A tél a beburkolózás, magunkba tekintés, bezárulás ideje. Bőrünket nem éri sokat a nap, a hideg időjárástól a négy fal közé szorulva még akkora kapcsolatot sem igen őrzünk a természettel, mint a nyári időszakban. Így a kevés napsütés és a friss gyümölcsök hiánya miatt széttöredezhet „egészségünk”, veszíthetünk ellenállóképességünkből. Ezért kiemelten fontos tél végén, hogy a veszteségeket pótoljuk, táplálkozásunkra ügyeljünk.
Erre példátlan lehetőséget nyújt a gránátalma. A modern tudomány szerint e mediterrán termővidékű gyümölcs gyógyhatásai rendkívül sokfélék:
- Hatékonyan ápolja a szívet és az érrendszert, segít az érelmeszesedés kialakulásának megelőzésében.
- A rák megelőzésében és gyógyításában is segítségünkre lehet, ugyanis a daganatos sejtek osztódását megakadályozó ellagénsav legjobb természeti forrása.
- Erősíti a bélrendszert, gyógyítja a bélrendszeri candida-fertőzést.
- Csökkenthető vele a magas vérnyomás, valamint a káros koleszterinszint.
- Jó hatással van a női szervezetre, a hormonháztartás szabályozására is alkalmas.
- A B5, C és K vitaminok, kálium és ösztrogének természetes forrása. Ennek köszönhetően gyulladáscsökkentésre használják.
- … stb.
A gránátalma neve a latin malum granatum kifejezésből ered. A malum almát, a granum szó magot, az ebből képzett granatum melléknév pedig magvast jelent. Így a „gránátalma” elnevezés a „sokmagvú alma” latin megfelelőjéből származik.
Nem is gondolnánk, hogy – bár a fagyra igen érzékeny – hazánkban is meg tud élni. Például az Iparművészeti Múzeum előkertjét is díszíti egy, mely évente egyszer virágba is borul. Otthoni ültetéséről, neveléséről bővebben itt olvashatunk.
Még díjat is neveztek el e pompás gyümölcsről, a Gránátalma-díjjal Magyarország népi kézműveseinek hagyományőrző tevékenységét ismerik el, és bíztatják őket értéket teremtő munkájuk folytatására.
A gránátalma szerte a világon szakrális tiszteletnek örvend és örvendett minden időben. A kereszténységben többféle szimbolikus értelmezése fellelhető. Így Krisztus, Mária és Egyház-szimbólum. Erősen piros levét Krisztus véréhez köthetjük, így utal ez az édes, önmagát az emberért áldozó gyümölcs a krisztusi áldozatra. Az igaz közösség szimbóluma pedig olyan értelemben, hogy egy szent kötelék által összetartott közösséget jelképez, mert a magvak a védő hús alatt olyan szorosan ülnek egymás mellett, amilyen közel vannak a krisztusi hit által összetartott közösség tagjainak lelkei. Érdekes, a gránátalmát férgek nem is támadják.
A gránátalma motívumát a keresztény művészetben gyakran használták a középkor és a reneszánsz idején, a Magyar Nemzeti Galériában látható állandó későgótikus szárnyasoltár-kiállításon is sok helyen felfigyelhetünk a háttér gránátalma-mintás kitöltésére.
A középkor idején Máriát gyakran ábrázolták gránátalmával a kezében. Sok magva ekkor a Szűzanya erényeinek sokaságát jelképezte, és az alma maga pedig a szeretet almájává lett. Később, a harc és hatalom jelképeként koronát tettek az almára. Így ábrázoltak és ábrázolnak ma is királyokat almával kezükben. Nem is gondolnánk, micsoda jelképeket sűrít magába a mi országalmánk!
A gránátalmának mint szimbólumnak alapvetően két fő jelentése van: egyrészt szent gyümölcsként az öröklétnek, másrészt a termékenységnek jelképe. Az előbbi jelentésére példa Egyiptom, ahol a halottak mellé, sírjukba gránátalmát helyeztek, illetve az ősi Perzsia, ahol a gránátalma a legyőzhetetlenséget szimbolizálta. Babilonban pedig a harcosok gránátalma magot ettek ütközet előtt, hogy verhetetlenek legyenek. A görögöknél is a halhatatlanság jelképe, továbbá a rómaiaknál a „megőrző” Juno emblémája. A muszlimok szerint Mohamed is ajánlotta mint kiváló gyümölcsöt, és a Koránban háromszor szerepel a gránátalma, mint Allah ajándéka, paradicsomi gyümölcs. Második jelentését mutatja, hogy némely görögországi vidéken a lakodalmakban az ifjú pár gránátalmát dob a padlóra, és ha a gránátalma darabokra törik, ez bőséget és termékenységet jelent. Kínában ugyancsak a gazdagság, a boldog jövő, a gazdag gyermekáldás jele, a buddhizmusban a szent gyümölcsök egyike, a hinduk számára ugyancsak az isteni áldás fája. Japánban a Kishimojin nevű istennőhöz, aki egy csecsemőt szoptat, és jobb kezében gránátalmát tart, fohászkodnak a meddő asszonyok termékenységért.
És itt visszaértünk e korszakokon átívelő szimbólum nyomát követve újra a kereszténységhez. Hiszen annyi ilyen, kezében almát és a Kisdedet fogó Szűz Mária ábrázolás ismert, mint gránátalmában a mag! Mivel mással magyarázható, hogy egy ilyen távoli ország ilyen távoli kultúrája ugyanazt a jelképet őrzi, ha nem azzal, hogy ezek a szimbólumok nem kitalált, mondvacsinált jelek csupán, hanem az emberi lélekben, mindentől függetlenül, minden időktől fogva és örökké, valóságosan léteznek.
Gránátalma a népművészetben
Valószínűleg mindannyian találkoztunk már gránátalma-ábrázolással a magyar népművészetben, még ha nem is tudtuk, hogy ezzel a paradicsomi gyümölccsel van dolgunk. Ezek a szőtteseken, párnákon hímzések formájában fellelhető ábrázolások a gyümölcsöt félbevágva ábrázolják, stilizálva jellegzetességeit: így külső héjának domborulatait, a virágból elszáradt kinyílt csúcsát, a magvak sűrű hálózatát pedig rácsozással vagy pöttyök sorával ábrázolják. (Erről talán a legkönnyebb megismerni.) Alább néhány ábrázolást mutatunk, hogy ezentúl rögtön felismerhessük.
A gránátalma tehát mindent összevetve és tömören mondva: paradicsomi gyümölcs. Talán azért oly édes, és hathatós gyógyszer, mert még a Paradicsomból maradt ránk. És az ottfelejtett, természettel való feddhetetlen harmóniánkat, a Teremtés friss rendjének szépségét és az Istenben bízó életünk édességét zárta magába, hogy megőrizze számunkra, és alkalomadtán visszaidézze saját édes tisztaságunkat egy kis időre.