(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
„Elnézést kérünk a hibáért, már dolgozunk a kijavításán, a lakosság türelmét kérjük” – olyan jó lenne, ha valami ilyesmit hallanék a kormány, egy kormánytag, egy kormányzati szerv részéről, amikor valami nem jól sül el. Olyan emberközeli, olyan érthető lenne. Ráadásul elhinnék többet is annak, aki nem azt akarja elhitetni magáról, hogy tökéletes. Hogy amit ő csinál, az hibátlan, bezzeg a másik, az nemcsak, hogy nem lehet jó, megfontolandó, esetleg néha hasznos, hanem kizárólag rossz.
Komolyan, amikor az oltási regisztrációra érkező hatalmas érdeklődés miatt megrottyant a regisztrációs honlap, akkor kezeket feltartva annyit tudnak mondani (már megint, mint az oltásregisztráció ellenőrzésére létrehozott oldal március végi lehalásakor), hogy terheléses támadás érte az oldalt?
Persze, tartsuk fenn ennek a lehetőségét, amennyiben erre hitelt érdemlő bizonyítékok kerülnek elő, hogy valakik úgy döntöttek, hogy most betartanak a regisztrációnak, külön cikket fogok neki szentelni. De addig inkább hajlok rá, hogy például a 24.hu-nak nyilatkozó szakembernek van igaza, aki azt mondta, a péntek reggeli leállás aligha lehetett terheléses támadás, és nem lehet felelőtlenséggel vádolni azokat az embereket, akik egyszerűen használni szerették volna az oldalt, annak reményében, hogy egy, az Európai Gyógyszerügynökség által jóváhagyott vakcinához – a Pfizerhez – juthassanak.
Nem várok el tévedhetetlenséget azoktól, akik az országot irányítják. Nem várok el tökéletességet, ezért is volt megdöbbentő számomra, amikor Orbán Viktor tavaly ősszel azt mondta, hogy aki megbetegszik koronavírusban, azokat mind meg fogják gyógyítani. Miért? Ki várta ezt el?
Egy világjárványban meghalnak emberek, pontosan tudta ő is, tudtuk mi is, hogy meg is fognak még halni. Bőven elég lett volna annyi, hogy mindenki magkapja az ellátást, mindent meg fognak tenni, hogy megmentsék a súlyos állapotba kerülő emberek életét.
Egyébként éppen ilyen súlytalannak és értelmetlennek tartom azt is, amikor az összes koronavírussal összefüggésbe hozható halálozást a kormány nyakába varrják. Mert ez a másik oldala annak, hogy „mindenkit meggyógyítunk”. Talán évek múlva majd megtudhatjuk, hogy az egyes járványügyi intézkedések, illetve azok elmaradása milyen hatással volt a halálozási statisztikákra, de ez olyan sok tényező, a tényezőknek olyan sokféle értelmezésén múlik, hogy nem tudom, mennyire kaphatunk egyáltalán relatív pontos képet.
Addig is, talán naiv módon, de próbálom nem feladni a reményt, hogy hasonló esetekben, mint például a reggeli honlapleállás, az lesz az általános, hogy tömeges hülyének nézés helyett megpróbálják felnőttként kezelni az embereket, és ennek megfelelően életszerű magyarázatot adni akkor is, amikor valami éppen nem tökéletesen sikerül. Mert van ilyen. Meg lesz is.