(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
„Mi a kevésbé hihető: hogy Jakab Péter szereti a parizert, vagy az, hogy Orbán Viktornak, aki már 15 évet töltött el a miniszterelnöki bársonyszékben, egy forint megtakarítása sincs?”
A rendszerváltás óta eltelt három évtizedről, azon belül is az elmúlt tizenegy évről árul el sokat az a körülmény, hogy 2021 tavaszára politikabefolyásoló tényezővé válhatott egy felvágott. Márpedig ez történt, és emellett ma sem lehet, és nem is érdemes szó nélkül elmenni, még akkor sem, ha esetleg a parizométer mutatója (most képzeljük el, hogy létezik ilyen) néha már a kritikus tartomány felé mozog.
Pontosan nem tudhatjuk, de ugyanígy nem is életszerűtlen feltételeznünk, hogy van összefüggés az elhíresült parizer & kifli & pirosarany fotó, illetve ennek nagyot futott utóélete, és a Závecz Research napokban nyilvánosságra hozott kutatási eredménye között, miszerint az előválasztást tervező ellenzéki szavazók körében Jakab Péter a legnépszerűbb miniszterelnök-jelölt 30%-os támogatottsággal. A Telexen publikált kutatás lényeges adata továbbá az is, hogy az összes lehetséges előválasztási szavazó válaszait alapul véve is Jakab Péter áll az első helyen (19%), 4%-ot verve Dobrev Klárára és Karácsony Gergelyre.
Abban, hogy egy választó számára melyik politikai erő, melyik politikus a rokonszenves, kit tudna elképzelni vezető pozícióban, nagy jelentősége van az azonosulásnak. Ennek az azonosulásnak lehetnek eltérő dimenziói, az ideológiai meggyőződéstől kezdve az adott problémákra kínált megoldási javaslatokon át egészen addig, hogy egy politikus ugyanolyan egyszerű életet él, mint sok millió ember, és ezt még vizuálisan, jelen esetben az általa kedvelt ételek bemutatásával meg is jeleníti.
A kormánypárti kommunikáció véleményformálói szerint természetesen égbekiáltóan az, és futószalagon gyártott tartalmakkal igyekeznek is alátámasztani, hogy a Jobbik elnöke valójában egy dőzsölő milliomos, amit még azzal a leleplezőnek szánt információval is bizonyítani véltek, hogy Jakab Péter egy „viszonylag drága, többmillió forint értékű gépjárművel közlekedik.” Hinnye! Több millió forint? (2020-ban a használtautók átlagára 3,11 millió forint, az év első felében értékesített új autók átlagára pedig 8,7 millió forint volt.)
Mi az életszerűtlenebb? Mi a kevésbé hihető: hogy Jakab Péter szereti a parizert, vagy az, hogy Orbán Viktornak, aki már tizenöt évet töltött el a miniszterelnöki bársonyszékben (és akinek rokonai, barátai multimilliárdosok), egy forint megtakarítása sincs?
Persze, lehet mondani, hogy ne keressek moralitást a magyar politikában, vagy általában a politikában, mindenki választást akar nyerni, ehhez pedig minél több szavazóra van szükség, nincs itt semmi látnivaló, lehet tovább lépni. Csakhogy mégis van különbség: ugyanis míg Jakab Péter parizere nem hazugság, legfeljebb olyan valóság, ami szándéka szerint is járulékos politikai nyereséggel bír, addig a 2018-as választás előtt a Fidesz-kommunikáció olyan konkrét hazugságokkal darálta a Jobbikot, mint hogy a párt lebontaná a déli határzárat, illetve hogy annak akkori elnöke homoszexuális és egyben iszlamista is. Most Jakab Péternek jut ki a kormánypárti támadásokból, és ez annál inkább fokozódni fog, minél több ellenzéki (és potenciális ellenzéki) szavazó látná őt szívesen Orbán Viktor kihívójaként.
A sok magyar ember számára azonosulási pontot jelentő parizert valójában az a Fidesz tette indirekt módon politikai tényezővé, amelyik annak idején, ellenzékben plebejuskormányzást ígért, majd ennek a politikának éppen az ellenkezőjét valósította meg. Ez a bizonyos felvágott, az általa hordozott üzenet sokkal kisebb közéleti jelentőséggel bírna, ha ellenpontként nem a Fidesz-közeli milliárdosok, illetve egyenesen a párt politikusainak látványos luxizása és vagyongyarapodása állna.
Számomra mindezek mellett sem azonosulási pont a parizer.
Mert miközben van létjogosultsága a protestszavazásnak, vagyis az éppen regnáló kormány ellen a legnagyobb ellenzéki erőre szavazni, (a Medián 2018 januárjában készített felmérése szerint leginkább a Fidesznek volt „protestpárti” jellege), jogos az igény a „hogyan tovább?” megismerése is. Arra, hogy ki mit tenne, ha rendelkezne hozzá a cselekvési lehetőséggel. Egy testépítő hasonlattal élve: fontos a tömegelés, vagyis a szükséges izomtömeg kialakítása, azonban a lehető legjobb forma érdekében idővel nagy hangsúlyt kell fektetni a szálkásításra is, hogy az izmok definiálttá váljanak. Hogy jól láthatóak legyenek a részletek…