővárosiak inkább egységpártiak, míg a vidéki katalánok inkább a függetlenséget támogatják.
A tartomány gazdasági szempontból a legfejlettebek közé tartozik. A munkanélküliség a spanyol átlag alatt van, míg az egy főre jutó GDP jóval, majdnem 20 százalékkal afölött.
A függetlenségi törekvések mellett éppen ezért az egyik legfőbb érv, hogy miért Katalónia tartja el a szegényebb régiókat. Ez természetesen csak az érem egyik oldala. A spanyol átlaghoz képest jobban teljesítő tartomány ugyanis az egyik legnagyobb adósságállományt halmozta fel. Utóbbi több okra vezethető vissza, leginkább arra, hogy a régió többet fizet be a központi költségvetése, mint amennyit onnan visszakap. A katalánok szerint 16 milliárddal, a madridi kormány azt állítja, hogy 10 milliárd euróval. Emiatt a régió vezetése a beruházásokhoz, a fejlesztésekhez hitelfelvételre kényszerült. Adósságuk GDP-arányosan átlépte a 35 százalékot, ami azt is eredményezte, hogy nemzetközi pénzpiacról nem tudnak kölcsönt igényelni.
Az elzárkózás politikája
A statútum miatti konfliktus az évek során annyira elmélyült, hogy sem a tartományi kormány, sem a központi végrehajtó hatalom nem volt nyitott semmiféle kompromisszumra. A katalán álláspont kizárólag a függetlenségről szóló népszavazás követelésben öltött testett, míg a központi kormányé ennek elutasításában. A témát a társadalom jelentős megosztottsága miatt mindkét fél melegen tartotta, hogy egyben tudja tartani a szavazótáborát.
Elmélyülhet a válság Katalóniában
A 2015-ös őszi választások után Katalóniában egy függetlenségpárti koalíció kormányoz igaz, kisebbségben. A végrehajtó hatalomban helyet kapott a Katalán Európai Demokratikus Párt, a Katalán Köztársasági Baloldal. Külsö támogatást ad a radikálisként emlegetett CUP a koalíciónak. A kormányzat irányvonala és ezzel együtt a függetlenedés programja erőteljesen balra tolódott.
A katalán parlament a társadalomhoz hasonlóan megosztott. A kormánypártok és külső támogatóinak 71, az egység híveit tömörítő pártoknak 52 mandátuma van a törvényhozásban. Köztük van a Spanyolországban kormányzó konzervatív néppárt, a szocialisták és a liberálisok. További 12 képviselő közül nehéz meghatározni, hogy ki, melyik álláspontra helyezkedne ebben a kérdésben.
A kormánypártok választási ígéretükre hivatkozva ragaszkodnak a népszavazáshoz. Annak ellenére is, hogy az alkotmánybíróság az alaptörvénnyel ellentétesnek ítélte a referendumot. A katalán elnök a döntés ellenére kiírta a függetlenségi népszavazást.
Az erről szóló parlamenti szavazás is erős indulatokat váltott ki. Az egyik egységpárti erő jelezte, hogy bizalmatlansági indítvánnyal eltávolítanák a katalán elnököt egy előre hozott választás eléréséért Katalóniában. Ez akár a függetlenségi erők bukását is hozhatná, hiszen erősen esett a népszerűségük a szeparatista törekvések erőteljes balra tolódása miatt.
Az utolsó júliusi felmérés szerint a közvélemény-kutatás során megkérdezettek többsége nem támogatta Katalónia elszakadását.
Magukra maradtak
A magyar kormány álláspontjáról annyit lehet tudni, hogy Brüsszelben Kovács Zoltán kormányszóvivő Spanyolország és a katalán nép belügyének nevezte a népszavazást. Hozzátette, hogy ha a népszavazáson döntés születik, akkor azt tiszteletben tartják. A Fidesz ráadásul közös frakcióban foglal helyet az Európai Néppártban a központi kormányt adó Spanyol Néppárt politikusaival. Orbán számára lényeges, hogy a spanyol politikusok továbbra se ítéljék el nyilvánosan a kormánya politikáját. Fennáll azonban annak a lehetősége, ha az Orbán-kormány részéről bármilyen a katalán törekvéseket támogató nyilatkozat születne, akkor megváltozhatna a helyzet és az amúgy sem kevés mellé, újabb kritikusokat szerezne magának az Európai Néppárton belül az orbáni politika.
Megjelentek olyan írások is a hazai sajtóban az elmúlt napokban, amelyekre arra utaltak, hogy a katalán elszakadást Székelyföldé követheti. Katalónia függetlenségért vívott küzdelmének párhuzamba állítása a kisebbségben élő magyarok helyzetével, óriási veszélyeket rejt. Ennek racionális alapja - demográfiai, gazdasági, politikai - nincs meg.
Az elszakított nemzetrészek tagjai számára, az adott közösség helyzete alapján kulturális és a területi autonómia kivívására van szükség. A Jobbik erre tett javaslatot. Gyöngyösi Márton és Brenner Koloman, a Jobbik soproni országgyűlési képviselőjelöltje a napokban folytatott magasszintű tárgyalásokat Dél-Tirolban az ottani önrendelkezés történelméről, működéséről.
A katalánok függetlenségi törekvéseit sem az EU, sem az Egyesült Államok nem karolta fel. Az Európai Unió vezetői inkább a spanyol álláspont mellett sorakoztak fel. Az USA jelezte, hogy az ország belügyének tartja a kérdést. Ugyanakkor egyértelmű, hogy Washington érdeke az egység és a nyugalom, hiszen jelentős katonai bázisai vannak Spanyolországban.
Az a jövő nagy kérdése marad, hogy az évek óta tartó feszültséget hogyan tudják majd a felek feloldani az elmúlt időszak eseményei után.