Környezetvédelem = hazaszeretet

 

 

 

– Talán azért köthető a környezetvédelem baloldali körökhöz, mert annak idején a humanista, pacifista, hippi mozgalmak és egyebek tették magukévá az olyan „ideológiákat”, hogy „mentsük meg a bálnákat”. Az első nagy zöldmozgalmak a hidegháború ideje alatt jöttek létre Amerikában, illetve Nyugat-Európában. Nálunk akkor még dúlt a szocializmus, nem tolerálta a hatalom az ilyesmit. A rendszerváltás után beszélhettünk igazából környezetvédelmi mozgalmakról, de folytatva a hagyományokat, Magyarországon is a baloldali, liberális szervezetek sajátították ki, majd a globalizmussal össze is kapcsolták azt. Valóban vannak a környezetvédelemnek olyan részei, melyek nem ismernek országhatárokat, mint például az éghajlatváltozás, de ezt tévesen értelmezik. Ennek nem az a lényege, hogy ne legyenek országok, nemzetek, vallások stb., mint ahogyan a globalisták előadják. Nálunk a baloldalon sokáig az SZDSZ „vitte” a témát, az MSZMP-ből reinkarnálódott MSZP-ben soha nem fogant meg igazából ez a szellemiség. Vannak erőltetett próbálkozásaik, de a Parlamentben is inkább hálátlan feladatként sózzák rá a súlytalanabb képviselőikre. Ezzel szemben az LMP megpróbálta az egész imidzsét az ökopártiságra felépíteni. Láthatjuk, hogy erre Magyarországon mennyire van igény.

 

 

– Két ideológia volt jellemző az elmúlt évtizedekben, ami minden értékre veszélyt jelentett: a kommunizmus és a liberalizmus. A kommunizmus azt hitette el, hogy a javait mindenki szedheti, de a gondozás az állam feladata, ezáltal kialakult egy olyan szemlélet, hogy ami a kerítésen kívül van, az már nem hozzám tartozik. A liberalizmus pedig az egyén fontosságát hangsúlyozza, vagyis azt, hogy a minket körülvevő teremtett világ azért van, hogy a mi egyéni boldogulásunkat szolgálja. Nem is kell magyarázni, hogy ez miért káros gondolkodás. Mindkét eszme csak a politikai hasznot próbálta lefölözni, ezért nem tudta egyik sem magáévá tenni a környezetvédelmet. Ráadásul ez a téma jó pénzcsap is egy pártnak, hiszen az Európai Unió mindig is nagyobb összegeket áldozott ezekre, amit sajnos nálunk nem éppen a valódi célokra költöttek el. Ki lehet mondani, hogy sokszor bűnözői csoportok szerveződtek arra, hogy a rendszerváltás után, mikor a nehézipar megszűnt, a visszamaradt veszélyes hulladékokat a legkülönbözőbb helyekre eltüntessék: bezárt bányákban, lerakókban helyezték el, vagy egyszerűen elásták a földbe. Óriási pénzeket tehetnek zsebre, és ez a probléma máig nincs megoldva. Egy fejlett nyugati, skandináv vagy például az amerikai társadalomban sokkal nagyobb igény van a zöldpolitikára. Amikor az emberek elérnek egy bizonyos anyagi jólétet, és már nem kell a napi megélhetésért küzdeniük, akkor elkezdenek más dolgokkal is foglalkozni. Nálunk sajnos még mindig csak az unatkozó belvárosi fiatalok hóbortja a környezetvédelem, és le is züllesztették arra a szintre, hogy tiltakoznak minden nagyberuházás ellen, a „zöldek” megnevezés pedig szinte egy negatív szitokszóvá vált. Ezért gondoljuk úgy a Jobbikban, hogy vissza kell venni a környezetvédelem eszméjét, hiszen azt alapvetően nem is lehet elválasztani az anyaföld és a haza szeretetétől. A kettő szorosan összekapcsolódik, és azért nem is talált megfelelő fogadtatásra a társadalomban 25 év alatt sem, mert egy gyökértelen ideológia volt. Nem kötötték olyan kézzelfogható dolgokhoz, mint a saját természeti kincseink védelme, megmentése a jövő magyarjai számára. Ehhez már kapcsolódik egyfajta hazafiasság, hazaszeretet, jobboldalinak nevezett érték, és egyből a helyükre kerülnek a dolgok. Nem egy globális eszme miatt kell védeni a Földet, hanem azért, mert mindenki a saját bőrén tapasztalja, hogy ha beszennyezi a vizet, akkor a saját életfeltételeit rontja. Említhetném a multicégeket is, akik kihasználva az olcsó munkaerőt, idejönnek, és szemétlerakóként tekintenek ránk. Ezzel kapcsolatban is kialakult a társadalomban egy önvédelmi mechanizmus, hiszen a kormányok ezt nem kérik számon, sőt tapsikoltak, hogy jönnek a nagyvállalatok. Ez vezetett odáig, hogy igény mutatkozott egy nemzeti környezetvédelmi mozgalomra.

 

 

 

 

– Hollandia az Unió soros elnöke, és ennek a keretén belül szervezték a találkozót, ahol én képviseltem a Fenntartható Fejlődés Bizottságot. Nagyon értékes tapasztalatokat szereztem. Hollandia egy egész más lépték Magyarországhoz képest környezettudatosság szempontjából. Ott abszolút nem az a szemlélet uralkodik, hogy mindent akadályozzunk meg, mert attól vagyunk zöldek. Vízgazdálkodásban szinte tökélyre fejlesztették az öntözést, a különböző csatornák kialakítását. Ők aktívan használják a vizeiket, és megújuló energiában is az élen járnak. A hatalmas virágkertészeteket kivétel nélkül földhővel és napenergiával fűtik, ezeket volt alkalmam megtekinteni. A fórum negatív oldala az volt, hogy kiderült, az Unió tagállamai egyáltalán nem tudnak egy érdekközösségbe kerülni. Célul tűzték ki, hogy egy energiauniót valósítanak meg, de bebizonyosodott, hogy ez lehetetlen. Minden országnak, illetve országcsoportnak megvan a saját érdeke. A Balti-államok kizárólag azzal voltak elfoglalva, hogy minél inkább függetlenedjenek Oroszországtól, a nyugat-európai országok a megújuló energiának akarnak minél nagyobb teret, de kevésbé a zöld szemlélet miatt, inkább azért, mert Németország a fő gyártója ennek. Nyilván Amerika nyomására náluk is van egyfajta oroszellenesség, de ez már a globális játszmák kérdése. Németország viszont, ha a saját gazdasági érdekeit nézi, akkor nem tud függetlenedni az orosz gáztól. Közép-Kelet-Európa, a V4-ek, valamint Románia, Bulgária ennek egyáltalán nem látja hasznát. A Déli Áramlat gázvezetéket egy az egyben megpuccsolta az EU, hiszen az ő érdekük, hogy kizárólag a nyugati államokon keresztül juthassunk gázhoz, akár oroszhoz is, de Németországon keresztül. Számukra Közép-Európa energiafüggésben tartása a cél. Ezért nehezebb nálunk is engedélyeztetni a megújuló energiákat, hiszen az EU akarja eladni nekünk. Ahogy Csurka István fogalmazott annak idején: az egyik húsoskampóról átakasztottak minket a másikra.

 

 

– A függetlenséget úgy tudnánk elérni, ha nem kizárólag nagy erőművekben gondolkodnánk, hanem megpróbálnánk ezeket kisebb közösségi megoldásokkal kiváltani, mint például napenergia, szélenergia, földhő, geotermikus energiahasznosítás. Olyan beruházások kellenek, melyek Magyarország energiaigényét harmadolni tudnák. Azért támogattuk annak idején Paks II megépítését is, mert nem láttunk, és most sem látunk reális alternatívát arra, hogy azt az energiamennyiséget máshol előállítsuk. Nem arról van szó, hogy annyira szeretnénk a nukleáris technológiát – bár Magyarországon biztonságosan üzemel 30 éve, környezeti kibocsátásai pedig minimálisak –, de nincs más megoldás jelenleg. Magyarország számára hosszú távon az a jövő, hogy függetlenedjünk a külföldi csapoktól, de ehhez jóval többet kellene tenni kormányzati részről, ugyanis jelenleg semmi nem történik ebbe az irányba.

 

– Hogy Magyarország érdeke általában nem számít, azt tudjuk. Jelenleg hazánkban ugyanannyit mutat az óra, mint például Spanyolországban vagy Franciaországban, holott ezekben az országokban egy-másfél órával később megy le a nap. Aki a keleti felén van az időzónának, jóval kevesebb ideig élvezheti a napfényt. Ez egy mesterségesen összerakott valami, ami nem alkalmazkodik az emberek életritmusához. Próbáltak rajta javítani az óraátállítással, de ez különböző egészségügyi problémákat vet fel, ráadásul sokan megzavarodnak a hirtelen változástól. Olyan, mint mikor más időzónába utazik az ember, és egy darabig még nem igazán tér magához. Teljesen szükségtelenül terheljük a szervezetünket. Van némi kimutatható energetikai haszna, de közel sem annyi, mint egy időzónaváltásnak. Nem az lenne, hogy télen már délután 4 órakor sötétben élnénk az életünket, nyáron meg rég aludnánk még, mikor már világos van. Fónagy János azt emlegette többek között ellenérvként, hogy a klíma tovább üzemelne nyáron, pedig szerintem a berendezések üzemeltetése a hőmérséklettől függ, nem attól, hogy éppen hány óra van, világítás szempontjából meg kifejezetten mérhető energiamegtakarítás lenne. Az embereknek pszichológiailag is jót tesz, ha tovább élvezhetik a napfényt, és nem olyan hosszúak a téli esték.

 

 

 

– A József nádor téren is szerettünk volna egy fát elültetni, de nem engedték, végül a kerületi önkormányzat elé helyeztük el. Azóta ki is virágzott, él és virul. Így a városligetivel együtt kettővel már biztosan szaporítottuk Budapest faállományát, de sajnos további kivágásokról kapjuk a híreket. A Közszolgálati Egyetem parkjában száznál többtől szabadulnak meg, a Római-parton ezres számról beszélhetünk. Hiába ígérgetik, hogy több lesz a városban a zöldfelület, ha az pázsit és nem egy több évtizedes kiterjedésű, nagy lombkorona. Utóbbi teljesen más, másképp szűri meg a levegőt, több oxigént termel, az élvezeti értéke is nagyobb. Csepelen egy konténerterminál épül, ahová óriási mennyiségű áru érkezik majd be nap mint nap, köztük veszélyes anyagokkal. Úgy tűnik, hogy kiemelt kormányzati beruházássá nyilvánították, nem is nagyon engednek másokat beleszólni az eljárásba.

 

 

– Nincsenek illúzióim azzal kapcsolatban, hogy a környezetvédelem fontosabb lesz. Aláírom, hogy vannak nemzetstratégiai érdekek, mikor egy beruházás valóban nemzeti érdeket szolgál. Ott hátrébb sorolódhat a környezetvédelmi érdek, de nem létezhet olyan nemzeti érdek, ami a környezet pusztításával, károsításával jár. Mindent meg lehet úgy oldani, hogy figyelembe veszik az ott élők egészségét és a természeti a szempontokat. Jelenleg azonban ezzel nem foglalkozik senki. Illés Zoltán mondta a nagy port kavaró interjújában, hogy Orbán Viktor 2018-ig semmilyen környezetvédelemről nem akar hallani, hiszen az egy baloldali eszme, neki nem éri el az ingerküszöbét. Sajnos tudjuk, mi az, ami az ő ingerküszöbét eléri. Ahogy Vona Gábor fogalmazott: neki a pénz mozgatja a libidóját. Egyértelműen látszik, hogy a mögötte álló köröknek – Andy Vajnának, Mészáros Lőrincnek, Habony Árpádnak – nem éppen szívügye a környezetvédelem. Emiatt Orbán Viktornak sem, és a magyar kormánynak sem. Ezért szűnt meg először az önálló minisztérium 2010-ben, majd az önálló zöldombudsman személye, és még sok egyéb ehhez kapcsolódó intézmény, a Földművelésügyi Minisztériumon belül pedig teljesen súlytalanná vált az egész téma. Az emberek nem véletlenül zárják be a fülüket a politika felé, de azon vagyunk, hogy nyitva tartsuk a szemüket annyira, hogy tudják: lehet változtatni.