Libanonban október 17-én óriási tüntetéshullám indult, amelyben a kis ország ezerszínű megosztottsága ellenére sikerült egy célt találni: elzavarni a politikai elitet. A szegénység, a munkanélküliség és a megszorító politika eredménye, hogy létrejött a WhatsApp-forradalom, vagy ahogyan mások is hívják: az Adó Intifáda.
A korábbi francia gyarmatot, amelyet sokáig Szíriával közösen irányítottak, majd a Szíriai Arab Köztársaság megszállása és befolyása alá került, függetlensége óta politikai családok és tehetős üzletemberek vezették. A kettő pedig általában szorosan összefüggött, és a gazdag dinasztiák nemcsak a politikát irányították, hanem a polgárháború alatt – és részben azóta is – saját fegyveres erejüket is.
Oligarchák, milíciák, dinasztiák
Jó példa erre az ország jelenlegi miniszterelnöke, Szaad Haríri, aki már egy alkalommal volt miniszterelnök, de az apja is kétszer töltötte be ezt a tisztséget. Rafík Harírit egy merényletben robbantották fel. Sokak szerint éppen a szírek, vagy azok szövetségesei, a Hezbollah. Szaad Haríri a rendkívül megosztott országot most egységkormány élén vezeti, amely egységkormánynak tagja az apját egyesek szerint meggyilkoló Hezbollah is. Az idősebb Haríriról nevezték el a bejrúti repülőteret, amely egyébként a főváros Hezbollah által uralt területeinek közepén fekszik.
Libanon nagyrészt arab lakosságú, de bőven élnek ott örmények is. A lakosság több, mint fele muszlim. Azon belül is síita, szunnita és drúz. A másik fele keresztény, de ők sem egységesek, hiszen maroniták, görög ortodoxok, katolikusok, örmény ortodoxok és még mindenféle más felekezetek is alkotják. Persze vannak ateisták is, és nagyjából félmillió palesztin menekült, valamint másfél millió szíriai menekült. Természetesen a szíriai menekültek sem egységesek. A libanoni állampolgárok minden egyes jelentős csoportjának saját politikai pártja, milliárdos vezető politikai családja és milíciája van. A drúzoknak például ilyen felállásból rögtön kettő is van. A Dzsumblatt család és csatolt részei, valamint a Szalám család és közösségei.
Gazdasági összeomlás szélén
Ezek után szinte csoda, hogy van olyan kérdés, amiben a lakosság többsége – úgy tűnik – egyetért. Most pedig akadt, ugyanis a nemzeti egységkormány (görög ortodox, drúz, szunnita, maronita, görög katolikus, örmény ortodox, síita stb. elrendezésben) adóemelést, új adónemek kivetését és egyéb megszorításokat helyezett kilátásba. A libanoni fontot az amerikai dollárhoz kötötték 1997 óta. Azonban a GDP csökkenése elérte a 2008-as értéket, és a GDP-arányos államadósság is a 151 százalékot. A hitelminősítők csökkentették az ország kötvényeinek besorolását. A költségvetési hiány is megnövekedett, így valahonnan bevételt kellett szerezni: adókból, valamint hitelből. A Világbank most is készségesen ad pénzt a megszorításokért cserébe. Mellé állt az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, valamint Szaúd-Arábia. Utóbbi bábjának tartják sokan egyébként Szaad Harírit is.
Abban az országban, ahol az egy főre jutó méregdrága sportkocsik száma kiemelkedő (legalábbis Bejrútban), a sok esetben milliárdosokból álló kormány úgy gondolta, hogy ÁFA-emelésre van szükség, és meg kell adóztatni minden netes telefonkiváltó alkalmazást: a WhatsAppot, a Telegramot, a Messengert és a FaceTime-ot. Ezeket általában nem a legtehetősebb emberek használják Libanonban sem. Hatalmat tüntetések kezdődtek, és a kormány visszavonulót fújt. De ekkor már késő lett.
Mindenki az utcára a politikai elit ellen
Több százezer ember vonult az utcára, és nemcsak Bejrútban, hanem a kisebb városokban is. A tüntetések pedig vallástól, ideológiától, etnikai hovatartozástól függetlenül vonzzák az embereket. Főleg a fiatalokat. Akram Csehajeb drúz felsőoktatási miniszter konvoját is megtámadták, akinek a testőrei figyelmeztető lövéseket adtak le a levegőbe. Megtámadták a Hezbollah, a vele szövetséges Amal, és a velük szövetséges keresztény Szabad Patrióta Mozgalom irodáit. Hasszán Nászrálláh Hezbollah-vezér – akinek pártja részt vesz a megszorító kormányban – elismerte, hogy az emberek jogosan tüntetnek, és az adóemelések ellen is beszélt. Azonban a kormány lemondására szerinte nincs szükség.
A Hezbollah hívei szerint azonban vezetőjük nem tartozik a politikai elitbe, ezért néhányan összecsaptak az adóellenes tüntetőkkel. De nemcsak Nászrálláh vagy a Haríri család ellen tüntetnek, hanem Dzsumblatték, Berriék, Gemayelék és mások ellen is. Az átlagembereknek elegük van mindenkiből, és ha sok helyen azt skandálják:
mindenki közülük, azt jelenti: mindenki.
Nincs kivétel.
Az emberek már nem félnek a kormánytól, de a kormány megtanult félni az emberektől
Több libanoni átlagembert és kisebb-nagyobb politikai szereplőt próbáltunk szóra bírni az elmúlt napokban, de csak egy ember válaszolt kérdéseinkre. Maan Bashour politológus, a Népi Ligák és Bizottságok Szövetségének igazgatóját azonban stílszerűen WhatsAppon kérdeztük. Bashour szerint a tüntetők a szegénység, a korrupció, a kilátástalanság ellen mentek az utcára, és minden szociológiai hátterű ember jelen van közöttük. Minden politikai és vallási oldalról. Szerinte nem pusztán kormányellenes demonstrációról van szó, hanem az emberek az egész rezsim ellen állnak ki.
Bashour szerint történelmi napokat élnek át, és most végre két fontos dolgot is megtanultak Libanonban: az emberek már nem félnek a kormánytól, de mostantól a kormányzó elit elkezdhet félni az emberektől. A politológus szerint a mostani helyzet nem tekinthető az Arab Tavasz részének, egy „Arab Ősznek”. Szíriában, Egyiptomban és Jemenben ugyanis káosz lett a következmény. Reméli, hogy Libanonban nagyszerű eredményei lesznek a tüntetéseknek, amiből az „átlagemberek” profitálnak, és a korábbi polgárháborús ország nem süllyed újra káoszba.