Nem rajtuk múlott, hogy a vita elmaradt.
A "Hogyan lehet megoldani a közmunkás-csapdahelyzetet című pódiumbeszélgetésen Gúr Nándor (MSZP), Kanász-Nagy Máté (LMP), Pápa Levente (Együtt), Tordai Bence (PM) és Vágó Sebestyén (Jobbik) ugyanis inkább beszélgetett, mint vitázott.
Hogy miért?
A rendezvényről ugyanis hiányzott a közmunkarendszer jelenlegi formájának kitalálója és működtetője, a Fidesz, más párttól pedig nyilván nehezen várható el, hogy helyettük védje meg a kormány álláspontját. Mint kiderült, a meghívásnak végül azért nem tettek eleget, mert "még gondolkodnak" - talán még most is.
Dicséretes, hogy az Együtt – felismerve, hogy saját szempontjukból nézve teljesen értelmetlen és káros a Jobbikot kizárni ezekből a vitákból - meghívták a pártot a rendezvényre, bár - mint később kiderült - így is volt olyan, akit ez láthatóan nagyon zavart.
De térjünk is a lényegre.
Csapdahelyzet-e a közmunkarendszer? - tette fel a vitaindító kérdést Gulyás Erika moderátor:
Vágó Sebestyén szerint a baj gyökere, hogy egyszerűen összekeverik a munkaerő-politikát a szociális politikával. A Jobbik politikusa szerint közmunkarendszerre igenis szükség van, ugyanakkor szükség van a szociális és egészségügyi terület bevonására, szakértők segítségére. Ha jó a program, akkor a nagy többségüket reintegrálni lehet, ugyanakkor a jelenlegi rendszer rossz, mert nem különbözteti meg a közfoglalkoztatottakat,
Tordai Bence a közmunkarendszer bírálatát annak értékteremtő képessége alapján közelítette meg, vagyis, hogy az adott munka vajon piacon megállná-e a helyét. Kanász-Nagy Bence, az LMP szakértője szerint - amellett, hogy megerősítette - az csapdahelyzetet eredményez: a közmunkarendszer statisztikai kozmetikázást szolgált, hiszen a közmunkás nem számít álláskeresőnek, ráadásul ezért nem, vagy csak részben részesülhet az olyan programokból, amelyekből az álláskeresők igen.
Gúr Nándor (MSZP) szerint miközben 200 ezerrel nőtt a közmunkások száma, valójában ők az egész történet elszenvedői: igazi munkát nem végeznek, 50 valahány ezerből félelmetesen nehéz kijönni. Szerinte egy ekkora embertömegnek nem lehet értelmes munkát biztosítani.
Pápa Levente (Együtt) szerint, ahogy a Fidesz felpörgeti a közmunkaprogramot úgy fognak egyre inkább beleragadni ezek az emberek ebbe a helyzetbe. Borzalmasan alacsony a visszakerülési arány, ráadásul „kulturálisan ragadós” is, utalt a politikus a közfoglalkoztatás alacsony elfogadottságára, státuszára.
Gúr Nándor (MSZP), Kanász-Nagy Máté (LMP), Pápa Levente (Együtt), Gulyás Erika újságíró, moderátor, Tordai Bence (PM) és Vágó Sebestyén (Jobbik
Gúr szerint a közmunkaprogram felfújásában nem játszott szerepet a válság: ez a Fidesz politikai filozófiája. Statisztikai alanyoknak tekinti ezeket az embereket, miközben nem beszélünk kivándorlókról – "képfestéshez használják ezeket az emberekeket." Kanász-Nagy azonban emlékeztetett: ez nem most kezdődött, hiszem a közmunkaprogram az "Út a munkába" romjaira épült, annak számos elemét átvéve. Így például az sem új, hogy aki nem fogadja el a közmunkát, azt kizárják a segélyezésből, csak a közmunkarendszer ilyen méretű felfújása az új - ezzel pedig Gúrral kerültek némi vitába.
Tordai szerint a Fidesz filozófiája munkaalapú, elnyomó, represszív, ebben hisznek, "ezért tovább fogják fújni ezt a lufit". Szerinte egy "baloldalinak" meg kell kérdőjeleznie ezt a rendszert.
Vágó Sebestyén szerint az igazi problémák már a 90-es években elkezdődtek: "kialakítottunk egy szociális rendszert, aminek átmenetinek kellett volna lenni, de ez 25 éve működik"
Vágó példákon keresztül sorolta, hogy eredményes közfoglalkoztatást nem lehet a szakmai szervezetek nélkül véghez vinni, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy vannak olyan polgármesterek, vezetők akik még ezt a rossz programot jól tudják működtetni, külön kiemelve Békésszentandrás példáját. Az önfoglalkoztatás fontosságára hívta fel a figyelmet a Jobbik politikusa, aki szerint párhuzamosan futó reintegrációs programokat kell működtetni, hogy "kétkezi vállalkozóvá" képezzük ezeket az embereket.
A csendesen csordogáló szakmai konferencia nyugodt hangulatát végül úgy tűnik, Tordai Bence unta meg, aki mondandóját egy veretes szélsőjobboldalizással turbózta fel:
A PM amúgy nyilván tökismeretlen politikusa Vágót támadva, annak még a nevét sem mondta ki, csak a rendkívül udvariatlan, de legalább saját magára nézve rettentően kínos "mellettem ülő úr" címzést használva, igyekezett elővenni egy olyan lemezt, ami már igazából 2010-ben is hihetetlenül lejárt volt, hát még most.
"A kormánypártok és a szélsőjobboldal egyik kedves közös ikonja mondta, hogy erről a 3-4 millió emberről le kell mondani. Az, hogy rájuk milyen sors vár, a jobboldal és a szélsőjobboldal egyre inkább összemosódó jövőképével, azt nem tudom, talán az itt ülő kollégát kellene megkérdezni a Jobbikból (...) Hallottunk már néhány önmagát eleresztett (jobbikos) önkormányzati képviselőt rezervátumokról és ehhez hasonló megoldásokról (értekezni) (...) "Azt gondolom, hogy a szélsőjobboldalon ez egy meghatározó gondolat"
- mondta Tordai úr, s amikor Vágó szóvá tette, hogy a Jobbik nem szélsőjobboldali,
"Tényleg? Akkor az úr nem a szélsőjobboldalról, hanem a Jobbikból, nyilvánvalóan tévedésben élek"
- folytatta immáron csupán cinikusan.
Szerinte ugyanis nem egy-egy jó példát kell felhozni (ezzel a Vágó által felhozott konkrét eredményekre épülő példára utalt), hanem "leginkább átfogó és emberi méltóságot és a társadalmi és gazdasági inklúziót szolgáló megoldáson kell gondolkodni".
Vágó (aki mint ismert, állattenyésztő- és állategészségügyi technikus végzettséggel, és a szociális ágazatban eltöltött hosszú évekkel a háta mögött ült be a vitára és szólal fel az Országgyűlésben, dolgozik a szakbizottságban évek óta, annak alelnöke) szerint azonban igenis fontosak a kiragadott példák, és igen, aki a szociális területen dolgozik tudja, hogy sokszor már az is nagyon nagy eredmény, ha valaki képessé válik az önálló munkavégzésre.
Vissza kell hozni a biztosítási alapú ellátásokat - folytatta - de más módon kell elosztani: az így befolyt összegeket nem szabad 100 százalékosan visszaosztani, hanem a reintegrációs programok létrehozására fenntartására kell fordítani. Így fizikálisan ugyan kevesebb, de összességében több jutna a közmunkás zsebébe
Tordai szerint ugyanakkor (szerencsére a szélsőjobboldalizás már elmaradt)
"egy-egy egyedi eset nem takar rendszerszintű megoldást, "nem látom a Jobbik megoldási javaslatait".
Mondjuk a párt programját azért fellapozhatja nyugodtan.
Magára a közmunkaprogramra utalva, szerinte "ostoba, káros, irritáló program, ki kell lépni a munkaalapú társadalom paradigmájából, ezért megoldási javaslatként - mi mást - mint az
alapjövedelem gondolatát ajánlja
Ők a közmunkák által megspórolt pénzt ebbe csoportosítanák át, hiszen - most "OECD és az IMF is ott tart, ha gazdasági élénkítést akarunk, akkor a keresleti oldalon kell keresni, ezét kell az alapjövedelem"
Gúr Nándor szintén megerősíti: a közfoglalkoztatásra szükség van, a közmunka – jó értelemben vett – kérdése nem lehet kérdéses, különösen a hátrányos helyzetű régiókban, de a bérek tekintetében kell változtatni, mert ez megalázó, s a munkának értékteremtőnek kell lennie.
És hogy mi a konklúzió?
Láthatóan sikerült a baloldali pártoknak közös nevezőre jutni, hogy a segély helyett közmunka önmagában nem ördögtől való, nincs ingyen kenyér, bár a PM - nyilván azért, hogy valahogy megkülönböztesse magát a többi párttól - foggal-körömmel ragaszkodik a feltétel nélküli alapjövedelem gondolatához.
A Fidesz nélkül azonban így továbbra sincs vita, hiszen a közmunkarendszert mindenki meg akarja reformálni, más kérdés, hogy a pódiumon ülők közül erre nagy valószínűséggel esélye 2018-tól csak a Tordai Bence "mellett ülő úr" pártjának lesz...